Lukácsháza | Szent Rókus és Sebestyén-temetőkápolna 

A község területén már az i. e. 5000 körüli időben is éltek emberek, a Gyöngyös-patak völgyében a dunántúli vonaldíszes kerámia (kultúra) népének emlékeit találták meg, később a lengyeli kultúra népe, majd a vaskorban a kelták, később pedig a rómaiak lakták ezt a vidéket. A falu határában emelkedő Seper-dombon több kelta eredetű félkör alakú földsánc látható. A Csömötei-dombokat valószínűleg már a rómaiak is szőlőtermesztésre használták. Az avar korban nagyobb település volt itt, a határban fekvő szőlőhegy, a Csömötei-hegy területén a 7-9. századból származó 92 sírból álló avar temetőt tártak fel. A település helyét a temetőtől északra, a Szerdahelyi-patak völgyében feltételezik. A lukácsházi homokbánya mellett 1985-ben egy gazdag avar előkelő lovassírját tárták fel. Közelében 18 szegényes avar sír került elő.

A mai község helyén egykor három falu volt, Lukácsháza, Kiscsömöte és Nagycsömöte. Utóbbit már 1283-ban említi IV. László király oklevele „Poss. Chemetey” alakban. Nagycsömöte a mai község déli részét képezi, melyet északon a Kiscsömötei árok választott el a szomszédos Kiscsömötétől. 1559-ben „Chemethe”, 1570-ben „Chyeömeothey”, 1850-ban „Nagychemete” néven szerepel az írott forrásokban. 1433-ban Luxemburgi Zsigmond a birtokot a Gordovai családnak adományozta. A 15. században lesz birtokos a faluban a Csömötei család is, amelynek a legtekintélyesebb képviselője Chemethey István (fl. 1578–1607), Vas vármegye alispánja, követe, földbirtokos volt. A Chemethey család 1549-ben már 10 portát bírt a községben. 1565-ben egy bíró, 22 jobbágy és 5 zsellér és 5 ház volt a birtokukban. A 16. századtól egyre több nemesi család települt le a faluban, így a birtokok is egyre jobban elaprózódtak. Ekkor kerül a falu középső része a Nádasdy család birtokába. A gazdag nemeseken kívül több kisnemes is élt Nagycsömötén. Az 1707-es kimutatás hat taxás nemest is felsorol a községben. A község házai három nemesi központ, a Thulok, a Nádasdy és a Szluha családok udvarházai köré települtek. A községben először Nádasdy József vezette be az urbárium intézményét 1787-ben.

A nagycsömötei Szent Rókus temetőkápolna a XVI. században, a pestisjárvány idején épülhetett. Építőjeként a történészek gróf Nádasdy Tamást jelölik meg. A pestisjárványtól való félelem lehetett talán az oka annak, hogy a temető helyét elég messze a községtől jelölték ki. Ha összehasonlítom a többi községrész temetőivel, azok mind az akkori faluvégre kerültek. A lukácsházi és a kiscsömötei temető a községen belül található, ezért le vannak zárva, és temetkezési célra egyedül a nagycsömötei temető használható. Szent László rendelete értelmében a temetőket a templom köré kellett építeni. Így kerülhetett a Szent Rókus kápolna is a temető közepére. A XVI. századból megmaradt, nagyon szép kápolna ajtónyílása fölött, mely nyugatra néz, egy félköríves lezáródású szoborfülke látható. A szoborfülkében Szent Rókus szobra áll, innen kapta a kápolna a nevét. Nem véletlen, hisz ő a pásztorok védőszentje.

Ez világosan mutatja, hogy építésekor a falu lakosságának fő foglalkozása az állattenyésztés volt. A szoborfülke felett a templom síkjából kiemelkedik a torony, rajta egy hatoldalú toronysisak. A sisak alatt félkörív záródású zsalus ablakok és órakeret díszíti a tornyot. A bejáraton belépve a két oszloppal alátámasztott orgonakarzat alatt haladunk el. A karzaton Dunántúl egyetlen megmaradt húzó rendszerű fújtatós orgonája látható. A templomtérben padok, zászlók. Ezek közül is kiemelkedik a Nagycsömötei Önkéntes Tűzoltó Egyesület piros színű zászlaja 1925-ből. A zászlón a zászlóanya feliratos szalagja található. A szentélyben két csúcsíves ablak néz kelet felé. Az ablakok között egy barokk oltár látható, amely valószínű, hogy az 1860-as restauráláskor került a templomba. Az oltár feletti oltárkép Szent Rókust ábrázolja, ismeretlen szerző munkája. Az oltárképtől jobbra és balra Szent Vendel és Szent Sebestyén szobrai díszítik a templomot.

Forrás:
Gulner László: Lukácsháza évszázadai 1283-1999
Lukácsháza település hivatalos weboldala (Hozzáférés: 2023. április 30.)