Babócsa | Szent Miklós bencés apátság romjai

A település első említése 1193-ból való. Babócsa mint a Tibold nemzetség birtokközpontja jelenik meg 1231-ben, ekkor Tarnócát, Szedervéget, Komlósdot, Péterhidát, Geycsét (Décse), Damjánt, Woynt, Rozment, Ruscent, Bolhót, Kászót és Kis-Kászót sorolja fel az oklevél. A 13. század végére már 27 dél-somogyi falu tartozott az uradalomhoz. A 14. században a Babócsai családé volt a település. 1390-ben már oppidumként említik évi és hetivásárral, 1434-től pedig először értesülünk a Kisbabócsa nevű faluról. Castrumát feltehetően a Marcali család építette, mivel 1450-től van rá adatunk. A vár a birtokkal együtt egy szerződés eredményeképpen 1474-ben a Báthori családra szállt, amelynek birtokközpontja is lesz. 1496 tavaszán II. Ulászló tesz látogatást Babócsán. 1511 -ben Báthori György főlovászmester testvéreivel Babócsa várában lakott, mely előzőleg már a Marcali családnak is rezidenciája volt, udvari hitszónoka pedig egy segesdi ferences barát. A Báthori-uradalmat a valóságban nem osztották meg, de a nyugat-magyarországi részeket Babócsáról kormányozták. Báthori György a vár mellett vadaskertet is létesített.

A Tibold nemzetség székhelyén 1231-ben már állt a Szent Miklós tiszteletére szentelt bencés monostor, amely egyben temetkezési helyül is szolgált a családnak. 1348- ban János apátját említik, de ugyancsak szerepel a monostor 1455-ben, 1478-ban és 1536-ban is. 1478-ban rövid ideig a Dráván túli Bélavárral és Garábbal egyesítik. Ugyanez év október 27-én kelt oklevelében IV. Sixtus pápa a babócsai bencés monostort más monostorokkal együtt a padovai Szt. Jusztina-kongregáció kiváltságában részesítette. 1496. május 5-én a monostor apátja Jakab. Az 1508 márciusa és májusa között zajló vizitációkor már szomorú állapotokat mutat a monostor. Babócsán Johannes Alemannus, volt somogyvári orgonista a szerzetes, aki egy világi pappal él veszekedések közepette egy szalmatetős parasztházban, ágyasokat tartva, a jobbágyokat gyötörve. A regulát nem tartja, az apáti ház kezdetleges, a templom elhanyagolt, de az 1536-i adólajstromban még szerepel. Babócsát 1555-ben foglalja el a török, a monostor végleges pusztulása 1664-ben, IV. Mohamed alatt következett be, később helyén református imaház létesült.

A Szent Miklós bencés monostor kőalapja az Árpád-kori téglatemplomtól északra, kb. 50 méterre került elő. Félköríves apszisának kiszedett falmaradványait, északi és déli falait tárták fel. Az ásató szerint egy 25-30 méter hosszú és 10-15 méter széles építmény szerkeszthető ki. A templom szentélyéből feldúlt téglasírok kerültek elő. A templom körüli temető kelet felé 20-30 méterre, északra és délre 50 méterre is kiterjedt, mellékleteket – talán szerzetesi hatásra is – nem tartalmazott. Magyar Kálmán feltételezése alapján a figurális kőfaragvány az egykori monostor templomát díszíthette. A monostor épületeit sajnos nem tárhatták fel, ugyanis az észak felé épült Törökfürdő az előző korszakokból származó épületek megfigyelését lehetetlenné tette.

Forrás:
M. Aradi Csilla: Somogy megye Árpád-kori és középkori egyházszervezetének rekonstrukciója. Somogy megye középkori templomainak adattára (Kaposvár, 2016)