Balkány | Református templom

Balkány Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye negyedik legnagyobb területű települése, a Nagykállói járás városa. A neve a balkány vizenyős, lápos hely jelentésű tájszóból származik, amely valószínűleg a törökből került a nyelvünkbe. Más források szerint a geszterédi csata idején Szent László és Bali kán ütközött meg egymással, és a városnév Bali kán nevének módosulata. Első írásos említése 1214-ből származik a Váradi regestrumban, az 1950-es megyerendezésig Szabolcs vármegye Nagykállói járásához tartozott. A település középkori történetének legjelentősebb emléke a mai református templom. A városhoz tartozik a jelenleg 24 „élő” városrészből álló tanyavilág. A lakosság egyharmada itt él. Balkányhoz tartozik Abapuszta, Baloghtanya, Béketelep (Koczoghtanya), Cibak, Csiffytanya, Déssytanya, Finánc tag, Görénypuszta, Jármytanya, Kenderes, Kiskecskés, Kismogyorós, Nádas, Nagykecskés, Nagymogyorós, Ordastelep, Perkedpuszta, Petritanya, Szitás, Táncsicstelep (Bay-tanya), Tormáspuszta, Trombitás, Újhelyitanya a Petőfiteleppel együtt (Liszenkótelep) és Vecser.

Balkány mint lakott település először 1214-ben szerepelt a Váradi regestrumban. Őslakosai kazárok és szlávok voltak, akik beolvadtak a honfoglaló magyarok közé. A lakosság a terület magasabb pontjain telepedett le. Az alacsonyabb helyeken található, a Nyírségre egykor igen jellemző áthatolhatatlan nyírvizek védelmet nyújtottak az ellenséggel szemben. A falu 1328-ban már templommal rendelkezett, András nevű papját említi a tizedjegyzék. A mai református templom homlokzata román kori nyomokat is őriz. A tulajdonosa gyakran változott: 1417-ben az álmosdi Csire családnak voltak itt birtokai. 1430-ban földesurai a Kállay család tagjai voltak, majd a Czudar családé lett. 1440-ben a Rozgonyiak vették zálogba a Czudar családtól, 1475-ben pedig már a petri Ders családot találjuk itt mint birtokost. 1477-ben a település birtokosa a Szokoly család volt.

Nagykálló várának felépítése (1570–1573) nagyban befolyásolta a település fejlődését, hovatartozását. A törökök Nagykállót 1578-ban el akarták foglalni, és a csata küzdőtereként Balkány egyik tanyája, Görénypuszta környékét választották. A vár elfoglalása nem sikerült a török hadnak, azonban a környék szinte minden falvát elpusztították, kirabolták. Balkány, Guth, Szakoly és a szintén balkányi határban fekvő, de a pusztítás után fel nem épülő Görény, valamint Perked községek teljesen elnéptelenedtek. Aba ekkor – a szájhagyomány szerint a török basa szeretőjének birtokai voltak itt – elkerülte a pusztulást. A törökök kiűzése után a település gyorsan felépült és megerősödött, Aba népe is a védettebb Balkányba települt át. A Rákóczi-szabadságharc Balkányt is érintette. A lakosok közül 83 lovas (5 kompánia) és mintegy 70 gyalogos katona állt a fejedelem zászlaja alá. Részt vett a szabadságharcban Gencsy Zsigmond földesúr is, aki előbb (1703–1705) Károlyi Sándor mezei lovasezredének, majd 1705 őszétől haláláig a korábbi Kaszás Pál-féle lovasregimentnek volt a parancsnoka. Gencsy Zsigmond az 1706. augusztus 10. előtti napokban esett el a Karika-hágó mellett vívott összecsapásban. A Gencsy családnak kiterjedt birtokai voltak itt a 18. században. Kastélyuk, a Gencsy-kastély ma is áll.

Balkány középkori történetének legjelentősebb tárgyi emléke a mai református templom. A 14. század első harmadában már állnia kellett, mivel 1328-ban András nevű papját említik, aki a pápai tizedjegyzékben is szerepel. Homlokzatán a román stílus jegyei fedezhetők fel. Külső falában Gencsy Sámuel epitáfiuma található (1872-ből). A reformációt követően valószínűleg hosszú ideig nem használták, hiszen egy 1696-os adat szerint a reformátusoknak először fatemplomuk volt. Mivel az már nem volt javítható így feltehetően a XVIII. század elején helyreállították az üresen álló régi templomot. Tetejét ekkor még zsindely fedte, melynek megújítására 1772-ben kérnek engedélyt. Mellette alacsony harangláb állot, amelyet romladozó állapota miatt 1776-ban oszlopokkal kellett megtámasztani. Az épület keleti homlokzata elé a XIX. század elején emelték mai háromszintes téglából épült tornyot.

Az építmény jellege szabadon álló, egyhajós, egyenes szentélyzáródású, támpilléres templom. A nyugati homlokzat sarkain átlós támpillérek állnak, középen elfalazott, félköríves ajtó. A homlokzaton lefaragott lizénák nyomai vehetők ki. A déli homlokzat bejárata felett szamárhátíves, gótikus szemöldökkő orommezejében faragott virágdíszítés van. Tőle jobbra fenn befalazott, valószínűleg még középkori ablak látható. A keleti homlokzat elé, amelyet feltehetően hosszabbítottak, a 19. században háromszintes tornyot építettek. A templombelső mai állapota 1829-ből való, ami teknőboltozattal fedett. A padjai barokk stílusúak. A szószék a 19. századból való, aminek a hangvezetője gazdagon faragott.

Forrás:
Borovszky Samu szerk.: Magyarország vármegyéi és városai – Szabolcs vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1900)
Balkány település hivatalos weboldala (Hozzáférés: 2023. június 3.)