Olaszfa | Szent Miklós püspök-templom

Olaszfa számos birtokrészből alakult ki, ezek közül legkorábban Szarakad neve került megörökítésre az 1217. évi összeírásban. Nevét Saracad formában őrizte meg a Zsigmond-kori átírás, az Árpád-kori oklevelekben azonban többnyire Zaracad alakban rögzítették. Az oklevélben mint villa, azaz falu szerepel, de ez a falu nem volt a káptalan birtoka, csupán hat szőlőt írtak itt össze. A XIII. század második felében többször is említik, sőt valójában két birtok is található ezen a néven: Nagyszarakad és Lyubzarakad. Az előbbi várbirtok – bizonyára itt feküdtek a káptalan szőlői is amely királyi adomány révén jutott 1255-ben egy olaszkai család birtokába, idővel a későbbi Olaszfa határába olvadt és neve is eltűnt. Az utóbbi magánbirtok, amely Kalocsa néven élt tovább, és a mai Győrvár határában terül el. Olaszfa többi része – Olaszka, Karakó és Kozmafa – is viszonylag korán feltűnik a forrásokban. Olaszka nevét 1244-ben említik először Oloska formában, de később az Vluzka alak is elfordul, ami a népnyelvben ma is ismert ’oloszka’ vagy a régies ’uluszka’ ejtésnek felel meg. A birtok egyik része a XIII. század legvégén a káptalan tulajdonába került, a másik rész pedig idővel visszaszáll a királyra.

A királyi falurész a kemendi várhoz tartozott, ennek el- adományozását követően került előbb a Héder nemzetségből származó Rohonci család, majd a XV. század elejétől hosszú időre a Gersei Pethő család birtokába. A falu két részének elkülönülése ekkor állandósult, amelyet a mai napig megőriztek a Káptalanolaszka és a Petőolaszka nevek. Karakó neve Corkoy formában 1255-ben jelenik meg a forrásokban, később ez a birtok is a káptalani falurész határába olvadt, de neve mint dűlőnév napjainkig fennmaradt. Kozmafa viszonylag későn, 1417-ben Kuzmafalva alakban került lejegyzésre, a névadó Kozma azonban valamikor a XIII-XIV. század fordulóján élt. Olaszkán már 1258-ban templom állt Szent Miklós tiszteletére. Kozmafát és Petőolaszkát a török után a Festetics család szerezte meg, Káptalanolaszkát azonban folyamatosan a káptalan birtokolta. Itteni majorsága – az István- vagy Szilvásmajor – egészen 1945-ig, egy kisebb szőlője – mint a testület utolsó birtoka – egészen 1952-ig megmaradt. Olaszkát és Kozmafát 1941-ben Olaszfa néven egyesítették.

Az ősi eredetű, műemlék templom első okleveles említése 1258-ból való. 1340-ből és 1378-ból való okirat pedig Szent Miklósról nevezett plébánia templomként említi. A templom első ismert leírása a Kazó-féle kánoni vizitáció által maradt fenn. Pestis és a törökdúlás miatt a falu elnéptelenedett, majd 1685-ben a lakosság teljesen elhagyta. A kánoni vizitáció szerint a templom elhagyatott, csupán boltíves szentélye és falai állnak, s csipkebozót nőtte be a környékét. 1758-ban már rendezett állapotban van a templom: szentélye boltíves, padozata tégla, fa tornya van és deszka-palánkkal kerítették be. A felszerelése kielégítő. 1774-ben renoválták, majd 1797-ben Hajgató Péter nagyprépost mai formájában építteti újjá, késő barokk stílusban. Ebből a korból származnak: A copf-stílusban készült főoltár A barokk Madonna oltár A rokokó szószék, amelyet egyetlen fából faragtak ki Illetve az 1882-ben Bencz György által készített orgona, amelyet Magyarország legszebb orgonái között tartanak számon 1906-ban a templom kőpadozata, illetve az alatta található kripta beomlott. Ort János kántor-tanító leírása szerint a kriptát a korábbi századokban már megbolygatták, a kriptából észak-keleti irányban a templomon kívülre, a közeli erdők felé alagút vezetett, aminek csak egy része járható, beomlott. Valószínűleg az alagút a török idők építménye. Az 1920-as évek elején a templom felújítása során bontják le a templomhoz ragasztott, körív alakú sekrestye épületét, amelynek falazata már erősen megrepedezett. A sekrestye alapfalait mintegy 2m mélyen kiszedték. Különleges, lapos, négyzet alakú, betűjeles téglákat találtak, melyek római kori építményre utaltak. Régészek megállapították, hogy a sekrestye római kori őrtorony építménye volt.

Az utolsó nagy külső-belső felújítást Dr. Gyürki László plébános végeztette. 1976-ban kezdődött a templom külső tatarozása. Ekkor a teljes külső vakolása, színezése (fehérre meszelt fal helyett kőporos burkolat), az ablakokra külső védőüveg készítése történt. Feltételezték, hogy a falrepedéseket a főfalakat szétnyomó boltozati terhek és a tetőszerkezet szétcsúszásának terhei okozzák, ezért a hajóban az oszlopfők mellett, a padláson pedig a kötőgerendák vonalában vonóvasakat szereltek fel, hogy a főfalakat összefogják, illetve a tetőszerkezetet megerősítették. 1980-ban átfogó belső renoválás, felújítás kezdődött. Ekkor a falak barokk festését egyszínű váltotta fel, kicserélték a templom kőburkolatát. A főoltár, a Madonna oltár, a szószék és az orgona fehérmárvány utánzatú festést kapott, az addigi sárgásbarna helyett. Sor került az oltárok, szobrok renoválására, festésére, aranyozására, és az oltárkép renoválására is. Új liturgikus tér lett kialakítva. A szentélybe B. Kopp Judit faragásai kerültek: feszület, miséző oltár, ambo, húsvéti gyertyatartó, papi szék. A templom padjainak padozata is felújításra került.

1986-ban a tető cserepeinek átforgatása, kitisztítása történt. Más típusú cseréppel tudták pótolni a hiányt, ami később a rossz illeszkedés (illetve a cserépfedés avulása) miatt a tető beázásához vezetett. 2007-ben pályázaton nyert 5 millió forint segítségével a tetőszerkezetet kijavították, új cserépfedés, új bádogos szerkezetek és ereszcsatorna készült, illetve a falazati károsodások (repedések) javítását un. falvarrási technológiával kezelték. Saját forrásból, illetve társadalmi munkában elvégzésre került még, a jobb vízelvezetés miatt a földfelszín legyalulása (templomtér: park helyett pusztaság), a sekrestye falainak vasrudakkal való megerősítése, és a vizes-salétromos vakolat külső-belső leverése, hogy a falak ki tudjanak száradni. A 2009-ben benyújtott pályázat nem kapott támogatást, így a saját gyűjtés ellenére sem folytatódhattak a felújítás egyre sürgetőbb munkálatai.

Forrás:
Zágorhidi Czigány Balázs (szerk.): Vasvári káptalan – vasi települések 1217-2017 (Szombathely, 2018)
portálmagyarországra.com/