Hodász | Református templom

A Hodász név magyar eredetű, a falut egykor királyi hódvadászok, hódászok lakták. A település másik neve Hetény volt. Ezt a középkor első századaiban használták a Hodász név mellett. A Hetény is magyar eredetű helynév. A vele kapcsolatos magyarázatok szerint: A Hetény helynevek elterjedése azt a látszatot kelti, hogy valamilyen szétszórt etnikumhoz köthető, tehát törzsnévi jellegű elnevezés. A mások puszta személynévi eredetűnek tartják. A falu neve a Váradi Regestrum-ban 1219-ben tűnik fel Hetény (Heten) néven. Megtelepülése a 10-11. században történt. Lakossága a korai középkorban az itteni gyepű nyilasaiból és a király hódászaiból állt. A környék sok kis élővízében élő hódok vadászata tehát a várispánság külön népelemének adott foglalkozást. 1272-ben V. István király e birtokot Álmos fia Kopasz Miklós János testvérével e birtokukról lemondanak, és Kántorjánosi István fiainak 40 márkáért átengedik. Így 1272-ben már az utóbbiak osztoznak tulajdonjogán, végül a szomszédos Jánosiak szerezték meg maguknak.

A középkorban a három faluból álló Kántor uradalomhoz tartozott. Mint királyi népek között igen gyakran, Hodászon is Árpád-házi szent tisztelete élt: itt Szent Imre herceg-nek volt nagy kultusza. 1332-1336 között említik is a falu Szent Imre tiszteletére emelt templomát. Régi tulajdonosai a várispánság előkelőbbjei közül kerültek ki, akik külön adománylevél nélkül birtokolták a falut. 1416-ban Kántor Bálint fel akarta méretni határát Jánosi és Kisjánosi (Iklód) felől, de az Iklódy család tiltakozott ellene. 1419-ben a család egyik tagját, Istvánt egyházi átokkal sújtották, emiatt kénytelen volt birtokát elzálogosítani. Ártatlansága azonban kiderült, és az őt vádoló testvéreit marasztalták el. 1450-ben hodászi Kántor Luca megkapta az őt megillető leánynegyedet a hetényi pusztával együtt. A 15. században birtokosai gyakran változtak. 1539-ben a Jánosi és Kántor családok új adományt kapnak a falura a királytól. A későbbi századokban ismét több birtokos osztozott Hodász területén (Borovszky 78, 85.), de a helyi tehetősebb gazdák tulajdonába is egyre több föld jutott.

A ma reformátusok által használt templom szentélyrésze valószínűleg azonos a XIV. századi pápai tizedjegyzékben szereplő, Szent Imre tiszteletére szentelt templom szentélyével. Formája szabálytalan sokszög, amelyet a sarokpontokban kétosztatú támpillérek támasztanak meg. A gótikus épület a XVI. század közepén lett a reformátusoké, akik a XVII. század második felében nyugati irányban bővítették – erre utal a torony kapuján olvasható 1677-es évszám. Magas, szabálytalan tornya azért különös, mert bizonyos nézetekből öt oldalát is lehet látni egyszerre. Bejárata a nyugati harangtorony tengelyében nyílik félköríves szalagkeretes ajtóban, mely kis nyitott előtérbe vezet. A bejárat két oldalán 1-1 támpillér. A bejárat feletti oldalon 3, a páros oldalakon 2 (1 elfalazott), a nyeregtető felől 1 félköríves szalagkeretes ablak nyílik. Az egyszerű fél órapárkány felett ívelt alsó rézsű magas csúcsos gúlasisak. A hajó déli oldalán 3 félköríves ablak nyílik. Az apszis, az egykori szentély tengelye eltér a mai hajó tengelyétől, láthatóan tört vonalban kapcsolódik hozzá. Kettősosztású tám pillérei között 2 félköríves ablak nyílik. Az északi falat nem tagolja semmi. Nyeregtetejét fémlemezborítás fedi, gerincvonala az apszissal megtörik.

Forrás:
Hodász település hivatalos weboldala (Hozzáférés: 2023. június 3.)