Keszthely | Szent Lőrinc-kápolna maradványai

A település elnevezése a szláv kostel közvetítésével a latin castellumra vezethető vissza. Ez alapján talán folyamatos lakottságot is feltételezhetünk. A terület minden bizonnyal felértékelődött a 11. század végétől, amikor Horvátország és Szlavónia meghódításával a Budáról és Fehérvárról az Adria partjára vezető út a Dunántúl egyik legfontosabb kereskedelmi és hadi útja lett. A különböző földmunkák során véletlenszerűen előkerült Árpád-kori telepjelenségek alapján úgy tűnik, hogy Keszthely helyén egy nagy kiterjedésű, széttagolt, nagyon lazán beépített halmaztelepülés állt, amelyben az egyes lakóházak – nyilván félig földbe mélyített, felmenő fal nélküli, ágasfásszelemenes tetőszerkezetű építmények – kisebbnagyobb távolságra helyezkedtek el egymástól. A késő Árpád-korra két ill. három gócpont alakult ki, valamennyi az észak-dél irányú út mentén.

Legalábbis erre utal, hogy amikor 1247-ben első ízben említi oklevél Keszthelyt, a település két egyházzal rendelkezett. A plébánia templom a már említett Szent Márton templom volt, a mai kastély előtti területen, a Szent Lőrinc kápolna pedig a mai Várkert területén állt, és egy rotunda (körtemplom) volt, amelynek alapfalait 1957-ben tárták fel, majd konzerválták. A harmadik települési góc ettől jó egy kilométerre délre a mai Szt. Miklós temető területén alakult ki, ahol a Szent Miklós kápolna állt. Ez a laza beépítésű, hosszan elnyúló település feltehetően valamikor a 13-14. század fordulóján vagy a 14. század elején teljesen átalakult, új szerkezetűvé vált. Ez összefügghet azzal, hogy 1291 előtt Keszthely királyi birtokból a Péc nembeli Marcali család tulajdonába került.

A keszthelyi ferences kolostor alapítója Csáktornyai Lackfi István a mezőváros birtokosa, aki a XIV. század második felében székely ispán, horvát bán, erdélyi vajda, majd 1389—92-ben nádor volt. A ferencesek 1367-ben vagy 1368-ban érkeztek Keszthelyre, és úgy volt, hogy a város szélén lévő Szent Lőrinc kápolnát veszik használatba és mellé építenek. András keszthelyi plébános ezt ellenezte és a pápa elé fellebbezett. így a ferenceseknek új egyházat kellett építeni, ennek titulusa a Boldogságos Szűz lett. Elkészülésének ideje 1386—97-re tehető. A Szt. Lőrinc kápolnát az 1386 körül emelt ferences templom építésekor bonthatták le, róla későbbi adatokat nem ismerünk.

A Várkertben találhatók a Szent Lőrinc tiszteletére szentelt kápolna alapfalai. Az ásatások szerint itt egy XII. századi  rotunda (körtemplom) volt, amelyet a XI-XII. században emeltek, majd a XIII. században egy négyszögletes hajóval bővítettek. Ennek faiait is felhasználva 1385.körül Lackfy István nádor az általa ide telepített ferencesek részére kezdte építeni a ma is álló templomot, valamint annak északi részéhez csatlakozva a kolostort. 

Forrás:
Müller Róbert: A keszthelyi Fő tér In.: Zalai Múzeum 13. Németh József 70 éves (Zalaegerszeg, 2004)
Koppány Tibor: Középkori templomok és egyházas helyek Veszprém megyében II. In.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)
Vándor László: A ferencesek középkori építészeti emlékei Zala megyében In.: Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból – Zalai Gyűjtemény 25. (Zalaegerszeg, 1986)