Laskod | Református templom

A történeti Szabolcs megyéhez tartozó Laskod művészettörténeti jelentősége csak az utóbbi időkben vált világossá. Úgy tűnik, a XIX. századi kutatás nem vett róla tudomást, és Gerecze Péter is ismeretlen korúként hozza, korábbi irodalom nélkül. Genthon István 1490-es építésűnek tartja, az 1987-es műemléki topográfi a óvatosabban fogalmazva középkori eredetűnek ismeri, és megemlíti, hogy az 1828-as canonica visitatio szerint 1483-ban épült. A kérdésben döntô fordulatot az 1990-es évek közepén egy szakszerűtlen tatarozásból kibontakozó kutatás és restaurálás hozott, melynek során igen figyelemre méltó falkép-együttes is napvilágra került: ennek köszönhetően a templom ma már a jobban ismert emlékek közé tartozik. A tisztánlátást az is nehezítette, hogy a mai Laskod közelében, Kántorjánosi határában is létezett egy azonos nevű, mára elpusztult falu, amelynek adatait hosszú időn keresztül a ma is létezô helységre vonatkoztatták. Németh Péter ismerte fel, hogy sem az 1320-as per, melynek során a falu papját a miseruhákban és a szekrényekben őrzött dolgokban okozott tetemes kárral vádolták, sem az ottani Szent Mihály-egyház 1347-es említése nem vonatkoztatható a szóban forgó műemlékre.

A falura vonatkozó forrásaink valójában 1283-mal kezdődnek, amikor is Bagdai Illés ispán birtoka. Azt is megtudjuk, hogy V. Istvántól kapta, vagyis 1270–1272 közt juthatott hozzá. 1312-ben már az ő fiai szerepelnek az itteni birtokügyekben, 1317-ben özvegyéről esik szó, 1337-ben pedig az derül ki, hogy Illés bán magtalanul halt el. Ugyanakkor már 1321-ben felbukkannak Balogsemjén nembeli Mihály fiai, hogy beiktassák magukat IV. László adományába. Mint ismeretes, IV. László utolsó éveiben Mihály fiai (István és Pál) a király fontos támaszai, s mint ilyenek, mérhetetlen adományokban részesültek. 1290 után azonban mindent elveszítettek, s csak nehezen szilárdult meg újra a helyzetük. A Jákó nembeli Csépán fia és Komorzán ellene mondott az 1321-es beiktatási szándékuknak is, végül úgy egyeztek meg, hogy a szomszédos Bagda Csépán fiaié lesz, míg Laskod Mihály fiait illeti. 1323-ban Egyed ispán fia Symeon mester tiltakozott Laskodon elkövetett hatalmaskodás ellen, aki talán azonos Mihály fivérének, Egyednek Simon nevű fiával – azaz a Kállai család is részt szerezhetett a faluban. A Kállaiak később is szerepelnek a falu birtokosaiként.

Magáról a templomról elôször 1483-ban kapunk hírt, amikor 10 márka értékűnek mondták. Ez megfelel a korabeli becsűjegyzékek torony nélküli, de temetkezési joggal rendelkezô templomainak. Ez az épület, alighanem különösebb átalakítások nélkül került a reformátusok birtokába, s mint ilyen kőtemplomot említették 1696-ban. A laskodiak 1785-ös kérése, hogy szilárd anyagból építhessenek templomot, arra utal, hogy a középkori épület már rossz állapotban lehetett; egy 1809-es feljegyzés szerint a renoválás 1791-ben végbe is ment. Ugyanekkor a tornyot mintegy 38 esztendősnek mondják, azaz 1770 körül épülhetett. Jelentősebb átépítésre került sor 1830-ban, míg a ma is álló torony 1863-ra datálható. Ez utóbbiak pontos viszonyait is tisztázta az a kutatás, amelyre 1994 májusában került sor, egy évek óta húzódó tatarozás alkalmával. A Juan Cabello, Simon Zoltán és G. Horváth Erzsébet részvételével folyó munkák tisztázták a templom építéstörténetét, és jelentôs falkép-együtteseket fedeztek fel. A templom restaurálása Jámbor Andrea tervei szerint készült, míg a falképek helyreállítását 1998–1999-ben Seres László végezte.

