Mesteri | Szent Mihály arkangyal-templom

A személynévként is alkalmazott magyar mester főnévből alakult, de az Alsómesteri határában virágzó korabeli városról, Mestreianaról is nyerhette nevét. Már az ősi időkben is lakott hely volt, határában vaskori sírhalmot is találtak. Mesterit először 1293-ban és 1300-ban említik az oklevelek (1293 Mestur, 1300 Mestur, 1332 Mestury, 1454-ben Mesteri, 1459-ben Mestery 1497-ben Nogh Mestery). A helységnév változása ezekből az adatokból jól nyomon követhető. Felsőmesteri birtokosai Kis-Mesteri vagy Hernád-Mesteri néven említik a falut. A határban lévő Inta megnevezése kezdetben Intapuszta, mai neve Intaháza. Az Árpádok korában bencés apácák éltek itt, majd 1367-ben a birtok a Sitkey család kezébe kerül. Birtokos családok: Héder, Köcsky, Káldy, Bokody, Bekenyi, Mestery, Kelédy, Batthyány. Alsómesterin vonult keresztül az úgynevezett városi út, amely Savariából Aquincumba vezetett. Az Árpád-házi királyok idején a karakói várispánsághoz tartozott. Földesura később a Batthyány család lett.

A volt felsőmesteri falurészen, egy kis dombon áll a Szent Mihály arkangyalról elnevezett kicsi, de nagyon szép templom, melyet egy egy vaskori halomsírra építettek a 13. század második negyedében. Kelet-nyugati irányban tájolt, ami megerősíti középkori eredetét, amelyet a falkutatás során előkerült nyílások is bizonyítanak. Közel négyzet alakú szentélyéhez annál kétszer nagyobb hajó csatlakozik, amelynek nyugati oldalán korábban torony is állt. A reformáció korában nem használták, ezt mutatják azok a karcolt feliratok, amelyek közül néhányat bemutatási céllal meghagytak a szentély északi oldalán. A kőszószéket a 17. században állították. Ugyanezen század végére a környező temető kerítése és a torony már eltűnt. Az evangélikusoktól Esterházy Gáspár 1719-ben vette vissza, 1732-ben XII. Kelemen pápa búcsút engedélyezett.

A 18. században a Békássy család építtetett kriptát és sekrestyét, valamint boltoztatta az épületet. Az 1817-ben még a nyugati oldalon álló fa haranglábat 1855 körül helyezték át a déli részre, ahol ma is áll (a kisebbik harangot 1945 után egy orosz fogságból szerencsésen hazatért fogoly ajándékozta). 1855-ben jelentős átalakításokat végeztek Hertelendy Miklósné Békássy Mária kezdeményezésére. A keleti szentélyfalon ajtót vágtak a korábbi helyett, a barokk boltozatot nem bíró falak mellé támpilléreket építettek, ugyanebből a célból az egykori temető földjét felhalmozták a falak mellé. A barokk oltárról Szent Mihály szobrát a kriptába vitték, helyére festményt állítottak. Az utolsó idetemetett Békássy, a már említett Hertelendy Miklósné emlékét külön márványtábla is őrzi a külső keleti falon. A templomot 1999-ben helyreállították, ekkor az egykori nyílások kontúrjait kijelölték, a falakat konzerválták. A főoltár és a szentélytől jobbra álló faragott Mária-szobor népies barokk stílusú. A szószék mellvédjén falikép nyomait találták meg, felette Fekete Madonna-ikon látható.

Forrás:
C. Harrach Erzsébet-Kiss Gyula: Vasi műemlékek
miserend.hu