Kőszegdoroszló | Szent Márton-templom

A Kőszeg várához tartozó falu nevét először Durisley formában örökítették meg, 1279-ben. A község területén már a vaskorban éltek emberek, ezt bizonyítják az itt talált csontvázas sírok és kerámia töredékek. A Pogány nevű szőlőhegyen valószínűleg már a római korban is szőlőtermesztés és borászat folyt. Erre utal az itt a 19. században talált Bacchus szoborfej. Pogány, korábban önálló település volt. Doroszló községet 1279-ben Durisley alakban említik először. Kezdetben a Németújváriak birtoka, majd az oligarchák leverése után királyi birtok lett. 1405-ben Luxemburgi Zsigmond a Garai családnak adta. A 15. század közepén osztrák birtok. A 17. század végén az Eszterházy család szerezte meg. Katolikus temploma is nagyon régi, eredetileg román stílusú, melyből a szentély és a keleti oldalon levő két kis ablak maradt meg. A község lakói a 16. században evangélikusok lettek, a község 1633-ban vált anyagyülekezetté. Templomában 1650. január 11-én és 1666. december 14-én tartottak evangélikus zsinatokat. A templomot 1673 körül az ellenreformáció hatására vissza kellett adni a katolikusoknak. Ennek ellenére 1697-ben Doroszlón a 310 lakosból csak 32 volt a katolikusok száma, az evangélikus hívek Nemescsóra jártak istentiszteletre. Az evangélikus templom építésére csak II. József türelmi rendelete után nyílott lehetőség.

Vas megye nyugati szélén, a Szerdahelyi-patak mentén található település nevének első említése 1279-ből származik. Ekkor a Németújvári grófok kőszegi váruradalmának egyik birtoka volt. A falu közepén álló, Szent Márton püspök tiszteletére szentelt, középkori temploma a reformáció idején a pösei evangélikus egyház fíliája volt. Doroszló 1633-ban önálló gyülekezeti egyház lett. Az 1698-as egyházi vizitáció szerint a templom mennyezete deszkázott, a szentélye boltíves volt, fából készült kórus és kő szószék volt benne. A 18. század elején visszakapták templomukat a katolikusok, bár előszőr Kőszeg, majd 1757-től az újjászervezett kőszegszerdahelyi plébánia fíliája lettek.

A templomot 1769-ben átépítették, ekkor készült a hajó csehsüveg boltozata és épült meg a sekrestye. A patak partján álló templomot 1892-ben ismét renoválni kellett, ekkor a templom vízparti oldalán lévő megrepedezett északi falat és a lassú dőlésnek indult tornyot támpillérekkel erősítették meg. Az 1975-ös műemléki feltárás során váltak ismertté a templom középkori részletei: feltárták a barokk átépítéskor befalazott középkori déli kaput, illetve a két résablak nyomait is. Ekkor egészítették ki a déli és nyugati falon festett tulipándíszes fríz részleteit is. A templom főoltárképét – a közeli Lócs község templomában is dolgozó – Johann Rath osztrák mester készítette 1857-ben. Témája a megdicsőült Szent Márton püspök az angyalok között. A Püspököt kísérő egyik angyal pászorbotot, a másik a kardot, a harmadik a fél köpenyt tartja. A kép jobb alsó sarkában a festő szignója felett az amiens-i jelenet látható. A festményt a templom copf stílusú főoltárának két szobra fogja közre, melyek Szent Istvánt és Szent Lászlót ábrázolják.

Forrás:
Torda Géza: Kőszegdoroszló története
Szombathelyi Egyházmegye hivatalos weboldala