Középkori templomok

Magyarország középkori templomai

Generic selectors
Teljesen egyező találatok
Keresés a címben
Keresés a tartalomban
Post Type Selectors
Generic selectors
Teljesen egyező találatok
Keresés a címben
Keresés a tartalomban
Post Type Selectors

Kemenessömjén | Kisboldogasszony-templom

Kisboldogasszony-templom

Kemenessömjén

Elérhetőség

VAS MEGYE
9517 Kemenessömjén, Berzsenyi Dániel u. 29-61.

 

Galéria

A község első írásos említése 1280-ból való, illetve más források szerint 1331-ből, ahol a falut és nemeseit említik (nobiles de Semyen). A falu egykor a Cinca patak közelében helyezkedett el, és csak később, a tatárjárás pusztításai után épült újjá a mai helyén. Ezt látszik igazolni az is, hogy a Cinca patak partoldalain több Árpád-kori és középkori lelőhelyet fedeztek fel a régészek. A falu neve feltehetően a Simeon (Simon) görög név magyar változatából, a Semjénből származik. A hagyomány szerint erre a vidékre a honfoglalás idején egy Simeon nevű vitéz érkezett. Hasonló eredetű településneveket máshol is találunk az országban: ilyen pl. Érsemjén, Kállósemjén, Kérsemjén, a Zala megyei Semjénháza, és a földrajzilag legközelebbi Rábasömjén, Sárvártól északra.

A nyelvészek szerint a pusztán személynévből, egyéb képzők (-háza, -falva, stb.) nélkül keletkezett helyneveink a legrégebbi rétegét alkotják a magyar helynévanyagnak. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a tatárjárás előtt, feltehetően már az Árpád-korban keletkezhetett. A Kemenes előtagot csak később kapta a község, ez a tájra, a Kemeneshátra, illetve a Kemenesaljára utal. Szláv eredetű, ősi név, így minden bizonnyal a honfoglalás előtti időkből származik. Jelentése: „kavicsos”. (A szláv „kamen” (kő) szó több földrajzi nevünkben is előfordul). A régebbi források, térképek szerint is a Rábát jobbról kísérő fennsíkszerű, kavicsos talajú dombvonulatot nevezték „Kemenes”-nek. Erről kapták az elnevezést a következő községek: Mihályfa, Sömjén, Szentmárton, Magasi, Hőgyész, Pálfa, Kápolna, Szentpéter. 1339-ben már a falu Kisboldogasszonynak szentelt templomáról is megemlékezik az írás. Ebben az időben már létezett a dömölki apátság, és az egykori karakói vármegyeközpont fokozatosan megszűnt, csak várispánságként élt tovább, helyét Vasvár vette át, amely sokáig megyeszékhely volt. A község egyik első birtokosai az Osl nemzetségbeli Ostffyak voltak. 1346-ban Osl két fia, János mester és Domonkos macsói bán megosztották itt birtokaikat. Hosszú évszázadokig az Ostffy család maradt Sömjén birtokosa, itteni tulajdonaikról egészen az 1780-as évekig vannak kimutatható adatok.

A középkor folyamán gyakran volt a környék harcok színtere. A Károly Róbert idején dúló hatalmi harcokból a környező falvak nemessége is gyakran kivette a részét. 1403-ban Pápoc közelében volt egy ütközet, amikor a Zsigmond király uralmát megdönteni készülő trónkövetelő Nápolyi László olasz hadakkal vonult Buda felé. Csatlakoztak hozzá a nyugat-dunántúli nemesek, köztük Ostffy Ferenc is. Stibor vajda és Garai Miklós nádor azonban megelőző hadmozdulattal a Rába völgyében felvették a harcot, és Pápóc alatt szétverték a betolakodók seregeit. Az Ostffyak asszonyfai vára ekkor került a Gersei Petők kezére.
A nemesek a Jagelló- és a Hunyadi-korban is kivették a részüket az országos hatalmi küzdelmekből, amely főleg egymás birtokai elleni hatalmaskodásokból állt. I. Ulászló 1441 tavaszán hadjárattal kényszerült visszafoglalni a Czilley-párti lázadóktól Ostffyasszonyfa Kígyókő néven ismert várát. Az 1526-os mohácsi vereség Kemenesalján is éreztette hatását, több úri kastélyt erődítménnyé alakítottak át.

