Badacsonytomaj | Szent Imre-monostor

Badacsonytomaj város Veszprém vármegyében, a Tapolcai járásban található. A város a Balaton északi partjának nyugati részén, a Badacsony lábánál fekszik. A település területén áll a Badacsony hegy nagyobb része, a település közigazgatási területét alkotja az ősi tomaji faluközpont és Badacsonyörs, valamint a nagyrészt szőlőterületekből és borházakból, vendéglőkből és üdülőépületekből álló Badacsony településrész, ez utóbbi az elhíresült vigalmi negyed. Területe már az ókorban is lakott volt, az ásatások felszínre hozták a hegytetőn egy vaskori település leleteit, megtalálták egy kelta település maradványait. A rómaiak egész biztosan termesztettek itt szőlőt, a Badacsony oldalán akkoriban is számos ültetvény volt. A középkorból, nem egyházi birtok lévén, kevés feljegyzés maradt fenn a községről. Névadója állítólag egy besenyő vitéz, Urkund fia Tomaj volt, aki I. István korában birtokolta a területet. A község területét István király sógoraként Tomaj vezér kapta ajándékba 998-ban Lesencetomajjal és Cserszegtomajjal együtt. A település a Tomaj nemzetség birtokai közé tartozott a későbbiekben is, egészen a nemzetség kihaltáig.

Első okleveles említése 1313-ból származik, Tomaj formában. A török hódoltság idején lakossága megfogyatkozott, 1550-ben plébániája is elhagyatva állt, de a források szerint a település folyamatosan lakott volt. Az itt élők ekkor is főleg szőlő- és gyümölcstermesztésből, halászatból éltek. 1263-ban már remete kolostor állt itt, II. Pál veszprémi püspök oklevelében olvasható. A teljesen elpusztult kolostor lokalizálása még nem sikerült. Szeremley Miklós ugyan 1851-ben említi az itt épült kolostor akkor még jobbára látható romjait, feljegyzése azonban feledésbe merült. Ádám Iván 1888-ban már így ír a kolostorról: “Midőn Péterffy feljegyzése alapján keresni kezdtem a monasterium s. Emeriti de Bodochun-t, nem kaptam kielégítő választ rá. Kolostorra vagy kolostorromra senki sem emlékezett.” Végül egy bizonyos – a 19. században – “karastom-kútnak” nevezett forrás említése vezette el a kolostor helyéhez. Ádám Iván feltételezte ugyanis, hogy ez a “karastom-kút” nem más, mint a nép nyelvén átalakult kolostor kút.

A Veszprém vármegyében található kolostor alapítója és alapítási éve ismeretlen. Pázmány Péter 1266-ra teszi a keletkezését. Valószínű azonban, hogy sokkal korábban jött létre és egyike lehetett a veszprémi egyházmegyében keletkezett első nyolc pálos kolostornak, hiszen Pál veszprémi püspök 1263-as oklevelében már, mint létező remetetelep szerepel. Badacsonyt 1313-ban említi a Vitae Fratrum egy adományozást megörökítve: 1313-ban ugyanis Ladomér fiai egy szőlőt adományoztak a hegy oldalában a pálos barátoknak. Utóbb semmi hír nem szól a fennállásáról. Amikor Ádám Iván a 19. század végén megkereste és felmérte a romokat, két különálló épületrész talált.

Az egyik, egy déli oldalon fekvő, szög alakú épület, a másik egy hosszú tégla-alakú rom. Mindkét épület pontosan keletre feküdt. Az északi résznek csak egy válaszfala volt és két nagy, különböző méretű teremre oszlott. Mindkét lakosztálynak bejárata volt az udvar felől. A déli épületrész két szárnyból állt. Az egyik kelet felé vonult és félkörre végződött. Beosztása pedig a román-kori templomépületekre emlékeztetett: elől ugyanis egyértelműen látszottak az egykori szentély nyomai a félköríves apszissal, utána következett egy kettős falazat közé szorított, nyújtott diadalív, amelyet a szerzetes templomokban a tetőtorony elhelyezésére használtak, és végül a hajó, amely kisebb volt, mint maga a szentély. Mind a nyugati bejáratú hajóban, mind a szentélyben mélyedések látszottak, melyekről Ádám Iván úgy vélte, hogy a hajdani sírboltok, vagy kripták helyei lehetnek. A templom nyugati oldalán nem volt épület, de az északi sarkánál összefüggött vele az északra tartó szárny, amelynek nem volt belső osztása. Ez az elrendezés szintén ismert a pálos zárdák és templomok alakításánál. A templom ugyanis rendszerint nem nyugaton volt a zárdával egy vonalban, hanem a zárdaszárny szélességével beljebb feküdt. Ilyen volt például a tálodi is.

