Petneháza | Református templom

Petneháza község központjában helyezkedik el, az Arany János utca és a Kossuth utca között, szabálytalan telken fekvő, szabadon álló, egyhajós, erősen átalakított, torony nélküli református templom. A 15. századi, középkori eredetű, téglaépítésű, oldalaival összesen 13 támpillérrel megtámasztott, megközelítőleg K-Ny-i irányban tájolt épület. A templom egyetlen – egyenes lezárású – bejárata a nyugati oromzatos homlokzat középvonalában nyílik. A bejáratot két oldalról kb. 2,5 méter magas, az ajtótól megközelítőleg 20-20 cm-re álló lizénák határolják, melyek jelenleg nehezen látható párkányt tartanak – a bejárat előtt ugyanis nyeregtetős, faszerkezetű esőbeálló van. Ennek a homlokzatnak a két sarkánál egy-egy átlós, a lábazati résszel együtt négyes tagolású támpillér áll. A templomhajón, a tetőzet alatt körben koszorúpárkány húzódik. A déli homlokzatot négy darab, a lábazati résszel együtt négyes tagolású támpillér támasztja. Közöttük három nagyméretű, félköríves lezárású ablaknyílás van.

A keleti oldali “szentély” a nyolcszög három oldalával záródik. A középső oldal két sarkát egy-egy átlós, közepét egy, a falra merőleges, négyes tagolású támpillér támasztja (a lábazatot figyelmen kívül hagyva hármas tagolású). Az északi homlokzatnál a délihez hasonlóan négy támpillér áll, a 2-3. és a 3-4. között egy-egy nagyméretű, félköríves lezárású ablakkal. A templom falait kívülről fehérre meszelték, a lábazat szürke. A tetőzet a nyugati végén oromzatos, keleti végén hármas kontyolású nyeregtető, melyet műemlékpalával borítottak. A templom belseje osztatlan terű, síkmennyezetes; nyugati végében fából készült karzat található. A mennyezeten többek között festett könyv látható, amelynek érdekessége, hogy szemből nézve bármelyik oldalra haladunk, a könyv felénk fordul. Felirata a Jelenések könyvéből való: „Légy hű mindhalálig és néked adom az életnek koronáját!” (Jel 2, 10) Hasonló eljárással van felfestve egy kotta és hárfa is. A templomban deszkapadló van lerakva. Az épületnek nincs tornya. A templomtól délre helyezkedik el a falazott aljú, favázas harangláb, amely 1894-ben épült. Ehhez a korábbi, 18. században elbontott fa harangláb anyagát használták fel.

A falu Domokos nevű plébánosa 1332—34-ben a pápai tizedjegyzékben is szerepel, majd 1370. szeptember 2-án Leleszen kelt oklevélben egyházát említik. Egy 1441-es oklevélből kitűnik, hogy a petneházi templomot Szent Kereszt tiszteletére szentelték Petneházi Demeter végrendelete szerint. Majd jön a reformáció, és a következő levéltári adat, amely 1744-ből származik, arról tesz bizonyságot, hogy a templom a reformátusoké. 1772-ben jelentik, hogy a templom tetején a zsindelyezés elromlott és az eső becsorog a falakra. Kilenc évig nem sokat javítottak rajta, mert 1781. április 3-án küldöttség vizsgálja meg, majd jelentést tesz a templom állapotáról. Ebből a jelentésből kiderül, hogy a templom belsejében a bejárattól balra a belső oszlop gerendákkal van megtámogatva, ennek az alaptól a tetejéig való megjavításának engedélyezését javasolják. Ugyanakkor szintén a bal oldalon a sarokban a fal meg van hasadva, a sekrestyében is van egy hasadás. A helybeli lakosok ebből az alkalomból kérik, hogy a bejárat előtt a faporticust (protestáns templom előcsarnoka) megnagyobbíthassák és a templommal összeépíthessék.

Említésre méltó az a részlet, amelyet a község vezetőinek jelentésében találunk 1864. május 27.-i keltezéssel: ,,… a ref. hitv. valók góth alakú temploma, mely 1448-ban R. Cath. templom lévén, annak egy segrestyéjében nagy mennyiségű ember csonthalmaz találtatott, melynek oda rakása az irt évben Bernhárd püspök rendeletéből történt, mit igazol a csontoknak 1841 évben történt kiszedetése alkalmával talált irat .. . régiségét mutatja az is, hogy a községben lakó Petneházy család birtokában lévő adomány levél 1400-ban már létezett …” Az 1800-as évek végén került sor a templom nagyobb mérvű tatarozására, s ezután feltehetően a XIX. században bővítették az eredetileg gótikus templomot. Homlokzata előtt álló fa haranglábját 1894 előtt lebontották. Benne 1691-ből való harang függött. A tetőzsindelyt 1934-ben cserélték. Majd 1935-ben újra szükségessé vált a templom helyreállítása. Ebben az évben Deák Lajos petneházi lelkipásztor faragott köveket talált és így került sor a nyugati homlokzaton lévő pálcatagos, gótikus ajtó, a kerek ablak és több más faragott kőtöredék feltárására. A mai homlokzaton már nem látható ez a pálcatagos, szemöldökgyámos, kőkeretes ajtó. Az épületet 1957-ben tatarozni kellett. Majd az 1990-es évek második felében a templom belseje került kifestésre.

Forrás:
Entz Géza szerk.: Szabocs-Szatmár Megye Műemlékei II. Bp, 1987.