Nyírtura | Református templom

A község neve 1222-ben szerepel első ízben a Váradi regestrumban, egy falubeli ember, Bense Domokos tüzesvas-próbája kapcsán. A bejegyzést csaknem egy évszázados hiátus követi. 1318. február 19-én Károly Róbert adománylevelében bukkan elő ismét a falu, a szabolcsi Szőlősföld határosaként, amelyet a király – hűségükért és érdemeikért – Kállai Egyed fiainak, Simonnak és Istvánnak adott. 1342-ben Nagymartoni Pál országbíró elrendelte a környékbeli birtokok újraosztását, a listán újra szerepel Túra, ennél többet azonban nem tudhatunk meg a XIV. századi kútfőkből. A nagykállói Kállay família irattárában megőrzött, 1446. évi levél szerint az időben a Sztriteyek, 1462-ben a Kállayak voltak a község földesurai. Nyírtura templomáról sem szól írott forrás egészena XV. század végéig. Az 1995 és 1997 közötti régészeti kutatások során feltárt néhány épületrészlet és az egy falkép nem igazolja, hogy létezett egyháza az Árpád-kori falunak, amely túlélte volna a tatárjárást vagy a XIV. századot. A diadalív csúcsíves, a szentélyféli oldalában befalazott főpapi (vagy kegyúri) ülőfülke és az északi oldalon megtalált monstranciatartó falfülke szintén érett gótikus formát mutat. Nem régebbi az 1400-as évek második felénél az a mennybe emelkedő Krisztust ábrázoló freskókezdemény sem, amelynek csak a rőt krétával megrajzolt kontúrvonalai készültek el, a kifestése valami oknál fogva elmaradt.

A református templom középkori építészeti előzményeire vonatkozó egyetlen „írott” forrásunk a torony alatti átjáró ünnepélyes belső kapujának szemöldökkövébe gót számjegyekkel bevésett 1488-as dátum. Az épület külseje is gótikus: a keletre néző szentély a nyolcszög három oldalával záródik, sarkain támpillérekkel; az apszisnál alig tágasabb – hét méter széles- hajó déli oldalának három falpillére között egy-egy csúcsíves ablak látható. A templomhajó középkori és a nyugat felé meghosszabbított szakaszának határát mindkét oldalon a XV. századból származó átlós támpillér jelzi. Az itteni eredeti homlokzatot díszítette az a pazar kapuzat, amelyet a bővítéskor mintegy három és fél méterrel előbbre, az új falsíkba helyeztekát. E késő gótikus, sokszorosan egymást keresztező pálcatagokkal és szamárhátívekkel ékesített portálé kétségkívül a Mátyás-kori királyi és főrangú megrendelések sorába tartozik, s vélhetően Báthori István erdélyi vajda 1480-as évekbeli nagyszabású építkezéseinek egyik szép „falusi” példánya. Hozzá hasonló kialakítású nyugati bejáratokat éppúgy láthatunk a közeli Nyírbátorban, mint az erdélyi szász városok és erődök templomain, a medgyesi ferences kolostortól a berethalmi püspökvárig.

A templomrégi patrocíniumát nem ismerjük, a turai nép valamikor az 1500-as évek derekán letette a katolikus hitet, és átállt a protestáns vallásra. A református egyháztörténet szerint 1660-ban már állandó gyülekezet használta az öreg egyházat, amelynek 1642-ben ajándékozott úrasztali kelyhet Jármy Jánosés neje, Oláh Erzsébet. A templomot először 1731-ben, majd 1771-ben renoválták. 1821 és 1833 között kerültsor az épület bővítésére, amikor két ölnyivel – 21 méter hosszúságúra – megtoldották a hajót. Falábakon nyugvó karzatot emeltek az új szakasz fölé, és 28 méter magas, késő barokk/klasszicista stílusú tornyot építettek a nyugati homlokzat elé. (A régi ácsolt harangtornyot szétbontották, és eladták a laskodi gyülekezetnek.) 1896-ban kisebb felújítást végeztek az épületen; a 234 kilós öreg harang Szlezák László budapesti öntőműhelyében készült 1936-ban.

Forrás:
Ludwig Emil: Gótikus templom Nyírturán