Csengersima-Nagygéc | Református templom

Géc írásos múltja éppen 730 évre vezethető vissza: 1280-ban említik a magát a faluról Gécinek nevezett Simon fia Miklóst, aki a határ túlsó oldalán fekvő Petét (Petea) tartotta zálogban. Néhány évtizeddel később az idevaló Ábrahám, Szatmár megye egyik szolgabírája, s nem véletlen, hogy ez időben néhányszor a megye is itt tartotta üléseit. A pápai tizedjegyzékek szerint az erdélyi püspökség ugocsai főesperessége alá tartozó egyházának Miklós papja 1332-ben 4, 1333-ban 2, 1336-ban 6 garas pápai tizedet fizetett, tehát a falu az átlagos méretű szatmári falvak közé tartozott. Egy 1339. évi birtokosztás alkalmával megnevezik a templom titulusát: eszerint Géc templomát az egyik apostolfejedelem, Szent Péter tiszteletére szentelték. A géci nemesek a XV. század elején kihaltak, birtokaikat a Csákiak, Daraiak, Piliskeiek örökölték meg, bizonyára a beházasodások következtében. Közülük kerültek ki a géci templom XV. század végi bővítői is. Nagygéc község református temploma az 1970. évi árvíz óta üresen álló, funkcióját vesztett, elhagyott épület.

1986–1987-ben Németh Péter vezetésével régészeti és műemléki kutatást végeztek a templomban abból a célból, vajon áttelepíthető-e a nyíregyházi Sóstói Múzeumfaluba az épület, értékeinek veszélyeztetése nélkül? Politikai nyomásra azonban ez az idea elvetélt. A géci, Szent Péter tiszteletére dedikált templom a XIII. század második felében – közelebb a századfordulóhoz – épült. Ebből a téglából rakott hajó falai maradtak fenn mára, melyek közül a délit három félköríves záródású, keskeny résablak töri át. Az északi oldalhoz sekrestye csatlakozott, ennek ajtaját a templom XV. századi bővítésekor befalazták, s az elbontott sekrestye alapfalai által határolt területet csontkamrának (ossarium) használták. A templom bejárata a nyugati oldalon volt, Henszlmann Imre leírásából tudjuk, hogy félköríves záródású volt, többszörösen tagolt idomtéglákból rakva. 1896-ban a ma is álló, háromszintes, zömök, gúlasisakos torony emelésekor a bejárat bővítésével tüntették el a román kori kaput. A géci első templom szentélyzáródását nem ismerjük, ezt a gótikus bővítéskor az alapokig kiszedték, s a templomba történő temetkezésekkel lehetetlenné tették an-nak ré gészeti módszerekkel történő kikövetkeztetését. A templomépületet kívülről eredetileg nem vakolták, így szépen érvényesült a hosszú, lapos téglákból rakott falszövet, amelyben itt-ott mázas téglák is láthatók. A belsőt erősen meszes, aprókavicsos durva vakolattal takarták.

A XV. század végén vagy az 1500-as évek elején került sor a templom keleti irányú bővítésére. Ekkor a román kori szentélyt elbontották, diadalívét lefaragták, s a hajót eredeti szélességének megtartásával meghosszabbították. Az így kialakított teremtemplom mindkét külső oldalán a régi és az új (tehát a román kori és a késő gótikus) falak csatlakozását háromosztású támpillérrel takarták, ugyanakkor a román kori templom támpilléreit elbontották. A déli oldalon három mérműves, csúcsíves ablakkal áttört falszakasz csatlakozik a román kori hajóhoz. Az ablakok egyszerű, halhólyag motívumos kőrácsait a barokk korban kitördelték, s az ablakbéllet záródását is félkörívesre alakították. A nyolcszög három oldalával záródó szentély négy sarkának támpillérei közül ma csak egy áll, a többit a XVIII–XIX. században lefaragták. Az északi oldalon épített új sekrestyét is elbontották a reformáció idején, az odavezető, kőből faragott, körtetagozatos szamárhátívben záródó sekrestyeajtót befalazták. A hajó román kori részének mennyezete síkfedéses volt, a gótikus bővítést eredetileg hálóboltozat fedte, melynek faragott kőből készült bordaindításai a szentélyben még láthatók. A déli oldalon a falban szegmensíves záródású ülőfülkét alakítottak ki a földesúri család számára. A szentély északkeleti zárófalába kora reneszánsz, fogsordíszes szentségtartó fülkét építettek be. Nyílása pálcatagozatos keretezésű, lent háromszögű lapos gyámmal, amelyen a kerettagozatok folytatódnak. A gótikus belsőt csontszínű meszes vakolattal borították. A két gótikus ablak közötti szószéket a XVIII. században építették téglából, illetve gótikus faragott kövekből (talán az egykori karzattartó oszlopok lábazatából?).

Forrás:
Németh Péter – Papp Szilárd: Nagygéc, volt református templom