Jánkmajtis | Szentháromság-templom

A Szatmári-síkságon fekvő településről már a XIII. szá-zadból is van adatunk, a következő században pedig számos oklevél emlékezik meg róla. A XV. század második felében oppidumként említik, s vámszedőhely is volt. Szent Márton tiszteletére szentelt templomának középkori említései 1433-ból és 1448-ból ismertek. Egy 1500-ban készült birtokbecsűben is feltűnik, mint kőből – azaz tartós anyagból – készült, torony nélküli és temetővel rendelkező templom. A jelentősebb méretű, keletelt épület középkori formájában áll ma is. Téglalap alaprajzú hajójához keletről csatlakozik az egy-egy falszélességnyivel keskenyebb, a nyolcszög öt oldalával záródó, két boltszakaszos szentély. Ennek északi oldalához épült a dongaboltozatos sekrestye, melynek keleti fala a szentély, nyugati pedig a hajó északkeleti sarkához csatlakozik. Az 1500-as birtokbecsű alapján a középkori épületnek falazott tornya nem volt, és erre a helyszínen sem utal semmilyen nyom. A meszelés miatt a templom falainak anyaga jelenleg nem látható, de minden bizonnyal téglából épültek, a szintén meszeléssel borított szerkezeti elemeket pedig kőből faragták. A hajó és a szentély sarkait egy kivételével átlós helyzetű, azonos kialakítású, kétosztatú támpillérek támasztják, s ugyanilyen, de a falból merőlegesen kiálló pillér jelenik meg a hajó északi falának közepétől némileg keletre eltolva, illetve a szentély déli falának közepén is.

A pilléreket tetejükön és homlokoldaluk visszaugratásának rézsűjén modern kialakítású betonlapok fedik. Szintén betonból készült, egységes lábazat fut körbe az egész templomon. A főpárkány középkori formája nem ismert, ma újkori, összetett profilú párkány zárja az épületet a fedélszék alatt. A hajó nyugati homlokzatát középen csúcsíves kapu, felette kisméretű ablak tagolja. A kapukeret profilja a nyílás felé rézsűbe metszett félhomorlatból, körtetagból, félhomorlatból átforduló félpálcatagból és rézsűs lemezagból áll. A tagozatok a kétszer megtörő oldalsíkú lábazati tömb felső rézsűjéből válnak ki. A kapu feletti ablaknak négykaréjos a nyílása, eredeti formájában talán egy négy orrtaggal díszített körablak lehetett. A déli homlokzaton két magas, csúcsíves ablak, köztük egy befalazott ajtó látható. A rézsűs bélletű ablakok kétosztatúak, záradékukban egyszerű, részben orrtagos, részben anélkül kialakított mérművel. Az ajtó csúcsíve lapos, lábazati kialakítása megegyezik a nyugati kapuéval, profilja a nyílás felé rézsűbe metszett félhomorlatból, félpálcatagból, újabb rézsűbe metszett félhomorlatból, körtetagból, majd még egy homorlatból áll, melynek már csak az indítása vehető ki a befalazás miatt. A hajó északi falát kívül a már említett támpillér erősíti.

A szentélyt délkeleti falszakaszán egy, déli falán két ablak tagolja, melyek méretükben, elhelyezésükben és formáikban is azonosak a hajó ablakaival. Eltérést csupán orrtaggal gazdagított mérművük mutat, de a déli fal keleti ablakában látható ebben is megegyezik a hajó nyugati ablakáéval. A záradékfal-szakaszt körablak díszíti, melynek négy, egymással összeérő orrtagú kialakítása a nyugati homlokzaton látható ablakot juttatja az eszünkbe. A hajó belsejében a déli fal ablakaitól eltekintve ma nem látható középkori részlet. A szentélyt elválasztó diadalív csúcsíves, pillérei a vállvonalig tagolatlanok, onnan gúlás átmenet után profilozottak. A szimmetrikus profil középen körtetagból, kétoldalt egy-egy rézsűbe metszett homorlatból áll. A szentély északi falának nyugat felé eső részén élszedett keretelésű, csúcsíves ajtó látható, amely a sekrestyébe vezet. Déli falában vakolattal és meszeléssel takart gót ülőfülke rejtőzik. A magas, nyújtott arányú szentélyt az egyik legegyszerűbb formájú hálóboltozat fedi, bordáinak kétszer hornyolt profilját élszedés köti össze a bordatővel. Mind a nyolc boltindítás azonos: az ablakok alsó felének magasságából lapos, profil nélküli, címerpajzzsal díszített gúlakonzolról félnyolc-szögű falpillérek indulnak felfelé, melyek oldalaiból átmenet nélkül, azonos magasságban válnak ki a bordák.

