Boldva | Református templom

Boldva két és fél ezer lakosú község Miskolc közelében, a Bódva mellett – a folyó és a helység neve közös gyökerű. A település régmúltjáról több forrásból is meríthetünk. Szerepel Anonymus krónikájában – „iuxta fl. Buldua” –; Árpád-kori okleveleit Györffy György dolgozta fel Borsod vármegye történeti adattárában. Eszerint a Bódva folyó partján Keresztelő Szent János tiszteletére emelt bencés monostorról az első tudósítás 1203-ban történik, amikor az épületet tűzvész rongálta meg. A Szent János-egyház 1332-ben már a falu plébániájaként szerepel, papja az 1335-ig terjedő években átlag 12 garas pápai tizedet fizet. Ennél fontosabb, hogy Boldva vásáros község, ahol vármegyei törvényeket hoztak és hirdettek ki 1293-ban és 1322-ben. A sok zajos esemény közül kiemelkedik az 1285. évi újabb tatárbetörés, amelynek következtében a barátok elhagyták kolostorukat, és áttelepültek a somogyvári apátságba.

A megrongálódott szerzetesi templomot a XIII. század végén kijavították, attólfogva a faluközösség egyházául szolgál. A település – királyi birtokként – egészen 1387-ig a diósgyőri vár tartozéka volt, ekkor adta Zsigmond király Kazai Benedek fiainak. Boldva a család kezén maradt az 1400-as évek végéig, majd a Lorántffyak kiterjedt birtokainak részévé lett. A török időket súlyosan megszenvedő községbe korán megérkezett a reformáció: a templom 1552 és 1560 között került az ágostaiak kezére. 1598-ban már népes gyülekezete szerepel az egyházlátogatási jegyzőkönyvben. 1755-ben tűzvész pusztított a faluban, a templom ismét súlyosan megsérült. A fő- és mellékhajók falai meggyengültek, az északi tornyot vissza kellett bontani. Az épület elveszítette bazilikaszerkezetét, amelyet ugyan 1856-ban megpróbáltak helyreállítani, azonban az 1912. évi újabb renoválás megint elvett eredeti jellegéből és külleméből. Végül 1976 és 1982 között került sor az első tudományos igényű feltárására és műemléki helyreállítására.

A több nyáron át folytatott ásatás vezető régésze, Valter Ilona munkája nyománkirajzolódott a Szent János templom román kori alaprajza, rekonstruálhatóvá lett építésének története. A háromhajós, tizennyolc méter hosszú, tizennégy méter széles bazilika téglából készült. Homlokzatát függőleges szalagok, faltükrök, íves vakárkádok díszítik. A kétszeres szélességű főhajó félköríves szentélyapszisát úgynevezett lizénák (A falsíktól csak igen kevésbé előreugró, többnyire fejezet vagy lábazat nélküli falpillér) tagolják. Kettős tornya – a XIII. században meglehetősen szokatlan megoldással – nem a nyugati homlokzat elé, hanem a mellékhajók keleti végébe került. Ez a „titka” a déli fal öles vastagságú tömegében elrejtett, a bejárat mögül induló lépcsőnek, amely a torony emeletén kialakított kegyúri karzatra vezet fel. Boldva színes középkori históriájához tartozik egy igen fontos művelődéstörténeti emlékünk is. A Pray-kódex néven ismert XIII. század eleji nyelvemlékünk – más néven: Sacramentarium Boldvense – leírja a húsvéti énekes körmenetet, amely a szerzetesi templomból kiindulva az épület melletti Antiochiai Szent Margit kápolnához vezet. Egy 1773-ban kelt levél szintén emleget egy „Metsetet vagy inkább Baptistériumot”, amelynek bontott tégláira igényt tartott a borsodsziráki plébános. Valter Ilona a templomtól néhány méterre, délre megtalálta és feltárta annak a 12 méter átmérőjű, kör alaprajzú kápolnának az alapfalait, amely a bencés templommal egy időben, 1175 és 1180 között épülhetett.

