Vasvár | Szent Kereszt felmagasztalása-templom

A vasvári vár „suburbiumában” telepítette le IV. Béla a domonkos szerzeteseket, valamikor az 1240-es években. Az alapítás után egy fő építési periódusban, egységes elképzelés alapján készült el a templom és a rendház, abban az alaprajzi és tömegformában, amely napjainkig is meghatározza az épületegyüttest. A középkori vasvári kolostor fekvése, alaprajzi elrendezése, építészeti kialakítása általában megfelelt a domonkos rend építési szokásainak. Az eltérések a település szerkezetéből, a földrajzi körülményekből adódtak. Ma még nem teljesen tisztázott az egykor három részből álló Vasvár – a királyi, majd magánföldesúri tulajdonú Vasvár, a káptalani birtokrész Szentmihályfa és a földesúri, majd káptalani fennhatóság alá került Zsidófölde – pontos területi elkülönülése, az ispánsági vár elhelyezkedése. Ismeretlenek a település középkori domborzati viszonyai, a terepalakulatok mesterséges változásai. A kolostoregyüttes északi szárnyát az egyhajós, egyenes szentélyzáródású templom alkotja (Március 15. tér 4.). Falai a párkányokig, az oromfalakat is beleértve, középkoriak, terméskövekből épültek. Az ablaknyílások kávájának kialakításánál használtak csak téglát, mégpedig rézsűs idomtéglát. A könyöklők és a szemöldökök felső záradékai általában kőből faragottak voltak. Nemcsak a templomnál, hanem az egész középkori kolostoregyüttesnél megfigyelhető volt, hogy a faragott kő használata nagyon kivételes, a részletformák kialakításakor elsősorban az idomtéglát alkalmazták.

A templom középkori fő- vagy inkább világi bejárata az északi homlokzatról nyílott. A kapu teljesen elfalazott állapotban került elő a vakolat alól a homlokzat nyugati szakaszán. A tégla eléfalazás lefejtése után egy enyhén csúcsíves, bélletes, leveles oszlopfővel díszített kapu töredékei bontakoztak ki. A fennmaradt felületekből megállapítható volt, hogy a kapu béllete két lépcsővel ugrott a homlokzat síkja elé, a sarkokban háromnegyed-, esetleg egész oszlopok voltak. A fejezet töredékei, két egymás feletti szinten középeres, a síkból kihajló levélsort mutattak, a fejezetet koronázó párkánnyal. Felettük szemöldökgerenda hidalta át a kaput, amelyről a csúcsíves oromzat indult, minden bizonnyal a sarkokban lévő oszlopok tagolását követő, hengertagos díszítéssel. Felül a fal szövetbe ültetett ferde kőlapok fedték az oromzatot. Az északi homlokzaton a középkorban más nyílást nem nyitottak. A templom nyugati homlokzatán – a jelenlegi főbejárat felett – a középkorban két magas, félköríves záradéka ablak, felettük középen pedig egy körablak nyílott. A jelenlegi főbejárat helyén a középkorban ajtónyílás nem volt. A félköríves záradékú ablakok a nyugati homlokzaton kívül a déli és a keleti homlokzaton is azonos kialakításúak. Magasságuk, homlokzatonként kissé eltérő méretben, 480-500 cm között, külső szélességük 150-160 cm között változik; rézsűs kávájuk a nyugati oldalon 60, a másik két oldalon 45 fokú. Az ablakokat a falvastagság közepén lévő keretkőbe foglalt vasrács zárta le.

