Komoró | Református templom

Neve szláv eredetű. Tövében a személynévként is használt *komarú ‘szúnyog’ szó rejlik. A falu 1212-ben tűnik fel a Zsurkot övező települések felsorolásában. 1296-ban birtokosa Roland fia Sándor volt, aki később a megyei közéletben játszott szerepet, 1323-ban eskütárs. 1311-ben Csicseri (Ung m.) Jób és fiai 150 marhát és 600 disznót hajtott el innen, egyéb galádságot is elkövetve. Ugyancsak 1311 körül beregi nemesek is szerepeltek Komoró pusztítói között. 1313-ban Várdai Aladár fia László itteni hatalmaskodását részletezik, ekkor Sándor testvérét, Tamást karddal megsebesítették. Sándor 1327-ben [Újfalui (Abaúj m.)] Mihály füzéri (Abaúj m.) várnagy szerviense, akinek birtokait – így Komorót is – Fülöp nádor oltalmába és pártfogásába vette. Papját 1489-ben említik.

A falu központjában álló, egyhajós, homlokzati tornyos épület mai formája alig utal arra, hogy a középkorban épült. Egyedül alaprajzi rendszere őrzi a gótika jellegzetes elemeit: a hajó és szentély kettős tagozódását. A templom előtt 24 méter magas, gúla alakú sisakkal fedett, romantikus torony áll. 1744-ben tudósítottak először a helvétek fatemplomáról, egy 1809. évi jelentés már új, kőtornyos kőtemplomról írt, amely a réi helyére épült. Feltehetően itt a régi templom 1784-1801 közötti megújításáról volt szó. Az 1996-ban történt felújításakor ugyanis igazolódott, hogy a szentély és a hajó északi fala középkori téglákból készült. A szentély a nyolcszög három oldalával záródik, támpilléreit valószínűleg lebontották.

Forrás:
Istvánovits Eszter: A Rétköz honfoglalás és Árpád- kori emlékanyaga / Régészeti gyűjtemények Nyíregyházán 2. (Nyíregyháza, 2003)
Komoró település hivatalos weboldala (2023. június 4.)