Középkori templomok

Magyarország középkori templomai

Generic selectors
Teljesen egyező találatok
Keresés a címben
Keresés a tartalomban
Post Type Selectors
Generic selectors
Teljesen egyező találatok
Keresés a címben
Keresés a tartalomban
Post Type Selectors

Narda | Szent Kereszt felmagasztalása-templom

Szent Kereszt felmagasztalása-templom

Narda

Elérhetőség

VAS MEGYE
9793 Narda, Kossuth u. 87.
Telefonszám: (06 94) 352 032

 

Galéria

A falu számos névalakban fordul elő a középkori okiratokban: Villa Nerde (1221), Narrad (1322), Nerada (333), Kysnarda (1440), Nagnarda (1443), Narda (1475) és Kysnarda(l480). Első említése 1221-ben a pornói apátság alapítólevelében található, János apostol templomát is csak 1439-ben említik. Az Erdődy levéltár egy 1502-es oklevele kőfalű templomot említ Nagh Narda faluban Szt. János tiszteletére szentelve. Az 1500-as években plébánosait említik. A plébánia átmeneti üresedése után 1674-ben újra van plébánosa. Ekkor már Szent Kereszt a templom titulusa. A török idők alatt a magyar lakosság elpusztult, helyére horvátokat telepítettek. A titulus változásának feltehetően a népességcsere az oka. A plébánia és a templom további sorsának alakulását a Canonica Visitatiókból és a Püspöki Kancelláriai iratokból ismerhetjük meg: 1674-ben a Torrnásy-vizitáció szerint a templom és a temető régi fallal körülvett. Oltára egy van, Szűz Mária tiszteletére emelt. Tornya kőből van, egy haranggal. A Batthyány família birtoka, két filiája Csatár és Horvátlövő, iskolája épülőben van.

1697-98-ban a Kazó-vizitáció szerint: horvát parocliia. Szent Kereszt felmagasztalására szentelt, régtől katolikus. Szentélye boltozott. A fennmaradó rész kockásán táblázott mennyezet. Kórusa fából van, kőoszlopokkal alátámasztva. Oltára egy van, melyen a dicsőséges Szűz Mária mennybevitelének képe van. Tabemálíuluma az oltár közepén van. Tornya hiányzik, ámbár harangja a falakon belül van. Temetője részben kerített. Egyébként maga a templom, amelyik önmagában kicsi, megfelelő. Kegyúri jogon a rohonci uradalomhoz tartozik. Nagynarda filiája Csatár, Horvát Sicz és Német Sicz. 1754-ben a Batthyány-vizitáció szerint: keletéit, nincs megszentségtelenítve. Fazsindellyel fedett, téglapadozatú. Egy kapuja van, dél felől, kis fatornyát egyetlen haranggal a templom fölé építették. Fakórust, faszószéket találhatni benne. A templom padjai elég kényelmesek, és sorban csapolták, ámde kevés. Egy oltár Szűz Mária képmásával, jobbján Keresztelő Szent János, balján János evangélista. Felül pedig jobbról Szent Imre, balról Szent Kunigunda, a legtetején pedig Szent Kereszt. A templom és a temető fallal kerített. Keresztelő kútja nincs.

1780-ban a Szily-vizitáció leírásában azt olvashatjuk, hogy a templomot 1762-ben megnagyobbították és megújították Batthyány Lajos palatínus jóvoltából. Hosszúkás formájú, szilárd anyagból megépített. Az egész épület boltozott és fazsindellyel fedett. 600 személy fér el benne. Két oltára van. A nagyobbik még nincs megáldva, már használják, de még festetlen. A kisebbiket Rosty Antal állította Szent Antal tiszteletére, a nagyobbikat Batthyány. Kápolnája, oratóriuma, orgonája nincs. Van faszószéke, festett, 14 jó fapadja. A tornyot a följebb mondott évben építették, amikor a templomot is, kövekből, és pléhkereszttel felszerelték. 2 harangja 430 és 207 fontos. 1774-ben szentelték Szűz Mária tiszteletére a második harangot, Sekrestyéje van kőből megépítve és boltozott, temetője kőfallal körülvett. Az 1812-es Somogy-vizitáció szerint kővel padlózott, az egész templom boltozott, hosszúkás formájú. Tornya kőből épített, két haranggal ellátva. A nagyobbik a Megváltó (Salvator) tiszteletere szentelve. Két sekrestyéje van. Szilárd anyagból megépített. Kápolnája nincs. Temetője nagy. Két filiája: Alsó-, ill. Felső-Csatár.

