Temetőkápolna
Somogyvár
Elérhetőség
SOMOGY MEGYE
Szent László Nemzeti Emlékhely
8698 Somogyvár, Besliahegy 64.
Telefon: + 36 70 197-9902
E-mail: hajnalka.bogdan@nofnkft.hu
Nyitva tartás:
November 01. – Március 14. között: 10:00-16:00
Március 15. – Május 31. között: 09:00-17:00
Június 01. – Augusztus 31. között: 10:00-18:00
Szeptember 01. – Október 31. között: 09:00-17:00
Az emlékhely hétfőnként zárva tart. Pénztárzárás a nyitvatartási idő vége előtt 30 perccel.
Galéria
Somogy megye és a somogyi főesperesség székhelyének, a megye legkorábbi központjának története Koppány, illetve Szt. István korára nyúlik vissza. A királyi civitasa megye legjelentősebb városa volt (neve a megyével együtt a som szóból származtatható), már Szt. László uralkodása alatt, 1091-ben „civitas elegantissimus”-nak bélyegezték, és egészen 15. századi eladományozásáig a környék legfontosabb központja maradt. Szt. István 1002-ben a somogyi tizedeket a pannonhalmi apátság alá rendelte, s csak a 1240-től kerültek biztosan vissza a veszprémi apátság jogkörébe. Mindazonáltal már ezt megelőzően is a püspökség végezte a lelki gondozást. A főesperesi és ispáni székhely védelmét a katonanépek települései biztosították (Magyari, Ság, Varsány, Berény, Nandord, Kér, Tóti, Csehi, Keszi, Kelíz/ Kelevíz, Oszlár és Vörs).
Első ízben 1055-ben, a tihanyi apátság összeírásában szerepel a somogyvári vásárvám. Az 1536-os adólajstrom szerint a városnak két része volt: Somogyvárhidas, illetve Somogyvár-Alsópiac, amely a Kupavár DNy-i előterében, a Váraljapuszta helyén feküdt, és királyi népek lakták. 1210-ben oppidum. 1410-ben Zsig- mond„civitas regalis Somoghwar similcum castro, murum antiquum ibidem ad presens habitum”formában Zabar és Dob pusztákkal együtt a Marcali családnak adományozta a várost, amely 1474-ben a Báthoriak birtokába ment át. A vár ezután már nem épült újjá. 1471-ben tizedkerület/ tizedkés volt cultello dicto Somoghwarkes néven. A hol civitasnak, hol oppidumnak említett, vámmal és szombat napi vásárral is rendelkező település a megyei közgyűlések helye volt évszázadokon át. 1509 októberében Korotnai István levélben emlékezett meg a Somogyvárott dúló pestisjárványról.
Somogyvár mint főesperességi központ a 12. századtól fordul elő a forrásokban. Főesperesi temploma talán a Szt. Péter és Pál-egyházzal azonosítható, bár egy 1210-es adat szerint azt a somogyvári apát építette. Ekkor temploma még kápolna alakban szerepel, és dézsmája miatt a somogyi apát, Gilbert, valamint Uriás pannonhalmi apát pereskedett. 1215-ben és 1238-ban parochiális kápolnaként említik. 1337-ben Pál somogyi papról szólnak a források. 1370-ből Balázs pap neve ismeretes, aki amellett, hogy a Szt. Péter apostol egyház rectora volt, a konvent káplánjaként is működött. 1377-ben a somogyi vár egyházának káplánja Tamás, 1394-ben pedig György káplán a Szt. Péter-egyház rectora. Talán idetartozik az az 1397- es adat, amelyben IX. Bonifác pápa Gergely somogyi plébánost a szentszéki káplánok sorába iktatta. Az egyház rectorát 1384-ben is említik, 1429-ben pedig Emericus de Michaelis a rector. Az egyház 1474-ben Szt. Péter és Pál-plébánia alakban fordul elő, de említik 1480-ban és 1529-ben is. 1475-ből a Szt. Péter és Pál-egyház plébánosát ismerjük. 1480-ban a somogyvári Szt. Péter-plébánia házától nyugatra, vele szemben feküdt a káptalani jegyzőház – ebből a monostor és a plébánia közelségére kapunk adatot. 1529-ben Zathai János fehérvári kanonok és a somogyvári Szt. Egyed-konvent jegyzője (kinek sírköve is ismeretes) egy személyben a Szent Péter-egyház plébánosa is. A plébános lakását ekkor a monostor mögött találjuk. Ugyanekkor értesülünk a templom káplánjáról, Illési János miséspapról.
