Kána falu templomának romja
Kőérberek-Tóváros
Kána középkori falu volt a mai Budapest területén. Az Újbuda-Tóváros Lakópark építkezései nyomán felszínre került falut 2003 és 2005 között tárták fel. Ez a legnagyobb ismert Árpád-kori falu. A feltárás után a lakópark építése miatt a falut visszatemették, csak a templom romjai maradtak a felszínen. Kána a mai Budapest területén, a XI. kerülethez tartozó Kőérberek-Tóváros városrészben, a Balatoni út – MÁV 1-es számú vasútvonala – Kőér-patak – volt Vasvári laktanya által határolt, kb. 22 hektáros területen fekszik. A falu feltehetőleg a 12. század közepén jött létre, fénykorát 1200 körül élte. A település Apa bán birtoka lehetett, aki 1148-58 között szerepel a forrásokban, mint II. Géza király bizalmasa. Kána a tatárjárás idején sem pusztult el.
A falu nevét egy 1325-ös határleírásból ismerjük, ahol Nevegy falu határaként említik. Szerepel az 1361-es hegyvám-elengedő oklevélben, egy 1412-es oklevél pedig egy kánai születésű apácát említ. Nem ismert, hogy lakói mikor hagyták el a falut, de háborús pusztításnak, tűzvésznek vagy egyéb csapásnak nem kerültek elő nyomai. Kána területén kb. 200 földbe mélyített ház, egy faragott kövekkel díszített templom, közel 1100 sírt tartalmazó temető, több mint kétszáz kemence (közülük kettőt teljes épségben mentettek ki, az egyik a Budapesti Történeti Múzeumban látható) valamint gazdag üvegcserép-, pénz- és kerámia-leletanyag került elő. A falutól nem messze bencés apátság működött. A házak utcák nélkül, látszólag szabálytalan elrendezésű csoportokban találhatóak, egymástól sövény választotta el őket. Az udvarokon szabadtéri tűzhelyek és hulladékgödrök (az egyikben egy tíz év körüli gyermek csontjait, mellette egy csákány fejét találták meg) maradványai kerültek elő. A néhány négyzetméteres félig földbe vájt házak egyik sarkát a kemence foglalta el. A házak alatt néhol fejjel lefelé eltemetett edények kerültek elő, melyekbe kést, tojáshéjat, bronztűt helyeztek el, ami a rossz szellemek távoltartását szolgálta. A lakosság gazdálkodásában fontos szerepet játszott a szőlőművelés, melynek több eszköze (pl. több metszőkés) is előkerült.
A plébániatemplom a falu központi helyén található. Noha relatív magassága a patakhoz képest 12 méter, nem ez az egész terület legmagasabb pontja. A falu keletkezésekor rögtön megépíthették a templomot, és körülötte kijelölték a temető helyét, amit a lakosok mindvégig tiszteletben tartottak, hiszen ezen a 60 x 90 méteres területen, néhány objektumtól eltekintve, soha nem építkeztek. Kána temploma két periódusban épült. Az első templom egy 10×6 méteres, félköríves szentélyzáródású épület volt, hajója 4,4×4,1 méteres volt. Építése a 12. század második felére tehető. Egy kisebb területen az egy méter széles kőfal alsó kősora, a többi helyen csak az alapozás maradt fenn. A építés különlegessége, hogy a fal külső és belső része kváderkövekből (téglatest formájúra faragott kövekből) épült, a közöttük lévő részt pedig megmunkálatlan kvarchomokkő tömbökkel töltötték fel. A 12. századi falusi templomok nagyon ritkán épültek kváderkövekből. 1200 körül a templomot kibővítették: nyugat felé 7 méterrel meghosszabbították. Az északnyugati falban két lábazati elemet találtak, melyek valószínűleg a karzat tartóoszlopai voltak. Ikerablakok és a bélletes kapuzat egyes elemei is előkerültek. A templom már feltárásakor, 2004-ben műemléki védelmet kapott, majd a Budapesti Történeti Múzeumban elkészült egy falszakasz rekonstrukciója. 2006-08 között a helyszínen elkészült a maradványok bemutatása, mely szabadon látogatható.
Forrás és fotó:
Terei György: Az Árpád-kori Kána falu. In: A középkor és a kora újkor régészete Magyarországon