Az egyhajós, íves szentélyű, nyugati karzatos, déli kapujú, két résablakkal ellátott falusi templomocska a 13. században kőből épült. A három (északi, déli és nyugati) hajófal ma is része a barokk korban bővített templomnak. A középkori fal a bekötések ellenére világosan elvált mind a déli, mind pedig az északi oldalon. A középkori templom hajójának hossza: 7,9 méter volt és szentélyével együtt a mostani templom hajójában elfért volna. A 80 cm vastag falakat bevakolták és meszelték, kívül díszítették. A templom árokkal volt körülvéve. A kibontás után vált láthatóvá a déli falban a kicsi kapu (szélessége 1,10 m), fölötte két falifülke, melyektől keletre és nyugatra egy-egy résáblak volt. A keleti falifülke teljesen rekonstruálható, egy átbontás nyomával, a boltozás alatt. A nyugati falifülkében, annak pontosan a helyére ablalcot tettek. Az alsó részén áttörték. Az 1754-es vizitációkor az oltáron feltűnően sok szobrot találtak. Ennek alapján elképzelhető, hogy a déli kapu fölött Kálvária jelenet volt, a két fülkében a Szűzanya és János evangélista szobrával. Közéjük a falra festhették a keresztre feszített Jézust, mely nyomokban látszhatott a horvátok betelepülésekor, esetleg innen származik az új titulus: Szent Kereszt, de az is elképzelhető, hogy a horvátok korábbi lakóhelyükről hozták magukkal templomuk patrociniumát.

A déli homlokzat nyugati részén lévő románkori ablaknak a felső, és az oldalsó (nyugati) szára előkerült. A többit a később keletkezett (gótikus) ablak „vitte el.” A déli homlokzat keleti felén előkerülő résáblak felső és nyugati kávája maradt meg. A templom románkori eredetét a téglaporos, tojáshéj színű meszeléssel később a vakolat mind a déli, mind pedig az északi falon jól jelzi. A hajóban szintén rábukkantunk a románkori vakolatra. Erre a falra vitték fel a jóval lazább szövetű szürkés meszes vakolatot. A románkori karzattartó pillérek nem párhuzamosak a templom nyugati oromfalával. A pillérek fala a déli hajófallal párhuzamos. A pillérek alapozási mélysége 80 cm. Alapjuk kő, felmenő faluk két egymás mellé fektetett tégla méretű. (31xl3x7cm). A pillérek habarcsa kőkemény, sárgás, a felmenő téglaoszlopé mállékony. A románkori szentély alapfalát megtaláltuk, azonban nem maradt sértetlen, mert egy téglából épített kriptával (1780-1812) megbontották. Narda a 15. században az Óvári családé volt. 1443-ban a Vágiaknak adták zálogba. 1455-tól Paumkircher András volt a birtokosa.

A templomocska külsejét és a négyzetes formájú új ablakokat is, melyeket a résáblakok helyén alakítottak ki kétféle vörös színnel geometrikus mintákkal díszítették. A déli homlokzat nyugati részén előkerült, négyzetes formájú gótikus ablaknak megtaláltuk az alsó, nyugati szárát és alját, benne korhadó fakerettel. A déli kapu fölött egy, terrakotta és pompeji vörös színnel festett, élére állított rombuszsort találtak. Ugyancsak nyomokban terrakotta színű fonatos faragást utánzó festés található a kapu belső ívén. Az ablakok és a fülkék kereteléssel és pettyekkel díszítettek. A templom sarlíát faragott követ utánzó festéssel szegélyezték (saroltarmírozás), mely festés alá a vakolatot bekarcolták. A festéssel és a falifülkékbe állított szobrokkal mintha azt jelezték volna: szeretnék a nagy templomok mintájára ékíteni a templomot. Mivel kevés a pénzük, ezért „csak addig nyújtózkodtak, ameddig a takarójuk ért”. A faluban 1613-1624-ig Runics Gergely, 1628-ban Kelcz Mihály református prédilcátor működött. Muzsay jegyzéke szerint ezt a gyülekezetet Batthyány Ádám 1642-ben foglalta el. Az egyszerű meszelt könnyen lepergő kék (kobaltkék) csík, mely a kaput keretelte és a homlokzatot tagolta, Nagynarda református múltjához kapcsolható. Ebben az időszakban történt a karzat megnagyobbítása is. Az egykori négyszögletű kőoszlopok alapját megtaláltuk. Az oszlopalapok tanúsága szerint a karzat az akkori templomnak a felén túlra nyúlott. Feltűnően nagy volt. De oldalkarzat is lehetett, hiszen az első két oszlopot szokatlanul mintegy fél-derékszögben elfordították. A régi karzat nyomát (gerendafészek) is megleltük: eredetileg csalt a kapuig ért a nyugati karzat.

