Sényő | Református templom

Sényő neve személynévből ered, azonban csupán a XIV. század elejétől fogva említik. 1320-ban bukkant fel először, illetve keletkezett az az oklevél, amelyben Károly Róbert megerősítette a Kállayak egyik ősét birtokjogában, és ekkor említődik először településünk neve. A Zichy okmánytárban a község 1378-ban “SEMIEN”, a leleszi országos levéltárnak egy 1421. évi oklevele szerint “SYNEW”, az Ibrányi család levéltára szerint 1480-ban “SERNEW” és “SENYEW” formában szerepel. Sényő előbb a Kállay, majd később a Zoltán családhoz tartozott. 1329-ben a Domokos család birtoka, ez a Domokos pedig a Sényői család őse volt. A Sényői család 1423-ban még bírta, de már akkor is osztozott a hasonló kisnemesi sorban lévő Bákai, Jékei és Téthi családdal. A XIV. században sok kisnemesi birtokosa volt: a Zathi, Bogdányi, Kemecsei, Ibrányi, Senyey, Iklódi, Hetyey családok.

Az egyház papját 1400-ban említik első ízben az írott források. Az 1779. évi kánoni vizsgálat feljegyezte református téglatemplomát és a különálló haranglábat. Az egyházközség iratai szerint 1803-ban, amikor a templom egyik felét megbontották, egy olyan téglát találtak, amelyen az 1521-es évszám állt. A feltételezések szerint az új templom helyén állott a régi, melyet a XIX. század fordulóján lebontottak. A templom megtartotta keletelt tájolását. Egyszerű, tornyos építmény. A tornyot, amit az 1810-es években építettek, a templom hajójához kelet felől csatlakoztatták. 1848-ban felújították a boltozatát, anyakönyve 1774-től íródik. A torony órapárkányos és 24 méter magas. A templom körös-körül támpilléres és az egész épületen félkörívvel záródó ablakok vannak. A 8 X 17 méteres belső térben sík, vakolt, festett mennyezet, két fa szerkezetű karzat (közülük a nyugati 1938-ban készült), 240 ülőhely és szép, falazott-festett kőszószéke van. A késő barokk stílusú templom műemlék.

Forrás:
Sényő település weboldala (Hozzáférés: 2023. június 9.)