Sömjén legrégibb épülete a falu közepén, útkereszteződésben álló, jelenleg római katolikus templom. Műemlékjellegű. Keletkezéséről semmi pontosat nem tudunk. Elsőként 1439. augusztus 8-án szól írott forrás róla: IV. Jenő pápa Firenzében Osth László kérvényére az asszonyfai Szent Mihály és Szent Vencel, a mihályfai Szent István első vértanú és a sömjéni Szűz Mária tiszteletére épült templomok hívei számára búcsút engedélyezett. Feltehető, hogy plébániatemplom volt a hitújításig és Mihályfa is hozzátartozott. 1550-ből ismerjük a plébánosát is.

A templom mai homlokzatát 1892-ben kapja. A felújításhoz Pick Henrik kiscelli építőmester készíti a terveket. E szerint a torony földszintjét köpenyfallal látják el, felmagasítják két méterrel a párkány szintjét, a sisak ácsszerkezetet kap, a homlokzatot pedig eklektikus felfogásban képezik ki. Az épület kutatása 1973-ban kezdődött el. A teljes alaprajz középkori eredete bizonyossá vált a feltárt ablakokból. Az ablakok keretezése kőből van, s így a barokk vakolat alól előtűnnek a gótikus profilú részletek. A keleti hajóoldalon feltárt két ablak azonos a szentélyen feltárt ablakokkal, csupán magassági méreteik különböznek. A szentélyben a keleti oldalon, a sekrestyepadláson is megtalálható egy befalazott ablak. Az ablakokkal egyidőben létezett a nyugati oldalon egy sekrestye, amelynek bejáratát sikerült feltárni. Az a tény, hogy a jelenlegi sekrestye padlásán a szentélyfalban az ablakon kívül a XVIII. századi periódus festménynyomait is megtaláltuk, igazolja számunkra, hogy a mai sekrestye a XIX. század fordulóján készült. A hajó négy sarkán, a szentélysarkokon, az ablakok körül és a jelenlegi párkány alatt két méterrel egy szürke-sárga kváderes festés látható. Ez a festés az 1755-ös tatarozásnál készülhetett, amit egy évszámos felirat rögzít is a szentély keleti sarkán. Az osztópárkány felső, záró részét sehol sem lehetett feltárni, az mindenütt roncsolt. A Szily püspök idejében készült tatarozáskor tehát felemelik a falkoronákat, és a teljes homlokzati felületeket egy gyengén höbörcsös vakolattal látják el. Ennek a színe fehér volt. Bevakolják ebben az időben az ablak kőkereteit is. 1792-ben készül a sekrestye, nyitják a mai ablakokat és befalazzák a régieket. A torony vakolata alól a szürke-sárga kváderezés nyomai bukkantak elő. A két méter magas köpenyfal miatt csak a felette lévő szakaszon, a felfalazás szintjéig lehet nyomokat kimutatni. A torony belseje azonban ennél többet is elárul. Az eredeti lőrésablakokat a köpenyfallal elpalástolták. Az ablakoknak egy kőből kialakított könyöklője és záradék a korai építési hagyományra utal. A megoldás teljesen azonos a kőszegszerdahelyi templomtorony és a velemi Szent Vid-torony ablakaival. Mindkettőről tudjuk korai eredetüket. 

A kutatás bizonyította, hogy a teljes templom középkori, annak ellenére, hogy nem »keletelt« – szentélyét nem kelet felé tájolták, holott ez a középkori templomokra nézve alapszabályt jelentő követelmény volt. Homlokzatai dísztelenek, barokk ablakai félkörívesek, a sekrestyén egyenes záródású, a bejárat a torony alatt szintén egyenes záródású. A torony alsó részén a köpenyfal lábazatszerűen veszi körül az emeleti toronytestet, a bejárati oldalon timpanonszerű párkánymegoldással. A harangok szintjén négy félköríves ablak, felette órahely díszíti a toronyhomlokzatokat, a főpárkány mind a négy oldalán háromszögű oromzatból nő ki a nyolcszögű gúlasisak. A templomban két négyzetes pilléren tömören falazott mellvédű orgonakarzat van, a hajó és szentély csehsüvegekkel fedett, a hevederek barokk tagolású falpillérekre támaszkodnak. A padok népies barokk részletképzésűek, a szószék – hangvetőjén Mózessel és vázákkal – copf részletképzésű alkotás. A Szűz Mária születését ábrázoló oltárképet id. Dorfmeister István festette 1785-ben.”

 

Forrás:
Kemenessömjén település hivatalos weboldala (Hozzáférés: 2023. április 17.)
martinus.hu

A Középkori templomok nevű weboldal azért jött létre, hogy összegyűjtse és bemutassa azokat a Magyarország területén található középkori templomokat, templomromokat, melyek a történelem viharait túlélve mai napig megtekinthetők, látogathatók. A középkori templomok leírása a menü Középkori templomok oldaláról érhető el. 

Középkori templomok
Minden jog fenntartva! © 2021