Ekkor épülhetett a torony. A középkori vakolat és festés a templom oromfalán a torony mögötti falon is folytatódik. 1674-ben a kerítés régi, 1697-ben hiányos, 1754-ben már jó. A templom kőtornya 1674-ben megvan, 1697-ben már nincs, helyette a falakon belül harangoznak. 1754-ben pedig fedélszékből kinyúló kis fatorony van. 1697-ben a templom úgy ahogy megfelelő. 1754-re kissé megjavították és téglapadlózatot kapott. A templomban és körülötte folyt munkák tehát ekkor csak a kerítés javítására, a fedélszék javításakor a fatornyocska ácsolására és téglapadlózat lerakására szorítkoztak.

Az 1762-1779-es építési, átépítési korszak fő munkálatai: -A hasított palás csatári kőből épített Árpád-kori templomocskát ugyanabból a kőből megnagyobbították kelet felé. Lebontották a régi, félköríves szentélyt és a hajót a szentély hosszúságának megfelelően bővítették, majd új íves szentélyt alakítottak ki a hajó teljes szélességében. A szentélyhez délről sekrestyét építettek. A síkmennyezetes hajót és az új szentélyt is beboltozták. A boltozáskor a régi falak tetejét megbontották, viszont a toronynál a díszítő festés is megmaradt, jelezve az egykori magasságot. A déli bejáratot befalazták és nyugat felé új kaput nyitottak. Befalazták a négyzetes ablakokat, melyek helyett barokk ablakokat vágtak a déli homlokzatba. A nyugati falfülkéből ablakot vágtak, a keletit befalazták. -A korábbi alapfalra megépítették a nyugati oromfalhoz kapcsolódó tornyot. A legfelső szint ekkor még fából volt. Mmd a barokk toldás, rnind a szentély, mind pedig a déli sekrestye nagyrészt köböl épült, kevés téglával. A barokk toldás néhány téglájának mérete: 15×6, 39×6 cm. A déli szentélyfalon a bővítéssel egy időben alaltították ki az ajtónyílást és a déli sekrestyét. így a keleti bővítés, a szentély és a déli sekrestye egyidős.

A déli sekrestye falában kevés a tégla, viszont ott nagyrészt tégla, ahol közvetlenül csatlakozik a templomhoz. Téglaméretek: 5x15x27 cm. Van néhány egészen vastag tégla is, melynek a mérete: 31x13x7 cm. A sekrestyét sárga agyagra alapozták. A szoldi a felszíntől 57 cm, a kőfal alja 163 cm mélyen van. A sekrestye szoklija fölé megy egy darab kő, a templom szentélye szoklijából. A két alap összeér. Közte habarcs és apró kőtörmelékpor. A habarcs az alapban egyforma. A torony hozzáépítés a templomhoz. Kőből épült, habarcsa szilárd, szürke, erősen meszes. A templom nyugati falának vakolata a hozzáépítés alatt is tart. A templom nyugati oromfalában az ajtó is másodlagosan bevágott. A torony fala nem köt bele a nyugati hajófalba. A torony eredeti szintjéhez képest a mostani 62 cm-rel emelt szint. A fal vastagsága a torony és a karzat között 80 cm. A torony és a karzat közötti ajtónál lévő téglák mérete, élükre rakottali, küszöbként használták: 29x15x5 cm; ill. 5,5 cm. A karzattól két magas lépcsőfok vezet a torony megemelt lépcsőszintjéhez. A korábbi gerendafészkek is a mostani alatt 88 cm-rel voltak a maihoz képest. A torony falában néhány töredékes tégla van, a kor alakú ablak vakolt, rajta többrétegű meszelés található. A toronyban egészen a legutolsó időkig nem volt ablak (most is csak egy múlt századi és egy mostani vasrács védi).
A barokk átalakítást 1779-ben fejezhették be, ekkor szentelték fel a harangokat.