Sajátosnak tűnik azonban a szentély déli sarkában lévő kis méretű, két méter széles négyzetes alapfal. A romok tiszta képet nyújtottak a kolostor szegényes, de tipikus alakjáról. A quadrum egyik oldala még nyitott volt, a helyiségek mindössze három részből álltak: az étkezés- és konyha helyiségéből, a hálóteremből és a munkaszobából. Keresztfolyosót nem lehetett látni. Ez nem meglepő, mivel kezdetben mindenütt facsarnok helyettesítette a későbbi boltozatos folyosókat. A quadrum kútnak sincs nyoma. A falazat is egyszerű: közönséges bazaltkő agyagragasztékkal összerakva, minden rendes kapcsolás és vízszintezés nélkül. Az pedig, hogy az alapfalazaton kívül se követ, se vakolatot nem lehetett találni, csupán igen nagy réteg sárga agyagot, ez azt mutatja, hogy ezeknek az épületeknek egykor nem volt más felépítménye, mint tiszta gerendás szerkezet, vagy gerendakötéses agyagfalazat.

Amikor Fehérváry Rudolf és Guzsik Tamás 1977-ben terepbejárást végzett, már csak a romok teljes megsemmisülését állapíthatták meg. Hogy meddig laktak a kolostorban remeték és mikor pusztult el az épület, nem tudjuk. Mivel azonban a pálos krónikák is, mint hajdani törzszárdát említik, melynek helyét sem tudják határozottan megjelölni, és mert rendszeres építésnek nyomát sem találni, ezért nem gondolhatjuk, hogy átépítésnek, vagy reformálásnak volt kitéve, így valószínűsíthetjük, hogy már igen korán elpusztult. Talán éppen a török pusztítás első időszakában. A kolostor helye máig nem azonosított, Fehérváry szerint a badacsonyi Szent Imre monostor helye Badacsonytomaj határában a kőbánya és a Rózsakő között lehetett. Cholnoky Jenő, a Balatoni Szemle 1944. áprilisi, 3. évfolyam 19. számában így ír a monsotorról: 

A Badacsony keleti oldalán, a terméketlen és ezért lakatlan kőtengerben a 13. század közepe táján a pálos remeték építették fel Szent Imréről nevezett kolostorukat. Az épületek maradványait Ádám Iván az Archaeologiai Értesítő 1888. évi évfolyamában még részletesen leírta, az általa pontosan megjelölt helyen azonban ma már hiába kutatunk. Az egyetlen magyar eredetű szerzetes-rend egyik legrégibb kolostorának még nyomát is kíméletlenül eltörölte a bazaltbányászat haszonleső vandalizmusa. Emlékét csak a Klastrom-kút, szellemi örökségét az ugyancsak Szent Imrének ajánlott badacsonytomaji plébánia-templom őrzi.

Badacsonytomaj főutcájáról, a hősök emlékműve mellől vezet a kocsi- és gyalogút föl a hegynek. Elhaladunk a település öreg és új temetője mentén, majd a sárga turistajelzést követve a bányatelep – az 1950-es években politikai foglyokat is dolgoztatott –, a kolónia elgazosodott épületromján túl, negyedórás sétával megérkezünk a Klastrom-kúthoz. A 200 méteres szintmagasságon fakadó, nyáron is csak négy-öt fokos vizű forrással szemközt nemrég szabadtéri szentély épült. Bazaltkő oltára fölött az erdő fái alkotnak boltozatot, mögötte – a pálos rendtörténet régi magyar–lengyel kapcsolataira és a czestochowai zarándoklat hagyományára is utalva – kicsiny kápolnát emeltek II. János Pál pápa emlékére. A 2005-ben elhunyt Karol Wojtyla egész alakos képét – Udvardi Erzsébet festőművész alkotását – üvegablak óvja a rontó kezektől. Tomaj 1932-ben épült híres „bazalttemploma” Szent Imrét választotta patrónusául; a főoltár gyönyörű, ihletett utolsóvacsora-festményét szintén a Badacsonyban élő Kossuth-díjas művész asszony készítette. 

Forrás:
Cselenkó Borbála: Szerzetesrendek az Árpád-kori Zala megyében (Zalai Kismonográfiák 9., Zalaegerszeg, 2006)
Kalmár László: Badacsonytomaj története
Fehérváry Rudolf: Az uzsaszentléleki pálos monostor In.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Történelem (Veszprém, 1979)
Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. – Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága
Ludwig Emil: A badacsonyi Klastrom-kút. Rejtőzködő Magyarország. mno.hu 2010. szeptember 7., kedd