Református templom
Aggtelek
A hegygerincen épült falu sziluettjének meghatározó eleme a harangtorony és a fehérre meszelt, oromzatos, nyeregtetős, toronytalan templom. Ez utóbbi 13. századi eredetű épület, de a 18. és 19. században erősen átépítették. Román kori eredetét bizonyítják a déli falán előkerült és kívülről bemutatott nyílásai: két félkör záródású ablak és a déli kapu maradványai. Többi félköríves záródású ablaka újkori. A román stílusú templom szentélyét a 18. századi bővítés során bontották le, és a hajót teljes szélességében toldották meg kelet felé. Belsejébe egy északi előépítményen át juthatunk. Sajnos egykori festett famennyezete elpusztult, és vakolt sík mennyezetet kapott. Berendezése is újabb, érdektelen munka.
A templom eredetije a 13. században épült, de középkori jellegéből az átalakítások miatt már csak a falfeltáró munkák eredményeként előkerült és kívülről bemutatott nyílások tanúskodnak: egy kapumaradvány és két, félköríves ablak. Az első olyan, nagyobb átalakítás, amiről konkrét feljegyzések maradtak fenn, 18. századi. 1785-ben elbontották a középkori szentélyt, és a hajót kelet felé meghosszabbították. A bejárat előterét is ekkor toldották az északi oldalhoz. A kazettás famennyezet, amit Bede Pál és legényei készítettek, egy évszázadon át a templom fő büszkesége maradt. Az 1885. évi, az egész falut elpusztító tűzvész után a templomot gyakorlatilag újjá kellett építeni (1861–1864). Legutóbb 2008-ban újították fel.
A fehérre meszelt, oromzatos, nyeregtetős, toronytalan templom műemlék (törzsszáma 957, KÖH azonosító száma 2642). Az épületbe az északi oldalhoz toldott előtéren át juthatunk be. A tetőteret vakolt, sík mennyezet zárja le. A belső berendezés új, jellegtelen. A terméskőből rakott kerítés középkori. A kelet-nyugati tengelyű templom XII-XIII. századi eredetű, többször átépítették, tornya nincs. Keleti homlokzata oromfalas. A régebbi templom bejárata és két kis ablaka megmaradt a déli falban. Az előző templom padlószintje egy méterrel mélyebben volt a mainál.
A templomot 1785-ben bővítették és alakították mai formájára, ekkor épült az északi, bejárati előcsarnok is. 1858. április 20-án nagy tűzvész támadt, amelyben a templom és a falu házai majdnem mind leégtek. 1861-64 között építették újjá a templomot. 1944 végén a községet elérte a front, a templom hadikórházként működött. Berendezését szétrombolták, a szószéket, szószék-koronát, mózesszéket, padokat, karzatokat elégették. A háború után olyannyira elszegényedett a lakosság, hogy a gyülekezetnek nem volt pénze a kazettás mennyezet helyreállítására, a templom síkmennyezetet kapott, a jelenlegi berendezés pedig fokozatosan, a hívek adományaiból állt össze.
A templomot középkori fal veszi körül, ezen belül volt a középkorban a temető. A templomtól 400 méterre van a középkori eredetű 24 mmagas harangtorony, amelyet a török világban őrtoronynak használtak. A torony a XVIII. században lett az egyházé, amit 1803-ban és 1863-ban építtettek át mai formájára. A torony külső falán van az I. világháborús emléktábla. A templom és a torony késő barokk stílusjegyeket hordoz. Érdemes megemlíteni, hogy a világhírű „Baradla” barlang a XIX. században még az egyházé volt. A 150 kg-os (70 cm) harang felirata: „In honorem Dei fudit me Georgius Wierd in Epperies anno MDCLIIII.” A 80 kg-os (50 cm) felirata: „Öntette Tókos Károly és neje 1927-ben, újjáöntette az aggteleki ref. gyülekezet, 1960. Öntötte Ducsák István harangöntő mester Őrszentmiklóson.”
Forrás:
Hadobás Sándor: Az Aggteleki Nemzeti Park és környéke kultúrtörténeti értékei I.
Aggteleki Református Egyházközség temploma
Borsod-Abaúj-Zemplén megye képes műemlékjegyzéke 6. Bódva völgye – Edelény környéke (Miskolc, 1992)
Várady József templomos könyvei