A bordacsomópontokat csücskös, a keletre eső zárókövet nagyobb méretű, kerek talpú címerpajzs díszíti. A meszelt felületű pajzsokon ma nem látható ábra, a nyugati zárókő lyukkal van átfúrva a közepén. A szentély északkeleti falszakaszán kisméretű, kőkeretes szentségfülke látható. A fülke a falból kiálló, konzolszerű, tagolatlan lábazatra támaszkodik, álló téglalap alakú kerete rézsűbe metszett félhomorlattal és félpálca-taggal profilozott, melynek felső sarkain tagozatátmetsződések jelennek meg. Ezt kétoldalt fiatoronnyal, csúcsán keresztrózsával díszített, felületén két orrtaggal gazdagított, szamárhátíves timpanon zárja le. Amennyire ez falkutatás és ásatás nélkül megállapítható, a templom egységes építkezés eredményének tűnik, noha természetesen nem zárható ki, hogy falai egy korábbi épület maradványait is őrzik. A jobban datálható részletek többsége mindenesetre egyazon korszak felé mutat. A szentélyboltozat kétszerhornyolt profilú bordái, noha már korábban is elképzelhetők, a XV. század közepe előtt aligha jelenhettek meg Jánkon, az országban ez a bordaprofil csak a század vége felé, a 16. század elején tartozott hozzá az általános építészeti formakincshez. Hasonló időszakra utal a szentély hálóboltozat-formája is. Legkorábbi hazai példáját az 1430-as évekből, a pozsonyi vár keleti kaputornyából ismerjük, elterjedésére azonban csak a század utolsó harmadában-negyedében került sor, hogy még a XVI. század első harmadában is közkedvelt forma legyen. Jánkon tehát leginkább a XV. század utolsó és a 16. század első néhány évtizedében számolhatunk felépülésével. A diadalív profilja is mutathat erre az időszakra, az 1480-as évektől ugyanis több esetben is feltűnik e szerkezeteknél. Ezen a nagyjából öt évtizedes időhatáron belül nehéz pontosabb keltezést megjelölni.

A szentségfülke keretén feltűnő, többszörös tagozatáthatások vagy a hajó keleti ablakának egyetlen orrtagot sem mutató mérműve a környéken már az 1480-as években kimutatható (ld.: Szamosbecs, református templom), de bizonyosan használták e megoldásokat egészen a gótika korának végéig. A többi ablak mérműve, vagy az ajtókeretek profilja ugyan ennél korábbi időszakban is elképzelhető, de nem mondanak ellent a fenti da-tálásnak sem. Mindez azt is jelenti, hogy a ma álló templom – amennyiben valóban egységes építkezés eredménye – nem lehet azonos a XV. század első felében kétszer is említett épülettel. A templom építésének a fenti, nagyjából körülhatárolt időszakában a település fele-fele arányban a Várdai család és a váradi káptalan tulajdonát képezte. A fent említett 1500-as birtokbecsű, melyben a templom a felsorolt javak közt található, Várdai László lánya, Judit számára készült. Hogy az épület emelésének pontosan kik voltak a donátorai, arra a szentélyboltozat pajzsainak egykor esetleg festett címerei utalhattak. A pajzsok jelentős száma – 18 darab – a fent említett birtokviszonyoknál mindenesetre jóval összetettebb képet sejtet. Könnyen elképzelhető, hogy a birtokosok mellett a mezőváros lakói is jelentősebb szerepet vállaltak az építkezésben. Teljesen persze azt sem lehet kizárni, hogy a pajzsok vagy egy részük soha nem mutatott címerábrát, csak egy kor divat-irányához alkalmazkodva, pusztán dekoratív céllal került fel a boltozatra.

Forrás:
Papp Szilárd: Jánkmajtis, római katolikus templom