Ófehértó | Árpád-házi Szent Erzsébet-templom

Szabolcs megye keleti szélén a nyíri homokdomb vonulat legmagasabb halmain fekszik Ófehértó község; körülötte erdőség terül el. Római katolikus temploma is dombtetőn, árnyas fák közt áll. Alaprajzban a legelterjedtebb szabolcsi gótikus típust képviseli. Saroktámpilléres hajójához félnyolcszöggel záródó támpilléres szentély csatlakozik; ebből nyílik a sekrestye, amelynek külső sarka a jobb térhatás kedvéért le van tompítva. Minthogy a belső sarkot a ferdén álló szentély-támpillér miatt kellett kitompítani, ezáltal a tér a szokásos szobaalak helyett bizonyos apszisszerű szakrális jelleget nyert. Ezt a fehérre meszelt dongaboltozat csak fokozza. A hajó és a szentély mennyezete egyaránt fából készült, lényegesen alacsonyabb, mint az egykori, mert a diadalív csúcsívét jóval a záradék alatt elmetszi, s így keletkezett leszelt ív nem válik díszére a templombelső terének. A diadalív a tetőtérben tovább folytatódik. Egykor a templom boltozva lehetett, de ezt ma már a támpilléreken kívül semmi sem árulja el. Talán vakolat leveréssel lehetne a boltvállak magasságát megállapítani. Az ablakok rézsűsek, de bővítetteknek látszanak, csak a sekrestye ablak maradhatott meg eredeti állapotában.

Az egész templom téglából épült, így megbízható faragott korhatározó részleteket nem tartalmaz. A középkor kedvelte a szentségfülkéket, és más liturgikus tárgyak elhelyezésére szolgáló falba süllyesztett fülkéket. Két helyen is találunk ilyet, a szentély északi és a hajó déli falában párosan elhelyezve. A középkori mester minthogy kő nem állott rendelkezésére, háromszögben konzolosan falazott téglákkal keltette a csúcsív hatását. Még egy nagyobb méretű fülke van ismeretlen céllal a hajó déli falában. A templom legnagyobb értékét jelentik a középkorból származó falképei. A diadalív negyvenöt fokban le van tompítva és belső síkján freskót találunk. A szűk és hosszú felületen elhelyezett alak megbízható kormeghatározásra kevés adatot nyújt, de kompozíciójával elsőrendű festőre vall. A kísérletképpen levert vakolat a diadalív északi oldalán, a hajó teljes északi falán és a szentélyben mindenütt freskónyomokat mutat. Az eddigi részletek a falusi nívót messze meghaladó alkotásról tesznek tanúbizonyságot. A templommai tornyát a főhomlokzat tengelyében, a rajta levő faragott, címeres felirat szerint gr. Pethő Rozáliaépíttette 1750-ben, ugyanakkor kis cseh boltozatos karzatot is készítettek a templom befogadóképességének növelésére. A népesség szaporodtával újabb fa karzatot emeltek; ez most már a hajó hosszának csaknem a felét elfoglalja és ez az eredeti belső térhatást jelentősen rontja. A kegyuraság, a gr. Majláth-család részére épített toldalék a szentély déli oldalán már századunkba vezeti át a templom építéstörténetét.

Az ófehértói és csarodai templom népi festése Entz Géza véleménye szerint azonos kéztől származik. A nagyméretű Szt. György ábrázolás festett keretbe volt foglalva, oldalán pedig Krisztus életéből vett jelenetek. A diadalív homlokfalán, hasonlóan keretbe foglalt ábrázolások, s a jobb oldali részen különösen szépen megjelenített Szt. Erzsébet, amint a leprást eteti. A diadalív bélletében Alexandriai Szt. Katalin és Borbála alakja. E freskókat a szakirodalom a XV. század első felére teszi. A templomban barokk stílusú főoltár és szószék van. Egyéb felszerelési tárgyai is említésre méltóak;így a XVIII. századból való kis harang, mely szintén Pető Rozália ajándéka, rajta 1744-es évszám, két kehely van, az egyik barokk,a másik klasszicista; egy XVIII. századi Pacificale, és egy ugyanabból a korból származó Úrmutató.

Forrás:
Műemlékvédelmi szemle 32. Ófehértói r.kat. templom. In.: Technika, 1945-1946 (245-250. szám)