A Szily és a Somogy-féle vizitációk közötti időszakhoz köthető a kripta és az északi sekrestye megépítése, valamint a rohonci hasított kőlapok lerakása. A mostani hajónak a feléig tart a dongaboltozatú, barokk kripta. Építésekor a régi szentély alapjának egy részét elbontották. A kriptát sárga agyagra alapozták, téglából jól megépített, tégláboltozatos. Koporsóleeresztő nyílásának mérete 150×100 cm. A kripta fala egy sor 15 cm szélességben élére rakott téglából áll. A téglák mérete: 29x15x5,5 cm ül. 29x15x6 cm. A kötőanyag sárgás szürke, kavicsos, meszes és rendkívül szilárd volt. A kripta 170 cm mély. Belső szélessége 2,45 m, hossza 3,12 m. (A kriptát a 19-20. század fordulóján betemették, jelenlétére csak az északi hajófal és sekrestye csatlakozásánál megmaradt szellőzőnyílása utalt.) Ekkor épült az északi sekrestye a szentélyhez kapcsolódva. A templomban és a sekrestyében rohonci hasított kőlapokat raktak le. Méretük változó, átlagosan 38×38 cm, 62×30 cm. A feltárás során ilyenekre bukkantak a szentélyben a 20-20 cm-es cementlapok alatt.

A 19. század során az épületben jelentős átépítésre, renoválásra nem került sor. 1890-ben a templomépület nagyon rossz állapotban volt, mivel nemcsak a torony, a külső és belső falak, az oltárok, a szószék, a keresztelőkút, az ajtók, ablakok is kopottak. Ekkor döntöttek a templom helyreállításáról és a restaurálásáról. Heckenast János vállalta az aranyozást, új keres ztelőkút felállítását, új örökdámpa megvételét. 1893-ban a plébános a templom egyik melléképületébe kitette híveinek imádásra az oltári szentséget mivel Szent Sírt kívánt csináltatni. A századfordulós átalakítás során az ablakot a szentélyen csakúgy, mint a hajón megnagyobbították egy osztással. A karzat ablakának kivételével, ahol az egyrétegű, vaspántos barokk ablakkeret megmaradt, – a többi helyett újat csináltak. A fedélszéket is megjavíttatták és a cserepezést is elvégezték. A barokk kriptát földdel temették be. Az újabb felújítás váratott magára egészen a 60-as évekig. Ekkor az épület köré 59 cm szélességű betonteknőt készítettek. A kapura vasrácsot, az ablakokra nyithatatlan fémkeretelésű, katedrálüveg ablakokat tettek. A kerítést kijavították és cementes mischunggal kifugázták.

1962-ben a szentélyt és a hajót, a karzat alatti rész kivételével kifestették. A hajóban látható a 4 evangélista képe, a fiókdongákban az oldalfal rózsaszínes, zöldes szürkés, quaderkövet utánzó mintázatú. A pilaszterek csak vakolatból készültek. Festésük azt kívánja hangsúlyozni, hogy pilaszterek, de nem azok… A képek közötti mezők kifestésé cseh süvegboltozatot utánoz. A szentélyben a fiókdongákat a kifestessél tovább hangsúlyozták. A két sekrestye dongája közötti területre egy Jézus szíve került, körben felírás:

CASTIAS! (CASTITAS)
CARITAS
HUMILITAS
OBEDIENTIA

Ugyancsak a 60-as években az orgonát és a karzatot sárga olajfestékkel, a fák erezetét utánzó csíkosra festették. Cementlapokkal váltották fel a barokk rohonci lapokat, részben úgy, hogy a templom köré járdának kirakták, részben pedig a kőlapokra ráragasztották a cementlapokat. Az 1970-es és 1980-as évek fordulóján külső ablakokat készítettek. Az épület állaga 1991-re igen megromlott. A falak nedvesedtek (a cementes vakolat és betonteknő következtében), a tetőszerkezet megrogyott, az északi hajófal vonóvasa megrongálódott, a harangtorony lépcsőfokai erősen korhadtak, életveszélyessé váltak. A leletmentés az Országos Műemléki Felügyelőség és a Szombathelyi Püspökség megbízásából a Vas Megyei Múzeumok engedélyével 1991. április 2-től május 16-ig tartott, Iíencz József püspöki tanácsos, és Póka Jenő toronyi plébános megértő támogatásával.

 

Forrás:
P. Hajmási Erika: A nardai Szent Kereszt-templom In.: Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1995. (Szombathely, 1995) 1. szám

A Középkori templomok nevű weboldal azért jött létre, hogy összegyűjtse és bemutassa azokat a Magyarország területén található középkori templomokat, templomromokat, melyek a történelem viharait túlélve mai napig megtekinthetők, látogathatók. A középkori templomok leírása a menü Középkori templomok oldaláról érhető el. 

Középkori templomok
Minden jog fenntartva! © 2021