Zala | Bűnbánó Magdolna-templom

Helyneve a patak, állóvíz jelentésű régi szláv köznévből ered. Egy 1278-ból származó írásban Sola faluként említik a nevét, és Szent Kozma és Damján tiszteletére emelt templomát. A szentek neve a bizánci egyház hatására utal. 1368-ban a veszprémi káptalan birtoka volt a vidék, majd 1400-ban Zsigmond király Osztopáni Bálintnak adományozta. A későbbi híres birtokosok, a Zichyek nevével először 1478-ban találkozunk, akkor jegyezték be Zichy György tulajdonaként. „Sala” másik részét Perneszi Imre kapta adományként a XVI. század elején, míg a század végére már az is Zichy Rafael kezébe került. A török kincstári adólajstrom szerint 1573-74-ben 11 adózó ház volt a településen, és Bóta faluban 25. A török megszállás alatt többször gazdát cserélt a terület, a hódoltság után pedig csupán elnéptelenedett puszták birtokosainak mondhatta magát Zichy György és Ádám.

1714-ben tíz háztartással települt újra Zala, majd a Zichyek németeket és tótokat hívtak a külterületi Bótára és Szőlősre. Zalának 1785-ben már 72 háza és 464 lakosa volt, 1853-ban pedig 601 magyar és 19 izraelita lakta a települést; Zichy Sándor volt a földesura. A falu Szent Kozma és Damján tiszteletére szentelt templomát először 1278-ban említetik, míg 1320-ban papjáról szólnak a források. A veszprémi káptalan, majd a 15. században a Zichy és Perneszi családok tulajdona. A pápai tizedjegyzék alapján a somogyi főesperességhez sorolt plébánia papja, Simeon 1333-ban 30 kis D-t fizetett. 1748-ban a falu temploma tető és boltozat nélkül állt. A mai római katolikus templom egy 13. századi templom hajójának 1764-es barokk stílusú átépítése során keletkezett. 1976-ban tatarozáskor a templom déli homlokzatán román kori kapu, illetve három kis rézsűablak részletei kerültek elő, ám ezeket újfent bevakolták.

Forrás:
M. Aradi Csilla: Somogy megye Árpád-kori és középkori egyházszervezetének rekonstrukciója. Somogy megye középkori templomainak adattára (Kaposvár, 2016)