Szent Mihály-templom
Vasszentmihály
1336-ban Scentmyhal néven említik először. 1422-ben, 1464-ben, 1476-ban, 1480-ban, 1496-ban említik írott források Zenthmyhal, illetve Zenthmihal néven. A Szentmihályi, mezőlaki Zámbó, később főleg a Hosszutóti (Himfi) család kezén találjuk. A falu nevét ősi templomának védőszentjéről kapta. 1549-ben a Polányi, a Zámbó és a Sennyey családok a birtokosai. A birtokos Hertelendy család több tagja részt vett az 1848-49-es szabadságharcban.
1990-ben, a templom helyreállítása közben mód nyílt az épület részleges kutatására. A ma álló templom döntő része barokk kori, későbbi átalakításokkal. A járószint alatt fellelt, nagyszámú kő-, vegyesen kő- és tégla-, valamint téglafal több középkori átalakításra enged következtetni. A barokk kori nyugati karzat északi pillérébe két szabályosra faragott kőhasábot falaztak be másodlagosan, feltehetően nyíláskeretek) szárkövei.
A gótikus periódushoz köthető, majd a templom szélesítésekor lebontott, egykor a hajó északi oldalához csatlakozó sekrestye padozatában ábrázolásukkal lefelé fordított, négyzetes padlótéglák kerültek elő, amelyek a korábban lebontott, középkori szentélyből származhatnak. Fém pecsételővel készült, bepecsételt ábrázolásuk: Agnus Dei, kétfarkú sellő, lépő oroszlán, griff. Három hasonló darabot a barokk kori nyugati karzat pillérében „spolium”-ként befalazva őriznek, és a plébánia istállójában, szemét között is előkerültek ilyen téglák.
Forrás:
P. Hajmási Erika: Vasszentmihály, római katolikus templom In.: Horler Miklós szerk.: Vas megye műemlékeinek töredékei 2. Magyarszecsőd – Zsennye (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 6. Budapest, 2002) Tanulmányok – a töredékek katalógusai