Nyírkarász | Szent István király-templom

A település keletkezése a honfoglalásra tehető. A Váradi Regestrum már említi a község nevét, mely valószínűleg a honfoglalás kori Kharkász szóból ered, ami főpapi méltóságot jelentett. A XIV. század első évtizedeiből már biztosabb adataink vannak a községről, hiszen ekkortájt a megalakuló nemesi vármegye itt tartja gyűléseit, és ez a szokás a XVIII század közepéig megmaradt. Földesurai ez időben Sándor bán és fiai, akik később Karásziaknak nevezik magukat. Ekkor a település jelentős határában állott egy Szepse és egy Újlak nevű birtok, ma már a nevük sem él. A XV. században Perényi Pál szerezte meg és özvegye 1418-ban, bizonyos kártételek kiegyenlítése miatt, határa egy részét átengedte a szomszéd Madán birtokos nemeseknek. Ebben az időben a tatárjárás következtében számos település néptelenedett el.

A század elején a Nyírség észak- keleti részén elemi erővel törtek fel az indulatok. „Nyíren” Tarpai Márton lett a „Parasztkirály” Az ő általa vezetett had sorsa bukással ért véget. A megtorlásra Nyírkarász községben került sor. Ezt az emléket azóta is őrzi Mártonfa dűlője, ugyanis az 1437. évi parasztfelkelés vezetőit itt végezték ki. A XVI. században már több nemes birtokosa volt: Tárkányi, Bacskai, Garai, Derencsényi, Soós, Ibrányi családok. A XVII. században földesurai teljesen kicserélődtek, a XVIII. században az említetteket a Kemecsei és Megyeri család, ezeket pedig a Dőriek, az Eördögh és a báji Patay család váltotta fel. Ez idő tájt a község erősen pusztulóban volt. A megyeszékhelynek Nagykállóban való állandósulása után a megyeházát 1762-ben Kölcsey György vette meg. A XVIII. század végén a helyi földbirtokosok kárpát- ukránokat, az 1860-as években pedig Heves megyei dohányosokat telepítettek le a faluban.

A községnek már a középkorban volt temploma; az 1310-i oklevél papjáról, a pápai regesztrum Boldogságos Szűz Mária tiszteletére épült templomáról tudósít. Egy 1406-ból való adat szerint a templom a Mindenszentek védnöksége alatt áll. A templom a török idők alatt pusztulhatott el, de a XVIII. század végén romjai még állottak. Az 1784-87 között lezajlott, a felekezetek közötti templomjogi vitában megtiltják, a reformátusoknak, e templom újjáépítését. A vitából ismert, hogy a templom falain festések nyomai látszottak és tetején kereszt volt. 1786-ban a katolikusok kapják meg, helyreállítják és 1860 körül ezt a templomot bővítik a mai alakjára. Az épület jellege szerint egyhajós, szabadon álló, homlokzati toronnyal, középkori és barokk alapokon, mely átépítve 1860 körül volt. A község központjában található szorosan az út vonalában. Főhomlokzatán falpillérekkel keretezett, kis kiülésű, timpanonos középrizalit. Főpárkánya jobb és bal oldalán talapzaton balról Szt. István, jobbról Szt. László kőszobra található. A középrizalit felett emelkedő tornya háromszintes, hagymás és laternás gúlasisakkal van ellátva.

Belül a toronyalja és az orgonakarzat csehsüveg- boltozatos fedéssel rendelkezik. Téglalap alakú hajóját három csehboltozat fedi.Berendezését tekintve van egy oltár. Közepén, a fal teljes magasságában festett, aranyozott, felül pedig egy ívesen záródó keretben található az oltárkép: Szt. István felajánlja a koronát Máriának. A kép 220×160 cm, olaj vászon, amit Plachy Ferenc festett 1859-ben. Fából készült, fehérre festett, aranyozott tabernákulum, timpanonos lezárással, egyenes párkánnyal. Az oltár előtt négy darab fából készült, fehérre festett, részben aranyozott gyertyatartó van. Láthatjuk még a Jézus, a jó pásztor című képet is, mely egy kissé szakadt 140×100 cm-es olaj-vászon kép aranyozott kerettel, ami szintén 1860 körül készülhetett. A templom szószéke ízlésesen faragott, klasszicista stílusú asztalosmunka. Fehérre festett, fából készült szószékkosárral és hangvetővel. A négyszög három oldalával záródó és feljárónyílással ellátott katedra hátsó fatámaszkodóval. A kosár elő- és oldallapjain aranyozott domborművek: a példabeszédek magvetője, valamint Péter apostol a kulcsokkal. Hangvetője tetején pedig a feszület látható.

A Római Katolikus templomban van keresztelőmedence is. Csavart oszlopos törzsén kígyó tekeredik, rajta betétekkel díszített, kagyló formájú medence nyugszik; benne bronz víztartóval. Felszerelését tekintve van szentségtartója, mely tűzaranyozott réz, öntött, vert, drágakő berakásos. Kerek, hullámos szélű, magas talppal, domborított volutákkal tagozott. Szára gazdagon díszített, váza idomú, nódusza rovátkált, gombdíszes. Ovális szentségtartó, szelencéje körül trébelt szegély- két oldalán puttófigurákkal-, felső részén a Szentlélek-galamb, szintén trébelt. Körülöttük színtelen (hegyikristály) és vörös (gránát, almadin) ékkövekkel kirakva. A szentségtartó szelence hátsó oldalán ajtó, trébelt és cizellált szegőlécekkel. Ennek magassága 43 cm, talpátmérője pedig 23 cm. Az ostyatartó tányér szintén tűzaranyozott réz. Vert és trébelt, kerek, díszítés és jelzés nélküli magyar munka, melynek átmérője 16 cm.

Forrás:
Nyírkarász település hivatalos weboldala (Hozzáférés: 2023. június 4.)