A tereskei templom falképei
Tereske helység eredetileg az esztergomi főegyházmegye területén feküdt. Nevét a középkori írásos emlékek különbözőképpen emlegetik: Triskai, Triske, Thereske, Tereskő, Derecske, Barát-Tereske és Apáca-Tereske. Az Árpád-házi – királyok korában Benedekrendi monostort alapítottak itt, a Boldogságos Szűz tiszteletére szentelve. A szervetlenül beépített bélésfalak kibontásával pedig napvilágra került a Szent László király életéből vett freskó sorozat, amely ma a templom legfőbb ékessége. A cikk a képre kattintva olvasható!
Cikkek, érdekességek
Nógrád megye nyugati részén, a Cserhát vidéken fekvő Tereske község központjában egy egykori bencés apátság temploma áll. Az épület legtöbb középkori részlete az 1960-as években megindult műemléki helyre- állítás nyomán vált ismertté, ezt megelőzően Entz Géza művészettörténész is csak „egy teljesen jellegtelen templomnak” nevezte. Ezután több publikáció látott napvilágot, felhívva a figyelmet a templom kiemelkedő értékeire – ezek között elsősorban az északi hajófal Szent László legendáját ábrázoló falkép-ciklusa, s a szentély ali’antica stílusban faragott pasztofóriuma említendők.
Tereske – a későbbi források által a bencés rendhez tartozónak mondott — apátságának első említése a Váradi Regestrumban található: 1219-ben a poroszlói apátot, valamint annak kegyurát a tereskei monostor apátja – „abbas de loco Triskai monasterio” – perelte. Ekkor tehát már egy – meg nem nevezett rendhez tartozó – monostor működött Tereskén, amelynek alapítási dátuma, illetve alapítójának személye nem ismert. A 13. század során többször is említik az apátság Vadkert és Szátok melletti – azaz közvetlen közelében fekvő – birtokait. A 14. század végéről két írott forrás ismert: 1383-ban ugyancsak egy határjárás kapcsán írnak le egy, a monostorhoz tartozó területet, majd néhány évvel később, 1390-ben, Miklós tereskei apát tűnik fel egy oklevélben. 1467-ben ismét egy tereskei apátot, Jánost említenek.
1485-ből maradt fenn az egyetlen olyan forrás, amely az apátság templomának épületére vonatkozó információt tartalmaz, és amelyből tudható, hogy a monostort Szűz Mária tiszteletére szentelték. Az is kiderül, hogy ekkor Bajoni István a tereskei Szűz Mária tiszteletére szentelt monostort – amelyet commendaként bírt – újjáépíttette, de időközben tűz ütött ki, így további munkálatok váltak szükségessé. Egy, a váci káptalan által 1493. április 2-án kiadott oklevélben Bajoni még a monostor commendatoraként szerepelt. Később azonban II. Ulászló a szerzetesek által elhagyott, és commendator nélküli apátságot minden tartozékával az Esztergom- szigeti bencés apácáknak adományozta. A rendelkezést II. Gyula pápa 1508-ban erősítette meg. A 16. század elejével meglehetősen zavaros időszak vette kezdetét, majd az oszmán-török hódítás Nógrád vármegye területét is elérte, s legkésőbb 1548-ra Tereske is biztosan a hódoltságban feküdt. A tizenötéves háború során a területet visszafoglalták ugyan, azonban továbbra is a török fennhatóság és a folyamatos betörések voltak jellemzőek a vidékre – egészen a valamikor a 17. század utolsó évtizedeiben bekövetkezett végleges felszabadulásig.
Török idők
A török időket már romként vészelte át a templom. A XVIII. században, bélésfalra támaszkodó belső boltozatot építve, felújították. Ezek az építési periódusok határozták meg az egyes falképrétegek keletkezését, változásait, meszeléssel, vakolással, eléfalazással történő megszüntetését. A kutatások során előkerült falképtöredékek állagmegóvása, konzerválása 1969-ben kezdődött. Apró töredékek tisztítását kellett megoldani az ezzel együttjáró előzetes rögzítés egyidejű biztosítása mellett. A szentélyben ekkor már nem állt a barokk boltozat, az oldalfal előtti szakaszainak elbontásával hozzáférhetővé váltak a középkori falképtöredékek. A templom a barokk korban igényes festést nem kapott. A szentély déli oldalán évszámokkal és nevekkel teleírt vakolatréteget találtak, azt kellett konzerválni. A keleti oldalon az átépítések során sértetlenül megmaradt csúcsíves ablak bélletében, a hozzá csatlakozó oldalfalszakaszra kiforduló figurális falképréteget tártak fel. Az északi oldalon két figurális töredék jelzett egy korábbi periódust. A keleti ablak bélletében Szent Orsolya és Szent Borbála figurájának feltárása mechanikus úton ment végbe. A festékréteg viszonylag ép, sértetlen volt. Magasfokú szakmai tudással készültek, mészdús, jó összetételű vakolatfelületre a majdnem pasztózus festékkel festett freskó-secco képek.
Keleti ablak
A keleti ablak bélletében Szent Orsolya és Szent Borbála figurájának feltárása mechanikus úton ment végbe. A festékréteg viszonylag ép, sértetlen volt. Magasfokú szakmai tudással készültek, mészdús, jó összetételű vakolatfelületre a majdnem pasztózus festékkel festett freskó-secco képek.
Szent László legenda
Az északi oldalon a bélésfalat 4 méter tengelymagasságú fülkék tagolták. A fal eltávolítása után a fülkék fölötti részen hosszú falképszalag rajzolódott ki apró nyílásokon keresztül. Az egész felületre még az eltávolított fal vakolatcsomói tapadtak, ezek kirajzolták a tégla és kőfugák rajzát. A legfelső felület meszelt volt. A soron következő falkutatás egy teljesnek mondható, s a mai Magyarország területén ritka Szent László legendaciklust hozott felszínre. A mészben gazdag habarcs anyag vöröses kőzuzalékból, oltott és oltatlan mész keverékéből készült. Erre a rétegre került a Szt. László falképciklus korábbi idődben festett főszakasza, amely kunok üldözésének jelenetével kezdődik. Ez a festett vakolatréteg volt az előbb említett töredéknek a folytatása, folytatását a diadalív oldalfalhoz támaszkodó szakasza alól is sikerült kibontani. A ciklus kezdőképei a templom átépítése után készültek a cserhalmi ütközet jelenetének újrafogalmazásával.
Forrás:
RádyFerenc: A tereskei templom középkori falképeinek feltárása és konzerválása In.: Múzeumi műtárgyvédelem 4., 1977 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Mag Hella: Tereske temploma az Árpád-korban In.: Rácz Tibor Ákos: A múltnak kútja. Fiatal középkoros regészek V. konferenciájának tanulmánykötete – A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 3. (Szentendre, 2014)