A nyugati homlokzaton középütt lévő körablak külső káváját – amely itt minden bizonnyal faragott kőből készült – elbontották. A kivett kőkeretek felfekvése, a falvastagság és a közepén megmaradt, eredetileg a rácsot magában foglaló keretkő lehetővé tette az ablak méretének pontos meghatározását. A középkorban a templom hajóját a déli oldalról négy félköríves záradékú ablak és egy körablak világította meg. A körablak a homlokzat keleti végén helyezkedik el, és emiatt lehet eltérés a félköríves ablakok tengelytávolságában. A három nyugati ablak azonos tengelytávolságra van egymástól, míg a negyedik ablak közelebb került a harmadikhoz, minden bizonnyal azért, hogy a körablak még kialakítható legyen a homlokzat keleti végén. A körablak külső káváit téglából falazták; a déli homlokzaton a félköríves ablakok záradékánál a külső falsíkon sem alkalmaztak faragott követ. A fal közepén a körablakot és a homlokzat többi ablakát is kőkeretbe helyezett rács zárta le. A körablak feltételezéseink szerint a templom lettnerét világította meg; a szentélyrekesztő magassága miatt készült a homlokzatra itt egy körablak, nem pedig egy, annál közel két méterrel lejjebb záródó, magas, félköríves, a többihez hasonló ablak. A középkori szerzetesek a kvadratúra felől is bejuthattak a templomba, azon a kisméretű, téglából kialakított, félköríves záradékú ajtón, amelyet a homlokzat keleti, legutolsó félköríves ablaka alatt tártunk fel. Az ajtónak csak a felső záradéka és a keleti vállköve maradt fenn, két kávája elpusztult.

A keleti homlokzaton, hasonlóan a nyugatihoz, két magas, félköríves záradékú ablak nyílik. A homlokzat arányai a középkorhoz képest ezen az oldalon jelentősen eltorzultak. (929. kép) Az ablakok könyöklője ma 75 cm-rel van a járószint felett, a középkori szint itt azonban a jelenleginél 230 cm-rel lejjebb volt. A szentély két oldalához, kváderkövek felhasználásával, lépcsős támpilléreket építettek. Ugyanilyen, a saroknál találkozó két fal meghosszabbításában épített támpillérekkel támasztották meg a hajó északnyugati sarkát is. A korabeli rendi előírásoknak megfelelően Vasvárott is csak a templom szentélye volt boltozott. A szentély mai keresztboltozata a középkori boltozattal azonos, a meglévő bordák eredeti profilját, indításukat a későbbi átalakítások miatt azonban nem ismerjük. A hajó sík lefedésű, esetleg nyitott fedélszékű volt. Középkori boltozatára a padlástérben a jelenlegi boltozat feletti térdfalon semmi nyom nem utal. A koldulórendi hagyományokat követve önálló harangtorony épült a vasvári kolostorban. A torony azonban a megszokottól eltérően nem a kolostorszárnyakhoz kapcsolódik, hanem a kvadratúrán kívülre került, a szentély északi oldalán áll. A torony falai közvetlenül érintkeznek a szentély és a hajó falaival, de azokkal nincsenek kötésben.

A torony legalsó szintje, a kolostor többi részéhez hasonlóan terméskövekből épült, a sarkokon kváderkövekkel megerősítve. A felette lévő szintek téglából készültek; a sarokkváderek itt is megtalálhatók. A középkori torony a mainál egy szinttel alacsonyabb volt, jelenlegi legfelső, harangszintje a 18. században épült. A középkori torony falazóanyaga, részletformái némileg különböztek a templom, illetve a kolostor többi részétől. A felső szinteket kizárólag téglából falazták, s ez egyedül itt fordult elő az épületegyüttesben. Az alkalmazott téglák mérete azonban megegyezett a többi középkori tégla méretével. Valószínűnek tűnik, hogy a torony alsó szintje a kolostor első nagy építési periódusában elkészült, de akkor nem fejezték be. Évekkel, esetleg évtizedekkel később építették meg felsőbb szintjeit. A harangtorony ablakait a középkor óta többször átalakították, de helyük nem változott. A legalsó szintet nyílás eredetileg nem törte át. A második szinten észak és kelet felé egy-egy egyenes záradékú, kisméretű, rézsűs ablak nyílt. A felette lévő szintnek már három nyílása volt – észak, kelet és nyugat felé-, ezek nagyobbak; szárköveiknek hornyolt profilja van. A középkori legfelső szint négy nyílásának formáját nem ismerjük, a mai ablakokat a középkoriak megnagyobbításával képezték ki, azok összes korábbi részletét elpusztítva. A templommal egy időben, azonos anyagokból, azonos részletképzéssel épült fel a kolostor többi szárnya.

Forrás:
Haris Andrea-Ivicsics Péter: Vasvár, volt domonkos kolostor In.: Horler Miklós szerk.: Vas megye műemlékeinek töredékei 2. Magyarszecsőd – Zsennye (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 6. Budapest, 2002) Tanulmányok – a töredékek katalógusai