A templom érdekességemég az, hogy külső fala téglából van, belül pedig köből épült. A gótikus déli kapun keresztül mehetünk be a templomba, ahol széttekintve a főhajót meglepően magasnak érez-hetjük (a falkoronát megközelítőleg az eredeti magas-ságúra állították vissza a restaurálás során). A bejárattól nyugatra a falon Basó Mihálynak (+1585) darabokból összeállított vörös márvány sírkövét láthatjuk. A falban lépcső vezet a déli toronyba. Északon is volt lépcső, azonban az nem maradt meg. Az egyik északi pillérnél található az 1791-ben készült szószék. A félköríves záródású egykori főszentélynek a református liturgiának megfelelően nincs semmi olyan kiemelt szerepe, mint a katolikus szertartásban szokásos. Benne az Kr. e. kb. 3000 körül itt, e kiemelkedő helyen élő, a bükki kultúrához tartozó nép lakóházainak cölöplyukrendszerének feltárt maradványait találjuk.

A templom belsejében összesen 68 sír került feltárásra, továbbá még vagy két tucat a monostor területén. A sírok kora a XII. századtól a XVII. századig terjedt. Kezdetben a szerzetesek temetkeztek ide, később a falu birtokosai. Az egyik legértékesebb sír a félköríves szentély előtt, a két torony közti négyezeti térben feküdt. Benne egy 13-14 év körüli kislány feküdt, akinek a ruházata csaknem teljes épségben előkerült, amelyet ma az Iparművészeti Múzeumban őriznek. A kislányt egy virágszirmokkal bélelt koporsóban, jól rekonstruálható reneszánsz, főúri viseletben helyeztek örök nyugalomra. Az aranybogláros pártát, selyem vendéghajfonatot, atlaszselyemből készült vörös ruhát, aranyozott ezüst fonott csipkés szoknyát és aranyozott ezüstpénzekből álló pártaövet viselő kisasszony idősebb Putnoky Imre unokája lehetett. Nagybátyja, Basó Mihály darabokra tört márvány sírtáblája a mellette lévő sírból került elő.

A templomban helyezték el Szathmáry Király Ádám, és a Zsóry család emléktábláját. Szathmáry Király Ádám, nap-lóiró, II. Rákóczi Ferenc nemes apródja volt, aki Nyomáron született és Boldván halt meg 1752-ben és itt is van eltemetve a temetőben. Urát híven követte bujdosásában Lengyel-, Angol- és Franciaországba s csak 1717., midőn a fejedelem Törökországba indult, tért vissza hazájába. Szülei kegyelmet eszközöltek ki számára az uralkodónál, III. Károly királynál, így térhetett haza Franciaországból. Nagy becsű történelmi naplót vezetett 1711 febr. 29-től, Munkács várából a már lengyel területen lévő fejedelemhez indulása napjától fogva, Bécsbe érkezéséig, 1717 ápr. 24-ig. Az egész emlékirat jóformán kizárólag csak a fejedelem viselt dolgairól szól, egyszerű napi följegyzések alakjában. Különösen becsessé teszi e forrásművet az, hogy Rákóczi bujdosásának azon első időszakáról ír, melynek napról-napra való történetét semmiféle más munkából össze nem lehetne állítani; a mellett a naplóiró szemtanú, pontos följegyző s igen megbízható. Két kötetre menő naplójának eredetije Boldván volt, a Szathmáry családnál, honnét Jankovich Miklós a hires gyűjtő lemásoltatta s ennek gyűjteményével került aztán a Nemzeti Múzeumba Munkájának teljes címe: „Szathmári Király Ádám Napló – Könyve 1711–1717 Esztendőkben II. Rákóczi Ferencz Fejedelem Bujdosásiról.”

Szentléleki Zsóry Lajos boldvai származású földbirtokos Mezőkövesd főszolgabírója, majd országgyűlési képviselő, akinek mezőkövesdi birtokán 1939-ben olaj után kutatva meleg vizet találtak 875 méter mélyen. A vízoszlop 23-30 méter magasra tört fel a talajszinttől mérve. Zsóry Lajos lánya Katalin először palackozott formában hozta forgalomba a termálvizet, majd át-adásra került az első fürdőmedence is 1940-ben, amely azonban a háború alatt teljesen tönkrement. A víz gyógyító hatása miatt hamar közkedvelt lett a környék lakosai körében.. Zsóry Katalin a háború végén emigrált, 103 éves korában 2010-ben hunyt el. Hamvait végrendelete értelmében hazahozták, és a boldvai reformátustemető családi sírboltjában helyezték örök nyugalomra.

Forrás:
Boldvai Református Egyházközség hivatalos weboldala