Szent Kereszt felmagasztalása-templom
Pócspetri
Utcatörésben fekszik egy kis magaslaton. Középkori részletei ma körülbelül olyan állapotban vannak, mint a napkori templom esetében. Itt a középkori épületen az a változás történt, hogy a hajót két mellékhajóval kibővítették, és eléje egy tornyot építettek. A szentélyben a barokk-kori átalakítás azzal is járt, hogy egy fiókos cseh boltozatot kapott. Az egyháznak az átalakítás előtti időből származó külsejéből csak a szentély őrzött meg valamit: támpillérek a diadalív két oldalánál, a szentély sarkain átlósan, s a keleti oldal közepétől kissé lejjebb vannak elhelyezve. És éppen ez a tény vet némi fényt az ablakok régi elhelyezésére, mert ha a szentély keleti falán két ablak lett volna, akkor ez a későbbi támpillér középre került volna. A szentélyben tehát kelet felé csak egy ablak volt. Ugyanakkor a fenti tényből arra is lehet következtetni, hogy a támpillérek nem az első építésből származnak. Emellett szól az a körülmény is, hogy a támpilléreken levő lábazat a hajóhoz viszonyítva nem nagyméretű, de észrevehető különbséggel folytatódik.
A fal vastagsága 80 cm. A hajó belsejének hossza 11,10 méter, szélessége 6,60 méter, a diadalív szabályos félkör élszedés nélkül. Ennek vastagsága csak 75 cm. A szentély méretei: északtól számítva az óramutató járása szerint 7,85 méter, 5,40, 7,85, 5,50 méter, tehát a szentély a tengely irányában nyújtott. A falak felülete teljesen sima, azért azt kell feltételezni, hogy a barokk átalakításkor az egész középkori vakolatot leverték.A padlástér is szolgáltat némi középkori adatot. Itt, a diadalív felső rétszén az egész fal nincs már meg, a téglák mérete: 5 x 15 x 28 cm. Az egyház szerepel a Váradi Regesztrumban, tehát a XIII. század elején valamilyen formában a templom már fennállott. Ebben az időben a tengely irányában hosszított szentély még a falusi templomokig nem jutott el, ezért inkább azt feltételezzük, hogy csak a mai szentély állott fenn. A majdnem 8 méteres méret is elősegíti ezt a feltevést, ahhoz az időhöz mérten ez a méret megfelelt egy kisebb egyháznak. A hajó nem sokkal később épülhetett. Egy 1318-ból származó oklevél említi István nevű papját. A templomot a Pápai Tizedjegyzék és egy 1414-ből származó oklevél is megemlíti. A XIII. században a községet a Huntpázmány nemzetség Petri ága birtokolta. Az építtető közülük kerülhetett ki.
Forrás:
Koroknay Gyula: Egyenes szentélyzáródású templomok Szabolcs-Szatmár megyében In.: A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 1. – 1958 (Nyíregyháza, 1960)