Meszlen | Bűn nélkül fogantatott Szűz Mária-templom

A falu elnevezésének eredetével kapcsolatban különböző vélemények fogalmazódtak meg. Középkori történetére nézve egyelőre igen kevés és egymásnak ellentmondó adat áll rendelkezésre. Egy 1255. évi határjárás alkalmával királyi birtokként („Terra ville Mezlen”), 1284-ben azonban már a győri püspökség tulajdonaként („Villa episcopatus Jauriensis”) tartották nyilván. A történettudomány a mai napig nem zárta le azt a vitás kérdést, hogy az itt élő nemesek a középkor folyamán a győri püspök egyházi alattvalói – prédiálistái – voltak-e, vagy megillették őket a szabad nemesekre vonatkozó általános kiváltságjogok. Nem tudjuk, hogy a Meszlényi család elsőként említett tagjai, akik 1493-ban a helybéli plébánossal együtt hatósági személyként is felléptek egy egyházi tartozás behajtásánál, a győri püspök kegyurasága alá tartoztak-e. Mindenesetre egy 1550. évi királyi összeírásban a települést „oppidum”-nak nevezik, s hozzáteszik, hogy nemes lakói régóta valódi nemesei az országnak, mindig Vas megye nemesei között adóztak, fizették a hadisegélyt, a királyi adót, továbbá bárkivel szemben eljárhattak a megyei törvényszéken vagy a királyi kúrián.

Meszlen sajátos helyzetére azonban feltétlenül jellemző az a tény, hogy területén 1549-ben 47 ún. egytelkes családot tartottak nyilván, központjában pedig ugyanekkor tíz nemesi kúria állt, önálló hegyközségi szervezete pedig már 1576-ban létezett. Szűz Mária tiszteletére szentelt templomát a források 1430-ban említik először. A falu keletelt plébániatemploma (Béke utca 50.) a kiteresedő főutca tengelyére merőlegesen helyezkedik el. A tekintélyes méretű hajóhoz vele azonos szélességű, a nyolcszög három oldalával záródó, támpillér nélküli szentély csatlakozik. Zárt, bejárat nélküli nyugati homlokzata fölé egy belső középpillérre támaszkodó, kétszintes, négyzetes formájú, nyolcszög alaprajzú gúlasisakban végződő torony magasodik. A meredek hajlásszögű, cseréppel fedett nyeregtető egységes gerincmagasságú a hajó és a szentély felett.

A toronynak nekifutó, háromszögű oromfalban végződő nyugati homlokzatot egy a falsíkból kiugró, széles falszegély, valamint középen a torony szélességét hangsúlyozó két keskeny, függőleges falsáv tagolja. Ez utóbbi két falsáv által közrefogott keskeny, hosszú, függőleges mező a felső végén vízszintes vonalban zárul, középen egy kis, ívesen végződő kiugrással, amely talán egy középkori ívsor később félreértelmezett maradványa. A középtengelyben, a karzat szintjén és közvetlenül a torony alatt egy-egy keskeny, félköríves záródású résablak látható, a tornyon, a háromtagú barokk órapárkány alatt pedig – minden irányban – szélesebb, zsalugáterrel fedett harangablakok nyílnak. Közvetlenül alattuk a felső ablakformát utánzó vakolatkeretes vakablakok díszítik a torony testét. A hajó déli homlokzatáról – az átalakított nyílásrendszer és az érzéketlenül, merev vakolásmóddal elrontott architektúra ellenére – azonnal megállapítható volt, hogy középkori eredetű. A homlokzatot a nyugati sarokpillér és a szentély barokk kori meghosszabbítása előtti keleti sarokpillér között egy szimmetrikus rendszerben szerkesztett architektúra töltötte ki. A kompozíció két szélén egy-egy keskenyebb, középen pedig egy széles mezőből áll, amelyeket lizénák választanak el egymástól. A szélső mezőket egy-egy, a középsőt három egyforma faltükör díszíti, melyek felső szélükön páros ívekkel végződnek, így az ereszvonal alatt egy magasságban sorakozva egy ívsoros párkány hatását keltik.

A középső mezőben helyezték el a templom díszes déli kapuját, amely a legutóbbi feltárások kezdetén az eredetitől eltérő, archaizáló jellegű volt. A kapuépítményt háromszögű oromzattal, egyenes záradéka fölött félköríves timpanonmezővel alakították ki. Ez utóbbi 1910-ben készült, és később a falu I. világháborús emléktáblát helyezett bele. (512. kép) Fölötte, tőle kissé keletre egy nagyobb méretű, félköríves, majd tovább, kelet felé, a lépcsős lizéna két oldalán még két keskeny, hosszú, félkörívesen záródó, merőleges kávái alapján azonban feltűnően új résablak helyezkedett el. Az északi homlokzat architektúrája egészében véve a déli oldalhoz hasonló, részleteiben azonban tőle eltérő képet nyújt. Ez mindenekelőtt a függőleges tagolóelemek számának csökkenésében nyilvánul meg. Itt ugyanis a kettős félkörívek helyett négyes csúcsívek jelennek meg, már ameddig az északról a hajóhoz épített sekrestye ezt a kialakítást látni engedi. Az ívsort közelebbről tanulmányozva az is feltűnik, hogy a vállak itt apró, de önálló konzolokban végződnek, sőt a lépcsőzetes megoldású lizéna belső tagjainak szintén saját kis fejezetük van. 

A templom északi oldalához csatlakozó, kisebb, téglány alaprajzú, keletről félköríves záródású, nyeregtetővel fedett épületrészt jelenleg sekrestyének használják. Zárt oromfallal kialakított nyugati falazatán egy bádog előtetővel fedett, keretelés nélküli, szegmensíves ajtónyílás, valamint egy körablak helyezkedik el. Íves keleti szakaszán egy nagyobb, félköríves ablak mellett egy keskeny, kicsi fülke látható. A nyolcszög három oldalával záródó szentély azonos szélességgel csatlakozik a hajóhoz, párkánymagasságuk és a körbefutó főpárkány kialakítása megegyezik. Egyedül a déli oldalon nyílik két nagyobb méretű, a falazatra merőleges kávájú, félköríves záródású ablak, a keleti végfalon viszont csupán egy kis fülke látható, benne kőből készült keresztet helyeztek el. A templom belső tere – elsősorban a 20. század közepe táján létrehozott, egységes térlefedést nyújtó, kazettás síkmennyezet hatására – tulajdonképpen egy sokszögzáródású csarnoktér látszatát keltette. A hajó déli és északi belső falazatán – a felső szinten – magas és széles, íves vakfülkék voltak. Talán csak a középpilléres karzatmegoldás alsó szakasza a hajó felé néző ívekkel és a nyugati belső fal két sarkában megfigyelhető, lépcsőzetes kialakítású konzolok sejtettek középkori részleteket. Az előreugró karzat a rácsos mellvéddel, a kapuzat belső rácsa, valamint a fémosztású nyílászárók a legutolsó felújítás korának szemléletét tükrözték.

Forrás:
Mentényi Klára-Ivicsics Péter-Lővei Pál-Horler Miklós-Faragó János: Meszlen, római katolikus templom In.: Horler Miklós szerk.: Vas megye műemlékeinek töredékei 2. Magyarszecsőd – Zsennye (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 6. Budapest, 2002)