Nagyboldogasszony-templom
Nyírbéltek
A település neve 1265-ben, V. István oklevelében tűnik fel először. 1325-ben Béltek (Nyírbéltek) a Balogsemjén nemzetség birtokfelosztásakor a nemzetség Kállay-ágáé lett, akik ezután egészen a XVIII. század végéig a falu földesurai maradtak, bár mellettük több részbirtokosa is volt a településnek. 1569-ben Prépostváry család, Prépostváry Bálint nyer itt részbirtokként királyi adományt. 1633-ban a bélteki uradalmat részbirtokként Prépostváry Zsigmond kapja királyi adomány gyanánt, mely még 1644-ben is birtokaként szerepel, majd részét – magtalan halála folytán – 1778-ban gróf Károlyi Antal kapja ugyancsak királyi adományként. A település a XVII. század végére már majdnem elnéptelenedett, lakói az 1700-as években Kállay Sándor közeli encsencsi birtokára költöztek át. A néptelenné vált falut birtokosa, a Kállay család később görögkatolikus ruszinokkal népesítette be. 1785-ben a falu még mindig a Kállayaké.
A római katolikus templom magaslaton fekszik, szentéllyel az utca felé. Nem lehetetlen azonban, hogy a középkorban előtte is vonult utca. Mivel a templom a történelem folyamán sokáig romokban hevert, ezért erős átalakítás nyomai láthatók rajta. A homlokzata elé torony került, úgy hogy az eredeti homlokzat formája nem állapítható meg. Alacsony lábazat fut körül a templomon, a támpilléreken azonban ez a lábazat egy méterrel magasabban van. Magában véve ez a tény jelzi, hogy a támpilléreket később építették. A lábazat nagy szintkülönbsége és különös felfelé keskenyedő idegenszerű formája még azt is engedi feltételezni, hogy ezek erősen posztgótikusak. A bejárat ma nyugaton, a torony alatt van. A középkorban azonban, amint az a lábazaton is látszik, délről nyílott. Az ablakok szintén későbbi korból származnak a hajón is és a szentélyen is. A támpillérek az épület négy sarkán átlósan, a diadalívnél merőlegesen állanak, és a szentély keleti falának a közepénél is találunk egyet.
A hajó szentélyének belső hossza 9,50, szélessége 6,70 méter. A szentély északi és déli falának méretei: 5,40 m; keleti és nyugati mérete: 5,60 m. A freskók nyomaiból ítélve a keleti oldalon két ablak volt. A sekrestye későbbi hozzáépítés, a szentélybeugrás itt kisebb, mint délen. Belsejében a diadalív már nincsen meg, a freskó körvonalai őrizték meg a dongaboltozat vonalát. A keleti falon levő freskó a Kálváriát ábrázolja, mely a Zsigmondkori olasz és magyar ruházatból ítélve, a XV. század első felében keletkezhetett. Maksai szerint a község a XII. század végére már kialakult. 1325-ben, illetőleg 1354-ben a Kállayak és a Czudarok osztozkodnak rajta. A templom az 1779-es Canonica Visitatio leírása szerint 1222-ben épült. Ezt az adatot egy 1777-ben levert gótikus felirat nyújtotta. A téglák mérete 5 x 13 x 26 cm az alapzaton is és a támpilléreken is, ami azt mutatja, hogy a támpillérek a leszakadt diadalív, boltozat és oromfalak anyagából épültek.
Forrás:
Szirmay: Szatmár vármegye
Koroknay Gyula: Egyenes szentélyzáródású templomok Szabolcs-Szatmár megyében In.: A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 1. – 1958 (Nyíregyháza, 1960)