A restaurálás során kialakult, mai helyzetet a különböző korú épületrészek diszkrét, de érthető megkülönböztetése jellemzi. A téglából épült, egyhajós templom egyszerû téglalap alaprajzú, melynek déli oldalához előcsarnok, nyugati oldalához háromszintes torony csatlakozik. Az északkeleti és -nyugati sarkok, valamint az északi homlokzat közepét alacsony támpillérek erősítik. Bejárata a déli előcsarnokon keresztül, illetve a tornyon át, a hajó nyugati falában (a középtengelytől kissé délre eltolva) nyílik. Kétféle ablaknyílás különböztethető meg: a keleti falban egy, az északi és a déli fal keleti részén két-két nagyméretű, téglalap alakú, szegmentíves lezárású ablakot találunk, míg a déli fal nyugati felén egymáshoz közel három kisebb, félköríves záródású, lépcsős bélletű ablak fedezhetô fel. A hajó nyugati felén (az északi támpillértôl nyugatra) a hajófalat egy üvegfallal emelték meg, amelyet fa lamellák tagolnak. Efölött a tetőzet is elválik a keleti hajórészétől. A belsőben ennek felel meg a térlefedés különbsége. Míg a keleti részt kékre festett kazettás síkfödém zárja, addig ennek folytatása a nyugati részen rácsszerű, s a gerendák közt a megemelt, fa belső burkolatú tetőzetre látunk rá. Az áttört felület határa félköríves. Ennek megfelelően a téglapadló mintázatában is kirajzolódik a félköríves záródás.

Ez a helyreállítási terv hangsúlyozottan modern, műemlékes eszközökkel a feltárás során megismert középkori jellegzetességeket kívánta megértetni a látogatókkal. A templomon ugyanis a restaurálás előtt középkori részlet nem volt látható. A hajó keleti és nyugati része nem vált el egymástól, és ablakai is (északon három, keleten egy, délen az előcsarnok két oldalán kettő-kettő) lényegében egységes kialakításúak voltak. Ezek közül ma már nincsenek meg a hajó nyugati részén az északi és a déliek. A feltáráskor bebizonyosodott, hogy a hajó falai nem egykorúak. A nyugati fal és az oldalfalak nyugati, kb. 620 cm hosszú szakasza (az előcsarnok és az északi támpillér vonaláig) tartoznak a középkori fázishoz, míg ettől keletre a XIX. századi kiegészítés emelkedik. A középkori falazatba utólagosan törték bele a szegmensíves ablakokat. A középkori hajó belmérete 550 × 520 cm volt. A kutatás során végzett régészeti feltárás felszínre hozta az eredeti szentélyzáródást. A 4. árok a déli hajófalhoz közel egy íves fal alapozási árkát hozta napvilágra, melynek eredeti anyagára téglatörmelék utalt. Ennek folytatását az 5. és 6. árok is jelezte. Ennek alapján megállapítható volt, hogy a templomot egykor félköríves téglafal határolta keletről. Ennek csatlakozási pontjai egybeestek a déli előcsarnok nyugati bekötő falával és az északi támpillér vonalával.

