Csopak | Kövesdi Szent Miklós templomrom

A mai Csopak falu két község: Csopak és Balatonkövesd összeépítéséből keletkezett. 1941-ben hivatalosan is megszűnt Balatonkövesd, közigazgatásilag is Csopakhoz kapcsolták. Mindkét falu története a korai középkorba nyúlik vissza. Első együttes említésüket a XIV. század elején készült, I. László nevére, az 1082-es és 1093-as évre hamisított birtokösszeíró oklevelekben találjuk („villa Cuesd iuxta Sopok”). Az oklevélben használt pontos hely jelölés megkülönbözteti Kövesdet az Aszófő melletti Kövesd falutól. A szintén hamis 1358. évi oklevélben is két Kövesdről van szó, amelyek közül az egyik Csopak mellett feküdt, és szintén a tihanyi apátság részbirtokaként említi az oklevél. Ezek a hamis, XIII—XIV. században készült oklevelek (főleg az 1082. évi tihanyi összeírás) bizonyíthatóan XI-XII. századi notitiák alapján készültek, és így tartalmukban hitelesnek foghatók fel. Eszerint Csopak is, Kövesd is talán már a XI. században létezett. Ekkor indult meg a Balaton felvidék nagyobbarányú benépesedése, a központi (királyi) hatalom kezdeményezésére. 

Kövesd középnemesi birtok volt. Sok okleveles adatunk maradt fenn a kövesdi nemesekről. 1367-ben Csopak birtokkal kapcsolatos ügyben királyi ember ként szerepelt Kövesdi Pál fia János, 1380-ban Péter fia Domokos és János fia Péter kövesdi nemesekről olvashatunk, akik már 1373-ban, a tihanyi apátság nagy arácsi perében is szerepeltek tanúként, számos más kövesdi nemessel együtt. A kövesdiek mellett az Ajkai családnak is volt itt részbirtoka, ahogyan ezt egy 1403-as oklevélben olvashatjuk. Ekkor Ajkai Péter és Hidegkúti Bereck, (akitől az Ajkaiak cserélték a kövesdi birtokrészt) a veszprémi káptalannak adták kövesdi és csopaki részüket, 3 telket, mert meggyilkolták a káptalan egyik paloznaki jobbágyát. A veszprémi káptalannak később is volt részbirtoka Kövesden. Egy 1446-ban kelt oklevélben olvashatjuk, hogy Pósvölgyi és Köves György fia Albert egy Kövesi ősi telkét, amelyen maga lakott, elcserélte a veszprémi káptalannal annak szentkirály szabadjai földjéért. 1482-ben a veszprémi káptalan panaszt emelt, hogy kilenc éve Albert püspök csopaki, kövesdi és nosztrai jobbágyaival magának foglalta el a káptalan bizonyos vejsze helyeit a Balatonban, amelyek már túl feküdtek Csopak határán. Kövesdi nemes még 1513-ban is szerepelt királyi emberként (Kövesdi Pósa Jakab).  A XVI-XVII. századi adatok hiányosak a község történetében. A XVI. század közepén az egész Balaton-felvidék nagyon sokat szenvedett a törökök meg-megújuló portyázásától. 1552. június 1-én a törökök elfoglalták a veszprémi várat. A környék is uralmuk alá került. Berendezkedtek a várban, raboltak a környéken, a hódoltsági falvakat megadóztatták. Az 1563-66 közötti defterben, az 50 akcse fejadót fizető községek sorában találjuk Kövesd (Köves) falut, amely 4 házzal adózott a veszprémi törököknek. Kövesd történetéről ez időből többet nem is tudunk.

