Nyírmeggyes | Református templom

A falu neve (Medyes alakban írva) 1272-ben Hetény (ma Hodász) határjárása során tűnt fel először. Szent László fennmaradt kultusza miatt királyi telepítésűnek vélik a falut. A 14. század elején a Tövisiek Közép-Szolnokból származó családjának birtokában volt a település, 1337-ben egy idevaló nemesnek a nevében szerepelt, aki a Nagymihálydi családdal pereskedett. 1340-ben Tövisi István itteni birtokrészét Csaholyi Péter fiának, Jánosnak adta át 40 márka bírság egyharmada fejében. Egy évtized múltán Kántor Bereck pusztítása nyomán már csak telekhelynek nevezték. A század vége felé, Tövisi Jakab halála után a Káta nemzetségből származó Csaholyiaké lett. 1547-ben a család két nőtagját, Annát és Katalint iktatták birtokba fiúsítás révén. A 14. és 17. században földesurak voltak még a Báthoryak, Anarcsi György és Kapi Katalin is. A 18. század elejétől a 19. század derekáig a gróf Teleki, az Uray, az Ujhelyi, a Korda és a Bay családok tulajdonában volt, majd a 20 század első évtizedeiben az Ilosvay, a Vályi, a Péchy és a Madarassy családok birtokoltak itt.

A falu neve, „Medyes” alakban, 1272-ben tűnt fel először, határbejárás alkalmával. Sokáig Árpád-házi királyi birtoknak vélték, ami táplálta a Szent László-kultusz elterjedését a Kraszna folyó vidékén és a Partiumban. Újabban több helyen is találkozhatunk nemrég feltárt, részben töredékes Szent László-falképekkel, amelyeket kiszabadítottak a protestánsok puritán lemeszelése alól. Nyírmeggyes temploma a főutca szélén áll, virágos kis kertben. Középkori eredetére egy 1733-ban készült katolikus egyházi levél utal, amely szerint az épületet 1650 táján vették át tőlük a reformátusok, és renoválták. A déli oldal újkori, szegmensíves ablakai között egy-egy régi, csúcsíves ablakpár jelzi, hogy a gótika idejéből származnak; a hosszúkás teremtemplomhoz csatlakozó, hatszögletű átjáró fölötti, háromemeletes harangtorony pedig nyolcszög oldalú formára vált. Kívülről egy kis lépcsőházban lehet feljutni a magas orgonakarzatra.

Forrás:
Nyírmeggyes település hivatalos weboldala (Hozzáférés: 2023. június 4.)
Ludwig Emil: Barokkban lapuló középkor