Szent Kereszt felmagasztalása-kápolna | Táplánszentkereszt

Táplánszentkereszt Szombathelytől délkeletre, fél kilométerre található. A helység mai formájában 1939-ben jött létre Gyöngyösszentkereszt és Táplánfa egyesítéséből. Az köztudott volt, hogy a község kastélyai történeti értékűek, de az csak az 1988-as régészeti ásatás során igazolódott be, hogy a falunak sokkal régebbi műemléke is van: a 13. század elején a Szent Kereszt tiszteletére emelt templom, amely a gyöngyösszentkereszti, s azon belül a szentkereszti falurészen áll. A templom egészen napjainkig nem állt műemlékvédelmi védettség alatt, a középkori részletekre csak az 1970-es évek első felében végzett külső renoválás során bukkantak. A renoválás körülményeire dr. Sill Ferenc, Táplánszentkereszt akkori plébánosa utalt.

Ugyancsak az ő közléséből tudjuk, hogy a lizénákról és a kapuról vázlatot készített, amit az Országos Műemléki Felügyelőséghez eljuttatott. C. rlarrach Erzsébet is megemlítette a templomot, mint olyat, amely középkori részleteket őriz. 1988. április 26-án Táplánszentkereszt akkori plébánosa, Rilli László leverette a szentkereszti fióktemplom lábazatát és a fölötte levő vakolatot, hogy Baurex hoinlokzatvakolattal a nedvességet megszüntesse. Az előkerült részletekről leletbejelentést tett a Savaria Múzeumnak, mely alapján elkezdték a feltárást.

A templom déli oldalán a román kori kapu, az északin lizénasor mutatkozott. A kutatás első fázisában folytatták és befejezték a külső vakolat leverését – ekkor került elő egy gótikus ablak kávája a déli hajófalon majd kutatóárkokat húztak kívül és belül, tisztázva a korábbi járószinteket, padlózatokat és az épület korábbi szerkezetét. Ezt követően került sor a belső vakolat leverésére, ill. a szintsüllyesztésre. A falazási technika és habarcs elemzése alapján kmiutathatóvá váltak az egyes építési korszakok, s megtalálták többek között az Árpád-kori vakolatot a falfülkékben és a befalazott ajtónyílásban.

Péteri (Peder, Pydur) helység nevével, melyben a Szent Kereszt titulusú templom épült, 1334-től találkozunk. A Szent Kereszt tiszteletére emelt templom a Szent István király áltál alapított győri egyházmegye gyöngyösmelléki főesperességéhez tartozhatott. Pápai oklevélben is találkozunk a nevével. 1543-ban a falut „Zenth Kerezth” néven említették. 1570-ben a szentleereszti plébánosnak egy pusztatelkét jegyezték fel. A 17. században a falu híveit protestánsok gondozták. Vélhetően ekkor történt a szószék megépítése is. A plébániaház ekkor már nem volt meg, de egykor keletre állott a templomtól. 1674-ben íiliális templomként említették. A terület plébánosa a magyar Liptai Ferenc volt, aki Kajdon lakott. Szent Kereszt-templomán kívül Lipárt, Kenéz, Szécseny, Szentlőrinc, Kajd falvait templomait is gondozta.

Az 1697. október 15-i Kazó-féle vizitáció szerint: a keletéit és kőből készült plébániatemplom a helység végén áll, és a Szent Kereszt feltalálása tiszteletére építették. Körülötte fekszik a kicsi temető, amelyet cserjés (virgultum) vesz körül, amely azonban már nagyon hiányos. Fatornyában egy harang szól. A tornyot és a templomot zsindellyel fedték. A hajó mennyezete fatáblaszerűen készült és változatosan színezett. Szentélye boltozott. Kórusa fából, szószéke kőből épült. Egy asztala van, amelyet oltárnak lehetett használni. Sekrestyéje, keresztelő medencéje nincs, gyóntatószéke, padjai rossz állapotban vannak. 1713-ban a Schacchi-féle vizitáció leírása alapján: a templom megérett a javításra. Az 1754-56-os Batthyány-féle vizitáció szerint a templomot 1741-ben újították meg. Kőből van, szentélye boltozott, a hajó síkmennyezetes és bedeszkázott. A kő szószék az észald oldalon van. A padlózata téglázott.