Kövesd község középkori templomáról több okleveles adat beszélt. A pápai tizedjegyzék ugyan nem említi, de 1363-ból van egy nagyon jelentős adatunk a templomról, amely szerint Kövesdi Lőrinc fia Péter egy itteni telkét és 8 hold csopaki szántót hagyott a kövesdi Szent Miklós hitvalló tiszteletére szentelt egyházra. 1372-ben a veszprémi káptalan egyik oklevele említi a Szent Miklós hitvalló tiszteletére kőből épült kápolnát Kövesd faluban, a fehérvári káptalan 1383. évi oklevelében „ecclesia b. Nicolai” néven szerepel. Egy másik, szintén 1383 ból származó oklevélben ugyancsak Kövesdi Lőrinc fia Péter adománya folytán hallunk a templomról (Ecclesie S. Nicolai confessoris, in poss. Kwes). Kövesdi Péter egy sessiot adományozott az egyháznak, olyan kikötéssel, hogy azt a mindenkori paloznaki plébánosok élvezzék és hetenként egy-egy misét mondjanak a Kövesdi Szent Miklós templomban. Ebből a néhány adatból is kirajzolódik valamelyes kép Kövesd középkori templomáról. Tudjuk, hogy kőből épült, Szent Miklós hitvalló tiszteletére volt szentelve. 1372-ben capellanak írják. Ez az adat, valamint az a tény, hogy a pápai tizedjegyzékben nem szerepel, és az egyház számára 1383-ban adott birtokot a paloznaki plébánosok élvezték heti egy mise fejében, megerősíti azt a feltevésünket, hogy a kövesdi egyház nem volt önálló plébánia, s már a XIV. században is a paloznaki plébániához tartozott.

A templom további sorsa ismeretlen. Mint láttuk, 1563-66 között a község a veszprémi töröknek adózott. A törökök 1567-ben portyázásuk során több környékbeli falut elpusztítottak, lehetséges, hogy Kövesd is lakatlan volt egy ideig, és temploma is akkor vált romossá. 1783-ban már „eine alte schon zerfallene Kirche” megjegyzéssel szerepel a II. József korában készült I. Katonai felmérés térképlapján. Rómer Flóris 1861-ben sok értékes adatot feljegyzett a templomról és rajzban megörökítette. „Kövesden máig láthatók a régi plébánia templomnak, mely Szt. Miklósnak volt szentelve, romjai. Kövesd, ma mint fiókegyház Paloznakhoz tartozik és a veszprémi ft. káptalan uralja. A románkori ősi templom a falu udvarán áll, keletelt, egyenes záradékú szentéllyel bír. A szentély hoszsza 2°, szélessége 1°5′, a hajó hossza 4°, szélessége 3°. A diadalív falai 2° 6, a többi 2’9″-nyiak és vörös homokkőből állanak. Az ablakok keskenyek, kerekívűek: a szentélyé keleten 4″-nyi széles, majd 3′ magas, az ajtó, mely a déli fal végén áll és egyenes szemöldökű, 3’2″ széles, 4′ magas. A déli fal három ablaktól van áttörve, ezek is kerek ívűek és egyenetlen nagyságúak. Míg még 1861-ben a hajó falainak nagyobb része fennállott, a szentélynek csak zárfala volt meg épségben.”

A templom tehát 1861-ben még szabadon állott a „falu udvarán”, a múlt század végén azonban a használaton kívüli épületet istállóvá alakították, olyan módon, hogy a hajó keleti végébe egy falat építettek, és az így nyert helyiséget náddal lefedték. Az 1861ben még magasan álló keleti szentélyfalat lebontották, a templom nyugati és déli oldalához lakóépületet toldták. Ez volt a községi pásztor lakása, az istállóvá alakított templomhajó pedig a község bikaistállója. Bármennyire is profán célra használták az épületet, mégis bizonyos mértékig ennek köszönhető, hogy a mai napig fennmaradt a középkori épület majdnem egészen, és elkerülte a csopaki Szent István templom sorsát. A csopaki Községi Tanács 1964-ben lebontatta a templom mellől az időközben lakatlanná vált, düledező lakóépületeket, és így a Kossuth Lajos u. 11. sz. telken álló templomrom szabaddá vált. Egyhajós, egyenes szentélyzáródású, keletelt templomrom. Magasan áll nyugati oromfala. Déli, egyenes záródású, kőkeretes ajtaja épségben maradt.

Forrás:
Rómer Flóris jegyzőkönyvei Somogy, Veszprém és Zala megye (1861)(Forráskiadványok Budapest, 1999) 
VALTER ILONA – KOPPÁNY TIBOR: A Csopak-kövesdi templom In.: Magyar Műemlékvédelem 1959-1960 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 2. Budapest, 1964)
Koppány Tibor: A Balaton-Felvidék románkori templomai In.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)