Marcali | Gyümölcsoltó Boldogasszony-templom

1091-ben, a somogyvári apátság birtokösszeírásában szerepelnek első ízben a marcalibeli nemesek. Egy 1261-9 között kelt oklevélben – Gomba felosztása kapcsán – a király úr marcali népeit is felsorolták, a későbbiekben azonban, a középkor folyamán a település a Pécz nembeli Marcali, majd a Báthori család tulajdonában volt. 1448-tól a település már oppidum, csütörtök napi vásárral, 1494-ben pedig az iskolamester mellett (magister scole) iudex, iurati et universi cives et hospites de Marczaly elnevezéssel találkozunk, ami egy kiépült városi struktúrára utal. Középkori várkastély az ún. Várhegyen/Várdombon, a Jókai és a Vár u. között állt, ahol téglafalakat és sáncnyomokat lehetett megfigyelni. A segesdi főesperesség alá tartozó plébánia papja, István 1333-ban 9 garas és 20 kis D tizedet fizetett. 1359-ben Lőrinc plébános nevével találkozunk, 1374-ben Péter a plébános. 1404. július 10-én István marcali plébános engedélyt kapott IX. Bonifác pápától, hogy gyóntatója feloldozhassa, ugyanekkor a Szt. Ányos plébániatemplom is búcsúkiváltságot nyert. Templomát 1455-ben is említik.

1456. január 16-án Balázs plébános, esperes, illetve Miklós pap, marcali káplán neve fordul elő, míg ugyanennek az évnek a márciusában – a Balázs plébános házában kelt oklevél tanúsága szerint – már jól kiépített egyházi struktúrával találkozunk: Miklós, a Szt. László király oltár igazgatója, Gergely marcali pap és létai plébános, Németországi Miklós arcius facultatis baccalaureus, valamint Ányos és Miklós marcali clericusok. E forrás alapján valószínűnek tűnik, hogy Léta valamikor Marcali filiája lehetett. 1459-ben ismét találkozunk Balázs marcali plébános és esperes nevével, s még 1471-ben is ő a plébános. 1534-ben a marcalibeli Péter plébános a megye egyik leggazdagabb egyházi személyisége volt 13 adófizető telkével, ugyanakkor Péter presbiternek két adófizető és két szegény telke volt. 1542-4-ben szintén differenciált egyházi szerkezet tárul fel – ekkor Marcali mint esperesi székhely (vicaria) alá 23 plébánia tartozott. 1542-ben Gáspár plébános 4 Ft-ot (1544-ben 6 pensát), Miklós oltárigazgató 50 D-t, Gergely oltárigazgató 0,5 Ft-ot, Péter rector capelle 1 Ft-ot (1544-ben Péter presbiter altarista néven szintén 1 Ft-ot), Pál oltárigazgató 1 Ft-ot, István oltárigazgató 1 Ft- ot, László oltárigazgató 50 D-t fizetett. 1566-tól Marcali nahieközpont lett. 1722-ben ősi temploma Gyümölcsoltó Boldogasszony tiszteletére volt felszentelve.

A középkori templom maradványait a mai napig a római katolikus templom őrzi, amelyet 1738-ban barokkizáltak és 1910-ben kibővítettek. Az egyhajós templom déli gótikus kapuval és támpillérekkel van ellátva. 1970-ben Gergelyfy András falkutatásai alapján megállapította, hogy a késő gótikus templomot teremtemplomként építették; a három boltszakasznyi hajóhoz három rövidebb boltszakasszal a nyolcszög három oldalával záródó szentély csatlakozott. A templom déli oldalán rézsűs kávájú, csúcsíves ablakok sorakoztak, amelyeket kettő kivételével később megnagyobbítottak. A szentélyben két befalazott ablak in situ helyzetben került elő. A szentély déli falába ülőfülke mélyült. A templom 1. periódusa a 13-14. század fordulójához köthető, ekkorra datálható a déli bejárat feletti román kori ablak. A mai templom nagyobb részben a 2. periódus (15. század) gótikus átépítésének (teremtemplom) nyomait őrzi. 1879-ben ehhez a periódushoz tartozó keskeny, csúcsíves ablakokat említenek. A 3. periódus a barokk átépítéshez köthető. 1898-ban a régi szentélyt is elbontották, faragott köveit az alapban, illetve a plébánia lépcsőjében használták fel. Csatornaépítés alkalmából a szentély faragott kőanyagának egy része előkerült. A templom körüli középkori temető a Petőfi u.-ig nyúlik, a régi mezőváros területe a Simon tér – Rákóczi út körül feküdt. A marcali templom História Domusa szerint a templom erődítve volt. A toronytól északnyugatra egy É-D-i 1,9 méter vastag, habarcsba rakott terméskő fal került elő, amely talán e körítés részét képezte. A Széchenyi u.-i általános iskola mögötti árokból szintén középkori temetőre utaló nyomok kerültek elő.

Forrás:
M. Aradi Csilla: Somogy megye Árpád-kori és középkori egyházszervezetének rekonstrukciója. Somogy megye középkori templomainak adattára (Kaposvár, 2016)