Mátészalka | Református templom

A mai Mátészalka négy önálló település (a két Máté, Külszalka és Belszalka) összeolvadásával jött létre. A XII. század közepén a Szalkából akkor még Dobosra vezető út mentén A Hontpázmány nemzetség ősi adománybirtokán létesült Máté falu. Neve az alapító ős utódainak, II. András poroszlójának és testvéreinek a nevében tűnik fel 1216-ban és 1231-ben. Amikor a Mátéi család utolsó férfi tagja a birtokait a feleségére, a nővére utódaira és asszonylányaira hagyta, már két Mathey nevű faluról rendelkezett. Az egyikben a családnak a Szent Mihály tiszteletére emelt kegyúri temploma állt, és az ősi birtoktesthez tartozott Ejeg, Gurhó és Kapus, valamint a vásárolt Besenyő. Később e birtokok a leányági utódoké voltak, akiktől 1324 körül Magyar Pál mester, gimesi várnagy és királyi kincstartó szerezte meg, és azokra 1327-ben királyi megerősítést nyert. A testvérfalu, Szalka a X-XI. században a mai Széchenyi utca és a Kossuth utca akkor egybefüggő, egyenes szakaszán jött létre, majd belőle a XIII. század végére a Kossuth tér környékén kialakult Belszalka (Belzalka). Ettől kezdve az ősi településrészt Külszalkának (Kywzalka), a kettőt együttesen pedig Kétszalkának (Keetzalka) is nevezték.

A tatárjárást Szalka is bizonyára megszenvedte, ekkor pusztulhatott el első, a mai református templom helyén álló temploma is. A falu 1268-ig királyi birtok volt, ekkor István ifjabb király a Karászi család ősének, Sándor szörényi bánnak adományozta. Valamivel később már jelentős település, erre utal, hogy az 1270-es években elnyerte a csütörtöknapi vásártartás jogát, és az a tény, hogy 1295-ben megyegyűlést is tartottak benne. A XIV. század elején Szalkát a Karásziak átadták Máté új gazdájának, Magyar Pálnak, így az 1325-ben határjárással elválasztott birtokok lassan egybekapcsolódtak. Előbb a közelebb fekvő Külszalka észak felé terjeszkedve a század közepén Mátéval összenőtt. Később a terjeszkedés dél felé fordult, és 1381 után Belszalka is beolvadt az északi településrészbe. Egyesülésüket nevük összevonása is tükrözi: Zalkamathe, Mathezalka, Matheyzalka, Mathezalkaya. Az új névben egy ideig ingadozott a korábbi falunevek sorrendje, végül a Mátészalka változat győzött. A települést 1381-től a XVI. század derekáig egységesen Szalkának nevezték.

1324-55 között Magyar Pál mester birtokában Mátészalka terjeszkedése ugyan jelentős, de a vásártartás ez idő tájt ment feledésbe, és ez visszaesésre utal. 1355-67 között, az óbudai Klarissza apácarend rövid birtoklása idején a fejlődés felgyorsult, a telepesekkel is gyarapodó lakosság földesúri bíráskodás alá tartozott. I. Lajos királytól új adományként 1361-ben visszaszerezte korábbi vásártartási jogát is. 1367-től a Csaholyiak a birtokosai. Az 1380-as és 1560-as évek közötti időszakot Mátészalka mezővárosi fejlődése jellemzi. A Csaholyiak az uradalom központját Szalkán a XIV. század közepe táján már feltehetőleg újjáépített templom környékére, a mai Kossuth tér területére helyezték át, és földesúri kúriájukat a később Fellegvárnak nevezett településrészen építették fel. A településnek már a XIV. század végén kiterjedt autonómiát biztosítottak. Erre utal az is, hogy Szalka bírái az esküdt polgároknak és a település közösségének a nevében 1408-ban önállóan adtak ki oklevelet. Vásárainak látogatottságát bizonyítja, hogy 1381-1480 között a környéken Bátor mellett a szalkai vásárokon hirdették ki a hatósági idézéseket. A szalkai kézművesek és kereskedők pedig a XV. században messzi vásárokra is elmentek áruikkal. Egyre több jobbágyifjú jutott el magasabb iskolába, erre utalnak a gyarapodó Deák nevek is. Az egyik szalkai varga fia, Szalkai László esztergomi érsekként és az ország főkancellárjaként esett el a mohácsi csatában. Több mint egy évszázados mezővárosi fejlődése ellenére Szalkát csak 1498-ban nevezi egy oklevél oppidumnak, mezővárosnak. 1504-ben említik először a Csaholyiak nemesi kúriáját, mely ekkor a család bárói ágának a birtoka volt. Az élénk fejlődésnek az ország három részre szakadása vetett véget. A település a Csaholyiak bárói ágának kihalása után brebiri Melith Györgyé lett.

