Szent Péter és Pál-templom
Sajtoskál
Királyi birtok volt, melyből a Gizella királyné szolgálatában álló Kál kapott nagy részt. 1212-ből származik egy oklevél, mely szerint István papot a király visszahelyezte KYAL – ba. 1234-ben is úgy említik az oklevelek a falut, mint amelyet kivettek a soproni vár fennhatósága alól. 1212-ből származó oklevelet mutattak be a Niczkyek ősei (Ják nembeliek) 1372-ben annak bizonyítására, hogy Kál ősi jogon illeti meg őket. Albert király 1438-ban Kálon birtokot adományoz Lábatlani Andrásnak és társainak, a Hunyadiak korában pedig e két birtokon kívül Patyiak, Unyaniak és a dédi Farkasok voltak még birtokosok. Egy településnek külön rangot adott, ha ott ülésezett a megye. Ez nem valami kiváltságot jelentett, de minden esetre erkölcsi elismerést.
Kálon sokszor ülésezett a megye a XV. században. Híresek voltak a vásárai. Már 1421-ben szó esik a vásárokról. Niczky Jánosnak sok szolgálatai és érdemei jutalmazására Zsigmond király a Sopron megyei Kál birtokon évi két országos vásárt (június 24-én, és szeptember 27-én), valamint minden héten egy heti vásárt adományozott. Több forrás is megerősíti, hogy Kál a sajtvásárairól lett híres, és az elnevezést is innen kapta: nevezetesen Sajtoskál. Ezt valószínűsíti, hogy a lakosság inkább juhászattal, mintsem földműveléssel foglalkozott.
Kál községnek az első temploma már 1235-ben állt, melyet Szent Péterről neveztek el. Aztán újból említi oklevél a templomot 1359-ben. Védőszentje ekkor Szent Péter és Szent Pál. A reformáció Niczky főpatrónus révén hamarosan elterjedt. 1631-ben tartott Kiss Bertalan püspök egyházlátogatást, ekkor több korábbi lelkészről kevésbé épületes dolgok kerültek ki. A jegyzőkönyv fő érdekessége azonban az, hogy a falunak másik nevét KOZMA – DOMJÁN emlegeti. Az egyházkerület történetírója, Dr. Payr Sándor szerint ekkor a két orvos szentnek lett volna szentelve. De utána is csak Péter és Pál apostolok nevén szerepel. A régi templom barokk átépítése 1754-ben nyer befejezést, azóta lényegesen nem változott. Ebben oratórium is volt. A jelenlegi templom a falu végén áll, valaha temető vette körül. Típusa nagyjából a 18. század első felére vall, de bizonyára toldottak, foldottak rajta.
Szabadon álló, egyhajós, támpilléres templom, a szentély a hajóval azonos szélességű, kívül félköríves, belül nyolcszög három oldalával zárul. Az északi oldalon a sekrestye, a déli oldalon az oratórium csatlakozik alacsonyabb tömeggel a templomhoz, mintegy keresztszárnyat alkotva. A hajó fiókos dongával fedett, a fiókok között a boltvállat kis kiülésű, fejezetes pilaszter támasztja alá, a hajóban egy-egy, a szentélyben kettős megoldással. A hajót a szentélytől a diadalív választja el, amely heveder szerűen kialakított. A nyugati oldalon, a bejárat felett orgonakarzat áll, három ívnyílással, a középső kosáríves, a másik kettő félköríves. A karzat hevederek közötti csehsüvegboltozattal megoldott. A sekrestye és az oratór0ium fiókos dongával fedett. A torony a nyugati homlokzat elé épített, a bejárat felett dongaboltozatos, a déli és északi oldalon vezeklő ülésekkel, ülőfülkékkel. A hajó bejárata vakolattal eltorzított, két lépcsős bélletre utaló, enyhén csúcsíves keretezéssel kialakított. A torony zömök, csupán a legfelső szinten nagy ablakokkal áttört, ezek felett órahely, amit a főpárkány zár le. A nyolc oldalú kősisak felett szép kovácsolt kettőskereszt látható. Az épületen az egyetlen tagozat a főpárkány. A hajó és a torony ablakai félkörív záródásúak, a sekrestye és oratórium ablakok egyenes záródásúak. A torony külső, déli oldalán Lourdesi barlangépítmény áll.
A templom főoltárát 1866-ban készítették, akkor újították fel az egyszerű barokk szószéket is, amelyet a sekrestyéből a főfalban tört nyíláson át lehet megközelíteni. Egykor a szószék mellvédjét a négy evangélista népies festésű képe díszítette. Ma ennek nyoma éppúgy nem látható, mint az 1929-ben elkezdett belső falfestés során napvilágra került falképeké. Sajnálatos, hogy dokumentálás nélkül letakarták. A szájhagyomány szerint az egyik tárgya a Csodálatos halászat azon jelenete volt, amint Jézus Szent Pétert kiemeli a tengerből, a másik pedig a Tisztítótüzet ábrázolta. A festmények korát legfeljebb csak abból lehet megállapítani, hogy efféle urnás dísz valószínűleg a 18.század végére, vagy a 19.század elejére vall. Az 1914-ben megrongálódott torony kősisakját helyreállították. 1929 és 1933 között a belső festés, 1941-ben az elektromos szerelés, 1958-ban a torony külső javítása, míg 1965-ben az épület külső tatarozása készült el. 1996-ban megújult a templom és a plébánia tetőzete, melyet a búcsúi és egyben a közelmúlt utolsó bérmálási szentmiséjén Pápai Lajos püspök úr szentelt fel.
1997. június 29-én a templom új színes üvegmozaik ablakokat kapott. Az ablakokat Szabó Miklós plébános testvére, Szabó Zoltán plébános-festőművész készítette, a templomba adományként kerültek. Ugyanezen idős házaspár adományaként került új aranyozott fényében a kettős kereszt is a torony tetejére. 1999-ben a templom belső villanyszerelési és festési munkálatai zajlottak. 2005. karácsonyára pedig villanyfűtés került a padokba. A templom külső díszkivilágítása 1997-ben készült el amikor ünnepekkor fényárban úszott, azonban 2006. novemberétől a falu közvilágítására is kapcsolták és így minden este ünnepi fényben fogadja a hazatérőket, az átutazókat.
Forrás:
Sajtoskál település hivatalos weboldala (Hozzáférés: 2023. május 6.)