Porcsalma | Református templom

Nevét 1458-ban már Porchalmának írják. Eredetéről Walther László, a Károlyi család egykori levéltárosa azt írta, hogy 1388-ban Csaholyi Sebestyén Sós helység határán egy új községet alapított, s azt az ottani sok ,,porczfűtől” Porczhalmának nevezte. Ez a terület a Kaplyon nembelieké volt s azok a nádor előtt tiltakoztak a jogtalan telepítés ellen. Már 1397-ben Drágés Balk vajdák az urai, de a Csaholyiaknak is maradt benne részük, mert 1399-ben, mikor Eke Tyukodját elfoglalták, a lakosokat ide telepítették. A XV. század elején a Domahidiyaknak is volt itt birtokuk. 1448-ban Lónyay András kap benne részt. 1454-ben a Lónyayak zálogosítanak el egy részt a Domahidyaknak. 1466-ban Ecsedi Báthory István, András és László is birtokosai. Utánuk a XVII. században a Bethlenek, majd a Rákóczyak örökölték. A Báthoryak és Domahidyak mellett 1516-ben Ungai Hajas Tamás, 1517-ben Gúthy Ferencz és Imre kaptak benne részt. 1562-ben tűz pusztította el a községet, úgy hogy csak 11 és fél porta maradt meg. Ez időtájt már részben királyi birtok.

1570-ben már csak a fiskus és Báthory Miklós szerepelnek főbirtokosokként. A Kapy és Réthei családok 1609 és 1612-ben, az Egriek 1620-ban szereznek benne részt. Bethlen Gábor erdélyi fejedelem 1624-ben kapta meg a Báthory-birtokot, de ugyanekkor egy részt Pogrányi György s 1630-ban Csapy Zsófia és Mosdóssy Imre, 1659-ben Rápolthi Nagy Pál, 1729-ben Jékey Sándor és Mária, Radich Zsigmondné, 1750-ben Nagy Sándor voltak a földesurai. A szatmári béke után a gróf Károlyiak kapták meg a Rákóczi részt. Gróf Károlyi Antal nagyobb részét Szaplonczay Kristófnak engedte át. 1810-ben földesurai voltak Szaplonczay Antal, Szuhányi János, a gróf Károlyi család, Kállay Antal, Marsovszky Sámuel, a Suri, Vállyi, Lázár Kovács, Galgóczy, Bajnay, Szentmarjay, Czibere, Balla, Balogh, Belényesi, Császár, Csehy, Erdős, Gyarmathy, Gyene, Juhász, Kanyó, Pap, Sajó, Tarczali és Turbucz családok.

Műemlék református temploma (amely eredetileg katolikus templom volt) a 15. században épült, késő gótikus stílusban. A templom berendezése a 18. században készült, copf stílusban. Tornyát 1795-ben építették hozzá (ekkor már református templom, amit a református egyház vett meg a mai református temetővel, ami szintén katolikus volt), és a templomot 1842-ben megnagyobbították. Falába építve egy emléktábla található, amely Kovács György emlékét örökíti meg, aki 1717-ben a községet megmentette a török-tatár csapatok dúlásától azáltal, hogy a község köré szalmát rakott és azt meggyújtotta. A tatárok azt hitték, hogy a község leégett és elvonultak.

Forrás:
Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai Szatmár vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)