Szakoly | Református templom

Szakoly község középkori temploma 1897-ig állt fenn. Ekkor kiderítetlen okokból hajóját és szentélyét lebontották. 2010-ben a református templom tervbe vett renoválása alkalmat adott arra, hogy a középkori részek műemléki kutatása elkezdődjék. A templomépület földszintjén és a karzaton, a nyugati falon, az északi és a déli sarkok közelében látható repedések két oldalán a padlószinttől számított 2,3 méter magasságban egy-egy kutatósávban a legújabb vakolat leverése után mindkét oldalon jól látszik az 1898-as bővítés falszövete, ezt követően egy vegyes falrakás kb. 40–50 cm szélességben, majd a meghagyott középkori fal, rajta a középkori (az újkorban meszelt) vakolattal. Ezt a középkori vakolatot 1898-ban, a templom bővítésekor csákánnyal bevagdosták a rákent új vakolat jobb tapadása miatt. A nyugati fal földszinti, alsó részén a középkori vakolat meszeletlen, ami bizonyítja, hogy a meszelés XVII–XVIII. századi. A síkfedésű toronyalj bejáratának belső, a templomtérbe néző oldalán egy kutatósávban az 1898-as vakolatot szintén leverték, s így kiderült, hogy az ajtó kávája középkori; egy sarki téglán a középkori kanálhátas vakolat darabkája is megőrződött.

A toronyelő emeleti szintjén a karzatról nyíló, téglalap alakú, a toronyba vezető barokk kori bejárat – ma egy egyszerû faajtóval ellátva – a középkori földszinti ajtó felett 10 cm-rel kiugró hegyesszögű timpanont vág ketté, mégpedig úgy, hogy annak a nyugati bejárat felôli jobb oldali része maradt meg nagyobbrészt. A timpanon tehát még a torony elôtti templom bejáratának látható dísze volt. Ez azt is bizonyítja, hogy a torony a XIV. századi templomépületnél később, a XV. században épült; de bizonyíték az is, hogy a timpanon csúcsával egy magasságban a torony fala élesen elválik a nyugati oromfaltól. Az eredetileg lépcsőzetes kiképzésű timpanonon kétrétegû vakolat volt: a külső 1 cm vastag, simított, a belső erősen meszes és meszelt. A nyugati oromfal külső fala durva vakolású, ugyanúgy, mint a földszinti kapunál, anyaga erősen meszes, homokos. A torony nyugati falának vastagsága az orgona mögötti átjáró ajtónál mérve 72–75 cm. A torony tégláinak méretei: 30 × 15/18, a vastagság: 7/8 cm. A XV. századi torony szintjei a következők. A bejárati toronyalj (földszint) síkfedésű. I. szint: alja a jelenlegi toronypadlóval egy, ablaka vagy nyílása nem volt. II. szint: a szint gerendafészkei a falban jól láthatók, az északi oldalon három lyuk, az első és a második között ablak, amelynek könyöklője egy szintben van a gerendafészkekkel, a toronybelsô felé félköríves áthidaló található, amely kifelé fokozatosan hegyesszögűvé (fordított V) alakul. Ezt az ablakot kívülrôl a torony mellé épült helyiség tetôzetével 1898-ban eltakarták, de ma ezen az ablakon keresztül lehet a templom tetőterét megközelíteni. A keleti falon félköríves záródású, hosszú ablak, torony felôli oldalán beugró szögletes kereteléssel; a nyílást 1898-ban befalazták. Az ablak egykor a középkori tetőszéket és nagyobbrészt a hajót világította meg, ezt Gerecze-féle felvétel is alátámasztja. A középkori hajó síkmennyezetes volt. A torony felépülése után szerepe megszűnt. Csak egy utólagosan bevágott gerendafészek látható a délkeleti falsarok közelében.