Maguk a csatlakozási pontok nem teljesen világosak: nem tudjuk, a külsôn beugrott-e az apszisindítás. Valószínűbb a beugró felület, hiszen a belsőben a déli oldalon úgy tûnik, az apszis keskenyebb volt a hajónál. A rajzok tanúsága szerint az apszis csatlakozásánál beugró diadalív is megfigyelhető volt, a beugrás pontos mértéke azonban nem ismert. Annyi ezek alapján is megállapítható, hogy a hajónál keskenyebb, félköríves szentély erőteljesen beugró diadalívvel vált el a hajótól. A falkutatás során a templom nyugati bejáratának eredeti formáira nem derült fény. Napvilágra kerültek azonban a déli fal középkori ablakai. Legépebben a középső került elő: ennek nyílása félköríves, mely a belső és külső oldalon egy-egy lépcsővel tágul. A kutatók megfigyelése szerint a béllet eredeti formája enyhén csúcsíves volt, amelyet később a vállvonaltól indított vakolással formáltak félkörívessé. Ettől az ablaktól keletre, a szegmensíves, utólagos ablak fölött egy másik csúcsíves ablakbéllet záródása került elő. A középső ablaktól nyugatra is volt egy középkori ablak, melynek keleti káváját és áthidalójának befalazott fészkét a kutatók észlelték. A templombelsôben a falkutatás során két téglalap alakú falfülke került elő az északi és a déli hajófalban, melyeket a középkori téglafalba utólagosan törtek be. Ezeket a kutatók a XVI–XVII. századra teszik. Ugyancsak XVII. századinak tartják a középkori ablakok lekerekítését.

Még későbbi, az 1830-as újjáépítéshez köthető a hajó keleti fele, míg a tornyot egyértelműen 1863-ra datálják. Megjegyzendő, sem a források szerint 1770 körül épült toronynak, sem az 1791-es renoválásnak számottevô maradványát nem észlelték – a jelek szerint ezeket a XIX. századi bővítések maradéktalanul eltüntethették. A kutatás eredményei alapján tehát az elsô templom egy viszonylag rövid, kis méretû, közel négyzet alaprajzú hajóból és attól erőteljesen beugró diadalívekkel elválasztott, keskenyebb félköríves apszisból állt. Az alaprajz legközelebbi rokona a Szatmár megyei Csengersima elsô temploma; meg kell azonban jegyezni, hogy annak nem ismert diadalíve, és ablakformái is mások. A simai első fázist annak részletformái (ablakai, párkányformái, falfülkéi) alapján a XIII. század közepe tájára lehet keltezni. A laskodi templomhoz ennyi részletforma sem áll a rendelkezésünkre, de az megemlítendő, hogy a szentély kialakítása a simainál tagoltabb volt. Ennél több tanulsággal szolgálnak az ablakformák. A lépcsős béllet kifejezetten ritkának számít. A régióban legközelebbi rokona a csarodai templom nyugati falán fedezhető fel, ez azonban egy lépcsôvel gazdagabb. Lépcsőzött ablakokkal épült a gacsályi templom tornya, de azok háromszögű végződésűek.

Lépcsősen mélyednek a falba a fényeslitkei templomtorony ikerablakai is. Ez utóbbiak a XIII. század végére, illetve a XIV. század elsô harmadára tehetők. A templom datálását segítheti a falképek elemzése is. Ennek első rétegét a déli fal Szent László-ciklusa és ennek folytatásában egy Vir dolorum alkotja, melyhez szorosan kötődik (bár kissé eltérô stílusban) az északi fal nehezen azonosítható jelenete. Ezek elválaszthatatlanok attól a csoporttól, amelyhez ma már Csarodán kívül Lónya, Gerény (Горяни) és Palágykomoróc (Паладь Комарівці) töredékeit is hozzá lehet kapcsolni, és amelyet a XIV. század első harmadánál korábbra nem keltezhetünk. Az északi fal Szent György-ábrázolásának töredéke és az ezután készült Utolsó ítélet, mely egykorú a déli fal Szent Páljával és püspökszentjével, már a XIV. század végének és a következô elejének további reprezentációs igényérôl tanúskodik. Mindezeket a szempontokat megfontolva úgy vélekedhetünk, hogy a laskodi templom, bármennyire is Árpád-kori jellegű, valójában annak legvégén, esetleg már a XIV. század elején épülhetett. Így az építkezés, illetve a kifestés indítékaként nem annyira Illés ispán 1270 körüli birtokszerzése jöhet számításba, mint az újabb tulajdonosváltás, a Balogsemjének 1321-tôl kimutatható jelenléte. Természetesen mind az építésre, mind a falfestészeti dekorációra sor kerülhetett mindezektől függetlenül, e két időpont között is.

Forrás:
Szakács Béla Zsolt: Laskod, református templom