A Szent Apollinaris-egyházat 1184-8 között említik először a Szt. Egyed-monostor melletti nagy faluban. 1226-8-ban a veszprémi püspök mint saját tulajdonát követelte vissza. 1226. július 11-én III. Flonorius pápa elé került a pannonhalmi apátság panasza, miszerint a veszprémi káptalan Szent Apollinaris-egyháza jogcímén magához ragadta a tardi egyház tizedét is. 1230. július 8-án„ecclesia Sancti Apollinaris que sita iuxta monasterium Symigiense in villa magna et habent parochianos suos pro se” alakban fordul elő az egyház, tehát a monostor melletti nagy faluban állt. 1323. május 22-én a veszprémi püspök panasszal él, és felszólítja a somogyvári monostort okleveleinek bemutatására, mivel a birtokaikon működő papok kivonták magukat a püspök joghatósága alól, zsinatra nem mentek, és a somogyvári Szent György-egyházat elfoglalta az apát. A pápai tizedjegyzék alapján 1333-ban Antal nevű papja 6 garast és 38 kis D-t, 1334-ben 100 kis D-t, végül 1335-ben Pál pap 100 kis D-t fizetett. 1377-ben az egyház rectora Péter presbiter. 1402. május 27-ig Tompos Pál a plébános – ekkor az egyház éves jövedelme 25 M alatt van. IX. Bonifác közbenjárására Bárdi Mihály papra ruházzák át a plébániát.
Szent György vértanú tiszteletére szentelt parochiális egyháza 1402. május 27-én búcsúengedélyért folyamodik. 1428-ban Pál az egyház rectora. 1442-ben Gergely plébános mellett Imre nevű káplánját említik, míg 1471-ből szintén Gergely nevű plébánosát ismerjük. 1455 előtt Marcali János a templomban oltárt alapított Szent István első vértanú tiszteletére – ekkor a templomot„in oppido Somogyvár”említik. Ugyanebben az évben Gergely plébános a vetahidai pálos kolostorra hagyta végrendeletében somogyvári szőlőjét. A Szent György-egyház talán Somogyvár Kortó felé eső részén, a Temetői-dűlőben fekhetett. Harmadik plébániatemploma és annak papja 1429. február 4-én fordul elő a forrásokban, amikor Luce Blasii rector par. eccl. B. Marie de Somogyvár alakban találkozunk vele. A pápai tizedjegyzék szerint 1333-5 között Péter pap évenként 2 kis pensa adót fizetett; ami feltehetően szintén erre az egyházra vonatkozott. 1560-ban Csányi Ákos egy gonosz papról tesz említést a településen, akitől el kellene venni a plébánosságot. 1704-ben templomának titulusa Mária Magdolna, 1792-ben pedig új temploma épült. A bencés apátság maradványai még láthatók, ám egyetlen korábbi plébániatemplomáról sem emlékezik meg a vizitáció, pedig 1749-ben, Padányi Bíró Márton egyházlátogatásakor még régi templom és temető nyomai látszottak a falutól nyugatra.
Forrás:
M. Aradi Csilla: Somogy megye Árpád-kori és középkori egyházszervezetének rekonstrukciója. Somogy megye középkori templomainak adattára (Kaposvár, 2016)