1780-ban a Szily-féle vizitáció arról számolt be, hogy a Szent Kereszt-templom földesura a Zárka, a Porpáczi és a Horváth család. A templom filiália, régtol fogva Itatolilcus, Íteleteit. 1741-ben állítottálc helyre. A hosszúsága 6, a szélessége 4 öl. 250 személyt kéj>es befogadni. Kápolnája, stalluma nincs. Szószéke kőből, kórusa fából van, 18 padja van. Kriptája nincs. Fazsindellyel fedett tornya fából készült. 160 font súlyú harang van benne, a tetején kereszt található. Szent Kereszt tiszteletére és a Boldogságos Szűz Máriának szentelve 1743-ban. Sekrestyéje nincs. Temetőjét 1778-ban újra szentelték, mivel új temetőt alakítottak ki a Szentkereszt és Péteri mellett vezető úton. A temetőt földhányással vették körül. Az 1815-ös Somogyi-féle vizitáció szerint: Szent Kereszt a Szent Lőrinc-templom filiája volt. A templom téglapadozatos, fazsindellyel fedett, a szentély boltozott, a hajó deszkázott. Sekrestyéje téglából, szószéke, 16 padja, tornya fából van. Bőle 1841-es vizitációja lényegében ugyanezeket állapította meg.

1888-ban a templom életveszélyessé vált, emiatt a felülvizsgálatára kiküldték Brenner János egyházmegyei főépítészt. 1891-ben határoztak az átépítésről, majd északi falát megerősítették. 1896-ban megépítették a tornyát és még ebben az évben befejezték a felújítást. 1930-ban kicserélték az ácsszerkezeteket és a cserepeket. Erre is utal a plébánia História Domusa, mely a templommal kapcsolatos további eseményeket is híven rögzíti: 1942-ben Steffek Albin alsecco technikával kifestette a templomot. 1943-ban, majd 1946. április 29-én kifosztották. 1961-ben újravakolták, majd a műemléki feltárás előtt 1974-ben teljesen renoválták.

A templom a 13. század első negyedében épülhetett Szent Kereszt feltalálásának tiszteletére. Egyhajós, nyújtott, íves, boltozott szentélyű, nyugati karzatos, déli bélletes kapujú templom volt. Padlózatát agyagba ágyazott téglából képezték ki, amely egy téglavastagsággal alacsonyabb volt, mint a szentély. Építőanyagai római faragott kő, tetőfedőcserép és tégla voltak. Római kerámiát nem találtak, az építőanyagot kicsit messzebbről hozták, – Savariából(?). A déli kapu külső nyílása méretben megegyezik az oltáralap hosszabbik oldalával, a kapu belső nyílása az oltáralap rövidebbik oldalával. Úgy véljük, hogy az oltáralap hosszabbik oldala mai mértékkel nézve 1,6 m, ami 1 ölnek (orgia) számíthatott. Az épület arányai e mértékkel válnak értelmezhetővé. A feltárt román kori alapozás szerkezete így rekonstruálható: a kiásott alapárokba sárga agyagot döngöltek, erre egy sor római téglatöredékeket (latért), római tetőfedőcserepet (tegulát, imbrextöredéket) helyeztek, 6-12-20 cm közötti vastagságban váltakozóan sárgásszürke agyagot döngöltek, s végül 2 sor töredékes római téglát raktak. Mindezek fölött kezdték meg kővel és erős oltatlan mészből készített habarccsal az alapozást. Ennek a 13. századi alapozási technikának párhuzamait eddig Csehimindszenteii, Zalaháshágyon, Bagodvitenyédeii, Somogyvámoson azonosították…

Forrás:
P. Hajmási Erika: A táplánszentkereszti műemlék templom történeti és régészeti katatása In.: Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1997. (Szombathely, 1997) 3. szám