A déli falon két gerendafészek található, egyenlő távolságra a belső oldalon félköríves, kifelé hegyesedő ablaktól, amelynek külső megjelenése keskeny, téglalap alakú résablak. A nyugati oldalon – ahol gerendafészek nincs –, az elôbbihez hasonló megoldású ablak található, melyet most kintről kör alakú pléhszellőző takar. III. szint: ablaktalan, a keleti oldalon a falat kivájó harangkötél nyoma. A torony IV. szintjén ma a harangok vannak. Valószínű, hogy az egykori gerendafészkeket használták fel a mai szint kiépítésére. A Gerecze-féle felvételeken a nyugati, déli és a keleti oldalon félköríves záródású ablakok láthatók. Ma eredeti nyílások már nincsenek, a meglévô négy, kosáríves záródású ablakot utólag vágták a torony falába: a keleti, déli és nyugati (barokk) ablakot a falsík közepén, míg az északit attól nyugatabbra eltolva (lehetséges, hogy ez csak 1898 után készült, a harangokat ugyanis az ablak készítése elôtt a falu északi részén nem hallották). A torony V. szintje alig volt látható; a befalazott nyílások – a Gerecze-féle felvételeken látható kívül kerek lyukak – mind a négy oldalon csak a templomtorony beállványozása után kutathatók.

A szakolyi középkori egyházról az első adatunk 1329-ből való, amikor Péter szakolyi parókiális pap [a Gutkeled nembeli Várdai] László fia: János képviselője. Igen fontos a pápai tizedjegyzék adatsora, eszerint az egri püspökség szabolcsi főesperessége alá tartozó, Szent Lőrinc tiszteletére szentelt egyházának Miklós papja 1332-ben 9 g., ugyanezen egyház Péter papja 18 g., ugyanő 1333-ban 18, ugyanő az 1334. évi I. részlet fejében 8, papja a II. részlet fejében ismeretlen, az 1335. évi I. részlet fejében 7 g. pápai tizedet fizetett. Papjai a középkor folyamán különböző – a püspöki székhelyről érkező – megbízatásoknak tesznek eleget. E néhány adatból is kiderül, hogy a XIV. században, a megyehatáron fekvő, hol Szatmárba, hol Szabolcsba számított Szakoly, a megye egyik jelentôs települése. Nem véletlenül, ugyanis a Gutkeled nemzetségbe tartozó birtokosai, a Szakolyiak (akiket a XVI–XIX. században az íráskép alapján helytelenül Zokoli-nak, vagy Szokolinak neveztek) a Bátoriak közvetlen rokonai voltak, közös őstől származtak (a XIII. században élt Bátori Bereck és Szakolyi Hodos unokatestvérek voltak). Szakoly birtokukhoz ugyan házasságkötés útján jutottak, de az ősi fészekből, Rakamazról átköltözve, magukat e legnagyobb birtokukról már a XIV. század elején Szakolyról nevezték.

Csak régészeti kutatás dönthetné el, hogy a mai templom helyén (alatta) mekkora, s milyen formátumú egyház állt a XIII. században. Ezt lebontva, a helyén épült a XIV. században – talán annak is első harmadában – az a nyolcszög három oldalával záródó szentélyű, a hajótól diadalívvel elválasztott 2. templomépület, melyhez – a reformáció idején eltüntetett – sekrestye is csatlakozott. Ebből az épületből mára a nyugati, oromzatos homlokzati fal maradt fenn, amelyet a bejárati ajtó felett háromszögletű, de lépcsôzetesen épített, kiugró timpanon díszített, s e felett egy nagyméretû, félköríves záródású ablak. A torony a 3. középkori periódusban, a XV. században épült meg, a már álló templom nyugati fala elé emelték. Miután keltezhető építészeti részleteket a tornyon nem ismerünk, a történeti adatokhoz kell fordulnunk. A Szakolyi család tagjai közül Péter 1447–1449, Miklós 1447–1452 között viselte a király megbízásából Szabolcs megye ispáni tisztét. Az előbbi Péter, a bárók közé emelkedett a macsói báni címével (1459, 1466–1467), fi ai közül János csanádi püspök, Albert zászlósúr, András szörényi bán. A család a felemelkedését tagjainak jó házasságkötésével – például a Bátoriakkal, Dengelegiekkel, Telegdiekkel, Várdaiakkal – érdemelte ki még a század elsô felében; e rokoni kapcsolatok hozták késôbb a politikai állásokat is. Ezek tükrében a névadó birtok templomának reprezentációs – tehát a kor szóhasználatával élve: kőtoronnyal (valójában téglatoronnyal) történő kibővítése is az 1460–1480-as évek közé tehető.

Forrás:
Juan Cabello – Németh Péter: Szakoly, református templom