Ádánd | Hetye-dűlői templomrom 

A környék dombjai, a patakok völgyei sok-sok évezreden át kiváló lakóhelyet kínáltak a különböző korok embereinek. A régészeti leletek tanúsága szerint Ádánd környékét a kőkor óta számtalan nép lakta. A paleolitikum vadászainak pattintott kőeszközei, neolit földműves kultúrák csiszolt kőszerszámai, a réz- és bronzkor kerámiái, a vaskori kelták és rómaiak emlékei, a népvándorlás korának táborhelyei és eszközei is előkerültek innen. A honfoglaló magyarok a Balaton környékére érkezve évezredek óta lakott kultúrtájat találtak Pannóniában. Első városaik, falvaik nem ritkán ősi földvárakban, vagy – ahogy a szomszédos Ságvár is – római települések, erődök romjain létesültek. A Római Birodalom által hátrahagyott hadiutakat is hosszú évszázadokig használták még a honfoglalók, majd az Árpád-kor magyarjai, ahogy erre a legrégebbi, szórvány nyelvemlékünk is utal a tihanyi apátság 1055-ös alapítólevelében: “fehervaru rea meneh hodu utu rea” – vagyis Fehérvárra menő hadiútra.

Ó-Ádánd alapítása az Árpád-korra tehető. A falu mai területén ekkoriban több kisebb település létezett. Ezek közül a legjelentősebb Hetye lehetett. Neve 1082-ben Predium Kexa alakban fordul elő a veszprémi káptalan birtokai között. A falu papja (sacerdos) 1327-ben András. A pápai tizedjegyzék alapján a somogyi főesperességhez tartozott, papja, Jakab 1333–4-ben évi 22 kis dénárt fizetett. 1343-ban a templom patrocíniumát (Szt. János) is megemlítik. 1427-ben Miklós nevű plébánosáról értesülünk. Ádánd község határában máig áll impozáns, középkori téglatemplomának háromszintes tornya a csatlakozó templomrész falcsonkjaival. A torony a legfelső szint kivételével román kori, befalazott ikerablakokkal, nyugati oldalán félköríves ablakkal, felette hangréssel. A legfelső szint kőkeretes ablakai alapján gótikus. A torony keleti falán az egykori karzat boltozatának íve látszik. A torony egyik oldalán gótikus támpillérroncs található rézsűs fedéssel. A templomot temető veszi körül. 1888-ban Szabó István régész folytatott itt ásatásokat. Az előkerült leletek (néhány edény, patkó, csat, kés, egy kis ezüstérem) a Nemzeti Múzeum gyűjteményébe kerültek.

Forrás:
M. Aradi Csilla: Somogy megye Árpád-kori és középkori egyházszervezetének rekonstrukciója. Somogy megye középkori templomainak adattára (Kaposvár, 2016)