Simaság | Bűnbánó Magdolna-templom

Legrégebbi írásos adatunk Ságot 1265-ben a királyné birtokaként említi meg határjárás során. Nem egy tömbben épült község volt ekkor, hanem települt helyek csoportjait értették rajta. Korán találkozunk: Egyházasság (1338) elnevezéssel, ami azt jelenti, hogy ekkor már temploma is volt. 1476-ban, 1525-ben oklevelek említik név nélkül a sági plébánost. Cifraság, Kenyérsütőság (1375) és Pecsenyesütőság (1378) elnevezések arra utalnak, hogy a birtok egy-egy része a királyné udvartartásában milyen szerepet játszott. A középkorban a földesúr a jobbágyok természetbeni munkáját nem csupán a föld megművelésére, hanem speciálisabb tevékenységére fordította. Az uradalmak mezőgazdasági termelése egészen kisméretű volt, önellátó jellegű. Kiterjedtebb birtokokon, mint a királyné rendelkezésére álló nagyobb birtokok, már ekkor megkezdődött az iparosodás. A mesterembereket, a különleges munkákat végző jobbágyokat külön falvakban telepítették. Ennek az emlékét őrzik Ság megmaradt jelzői.

Ságon és környékén megkezdődött azonban egy másik folyamat is. Nemcsak földművesek és mesteremberek, hanem katonai és rendfenntartó szolgálatokat végző jobbágyok is éltek a királyné szolgálatában. A mezőgazdasági és ipari munkát végző jobbágyokkal ellentétben kiváltságuk több volt: megközelítette a nemesek kiváltságait is. Az öröklés következtében családjuk, családtagjaik szerepe, funkciója mind fontosabb lett, tekintélyük emelkedett, származási előjogaik megszilárdultak, végül függetlenítették magukat, és egy-egy szerencsés kimenetelű háború folyamán nemesekké lettek. 1208 — 1235 közötti időkből való tüzesvaspróba-periratokban kétszer is szerepel a Ság faluból való Simon nevű poroszló a mai Vámoscsalád, Uraiújfalu és Jakfa körüli önkényeskedések eligazításában. 1357-ben már a Ság mellett lévő Simonháza faluról is olvasunk. Idevaló nemesek pör útján nyernek meg egy részt Ságból, amely még 1488-ban is Simonházaság néven szerepel. A tekintélyes királyi poroszló utódainak nem elég az őseik által használt föld, és tovább terjeszkednek. A család tagjai összeházasodással is növelik tekintélyüket, és szétrajzanak a környéken. 1398-ban Tristianus de Symonháza (másképpen: Simaházi Terestyén) feleségének kötnek le zálogos birtokot Szoporon.

1383-ban Terestyén fia István sági nemesként szerepelt a Damonyi Mihály megöléséért fiai által indított perben. 1456-ban Kanizsai Miklós, a sárvári vár ura meghagyja várnagyjainak, hogy Simonházasági Terestyén János özvegyét pártfogolják. 1557-ben a locsmándi dézsmakerület gabonadézsma jegyzékében Terestien István 6, Terestien 10 és Simaházi Jakab 12 részdézsmával szerepel. A sági birtokot a királynéporoszlójának utódai kisebbnagyobb nemesi birtokokká aprózták. Nemcsak ennek az egy ősi családnak a tekintélye volt az alapja az itt élő kisebb nemesi családok kialakulásának. 1274-ben Kun László nemesítette Vendég nevű szolgáját, aki Ságon lakott és hü fegyverese volt. III. Endre a nemesi levelet megerősítette, mert Vendég fiai, a királyné fegyvert viselő sági jobbágyai a villongások folyamán hősiesen küzdöttek mellette. Vendég leszármazottai voltak a Sághy család ősei. 1426-ban tiltakoztak birtokuk felaprózása ellen, azonban 1454-ben Sági István elismerte, hogy feleségének, Sági Csoda Mihály unokájának leánynegyedi illetőségét SágiFyntha János fiai kiadták. A Finta urak vagyondézsmája 1557-ben 22, Ferda Tamásé 22, Sághy Gergelé 7 rész volt. Ezek a kisnemesek a reformáció idején új hitre tértek. Az egyházzal és a főurakkal szemben ezzel a kiválással osztályuk függetlenségét hangsúlyozták. A királyné sági birtokai századok folyamán kisebb-nagyobb nemesi birtokokká aprózódtak.

A templom első említése 1338-ból való. Szerkezetileg egyszerű épület. Hajóját két, keskeny falpilléren nyugvó heveder, három nem egészen egyenlő csehboltozatra bontja, ehhez csatlakozik a szentély. A szentélyhez külön hozzátolódott keskeny rész adja az oltárteret. Az orgonakarzatot pilléreken nyugvó csehboltozatok, boltívek tartják. Két emelettel rendelkezik, az alacsony sátortető pótolja az eredetileg hagymakupolás lezárást. A bejárat előtt két kőszobor, Szent László és Szent István ember nagyságúnál nagyobb szobrai. Dietrich Antal munkáinak tartják, aki abban az időben Festeticseknek dolgozott. A berendezés is körülbelül az építés idejét idézi. Copfos főoltár, az oltárkép barokk festmény, Bűnbánó Mária Magdolnát ábrázolja, amint látomásában az angyalok hozzák a feszületet. A templomban a szentély márvány síremléket is tartalmaz, ami igazán látványos. Festetics Pál, Batthyány Antalné és Festetics Pálné emlékei. A harangok közül a kis harang 1528-ban,  a nagyharang 1925-ben készült.

Forrás:
Dömötör Sándor: Simasági tsz-parasztok In.: Savaria – A Vas Megyei Múzeumok értesítője 1. (Szombathely, 1963)Dömötör Sándor: Simasági tsz-parasztok
Simaság település hivatalos weboldala