Az új birtokos 1543 után még Szalkán telepedett le, és fellegvárrá fejlesztette az egykori Csaholyi kúriát, 1559-61 között azonban elhagyta az állandó csatározások, hadvonulások útjában lévő Szalkát, és a biztonságosabb Csengerbe költözött. A magára hagyott mezőváros nem fejlődött tovább. Az 1560-as évektől a XVIII. század végéig terjedő időszakot a pusztítások és újjáépítések korszakának tekinthetjük. Több ízben pestisjárvány is tizedelte lakosságát. A Rákóczi-szabadságharc első éveiben a teljes pusztulás képét mutatta: a fejedelem küldöttei 1705 tavaszán mindössze öt embert találtak a településen. Nyolcvan év múltán azonban, az 1784. évi első katonai felmérés idején a városnak már 15 utcája van, és 1786-ban az első népszámlálás 1325 lakost és 229 házat számlált össze. A XIX. századtól a trianoni békeszerződésig terjedő időszak a polgári városiasodás korszaka. 1864-ben korszerű mezőgazdasági gyártelep épült, 1887-től kiépültek a vasútvonalak, bankokat, patikákat nyitottak, 1888-ban az országban elsőként itt használták közvilágításra a villanyt. 1890-ben megjelent az első napilap. 

A Kossuth téri református templomot ismereteink szerint az 1500-as évek legelején Csaholyi Ferenc csanádi püspök építtette, aki később a mohácsi ütközetben lelte halálát. De ősidők óta templom állt ezen a helyen, mégpedig ismereteink szerint a tatárjárás során elpusztult a mostani épület egyik elődje, a Szent Mihály tiszteletére épített kegyúri templom. Eredetileg katolikus templom volt, de a reformáció elterjedésével a kálvinisták kezére jutott. A 17. században jelentős, de leginkább külső alakításokat végeztek rajta, amelynek nyomai ma is fellelhetők. A templom történetében a következő fontos dátum az 1796-os esztendő, amikor jelentős bővítés vált szükségessé. Az északi irányban megszélesített templomhajót keleti irányban a duplájára növelték. Ekkor bontották el a diadalívet és a szentélyt a sekrestyével együtt. A templom keleti homlokzatán kapott helyet a református egyház patrónusának, a horvát származású, főrangú Melith családnak az epitáfiuma, amely erősen megrongálódott. A torony nyugat felőli bejáratát kezdettől fogva szamárhátíves, későgótikus templomkapu ékesíti. 2016-ban a templom jelentős külső felújítására került sor. Megtörtént a toronysisak, a templomhajó és az oldalépítmény lemezborításának cseréje, a tetőszerkezet részleges javítása. A torony és hajó teljes homlokzati felújítása elkészült, a középkori részeken korhű, kanálhátas vakolási technikával. A templom északi oldalán az ablakok cseréjére is sor került.

Forrás:
Mátészalka település hivatalos weboldala (Hozzáférés: 2023. június 4.)
Mátészalka, Képes Géza Városi Könyvtár