Zánka | Ságdörgicsei (vagy sárdörgicsei) templomrom

Az 1211-ben még egységesen Dörgicsének nevezett több települést a XIV. századra már biztosan öt, -dörgicse utótagú megnevezéssel különítették el. Azonosításuk máig sem teljesen egyértelmű. Biztosnak tűnik azonban, hogy a Ságdörgicse név azt a falut jelölhette a máig megőrződött Ságpuszta név alapján, amelynek középkori templomát és házainak egy részét éppen az 1967-1969-es ásatások eredményeképpen lehetett meghatározni. Ságdörgicse 1334-ben már biztosan a fehérvári őrkanonokság birtoka volt, 1495-ben egyházas helyként említették. Az 1531-1534-es adóösszeírásokban nem szerepelt a neve. 1653-ban már elpusztult falu, bár adóztak területe után. A falu a XIX. század elejétől a piarista rend birtokai közé tartozott.

A templom helyéről először Rómer Flóris híradásában olvashatunk. Zánka egyik istállójának falába falazott feliratos római kori kő állítólag Ságpusztáról származott. Récsey Viktor 1895-ben ill. kéziratának elkészülte előtt még láthatta a templom felszín fölé nyúló romjait, s közelében egy „római kerek” épület alapjait. Egyhajós, íves szentélyű keletelt teplomnak írta le Récsey Viktor a ságpusztai templomot 1890-ben készült, az Országos Műemléki Felügyelőség, ma Kulturális Örökségvédelmi Hivatal irattárában őrzött, feljegyzésében. Kuzsinszky Bálint 1920-ban megjelent könyvében rajzot is közreadott a régi temetőtől délre látott épületfalakról. Ezen egy kerek, két félköríves és egy egyenes falat látunk. A kerek épület volt az, amelynek alapján nála és másoknál is többször felmerült a római kori fürdő lehetősége. Kuzsinszky Bálint számára világos volt, hogy a római kori település az országút túlsó, északi oldalán is folytatódik. Megemlékezett egy falról, kiszántott kő- tégla- és vakolatdarabokról és beszámolt két római kori sírkőről is. Az egyik a már említett, Zánkán befalazott kő volt, a másik pedig a veszprémi piarista gimnázium udvarán feküdt és, amely ugyancsak a „zánkai hypocaustumból” származott.

Thomas Edit a középkori templom XIX. század vége felé még jól látható romjai ellenére lehetségesnek tartotta a római kori „épületelőzményt.”, s úgy gondolta, hogy a peristyliumos villát talán a IX. században vagy korábban templommá alakítottak át. A templomot és a cinteremfalat egy kisebb kiemelkedésen építették meg. A keletelt, egyhajós, előcsarnokkal és sírkamrával bővített templom feltárására 1967-1969-ben került sor. A templom északi falának építéséhez felhasználták a különböző mértékig visszabontott, valószínűleg kéthelyiséges, I. római kori épület északi falát. A  ságpusztai régi temetőtől délre nem egy római kori fürdő falai húzódnak, de a római kori jelenlét azonban igazolható, (I. és II. római kori épület) és volt hypocaustum is. Csak az nem egy fürdő helyiségeit és medencéit fűtötte, hanem egy lakóházét. A kör alakú épület sem egy római kori fürdőnek volt medencéje vagy izzasztókamrája, hanem valójában a román kori templom szentélyéhez falazott félköríves sírkamra volt. A római kori település II. századi fennállása feltételezhető, IV. századi élete már az ásatások előtt is igazoltnak volt tekinthető. A 71-es közlekedési út déli oldalán az első kőépület a római korból származott. A több helyiségből álló, eltérően tájolt két épület közül a keletit fűtötték. Helyiségeinek egy részét terrazzopadló fedte.

A román kori templom építéséhez részlegesen felhasználták az I. római kori épület északi falát. A többit, a szentélyben, a hajóban, a nyugati templomfal előtt ill. az előcsarnok alatt mélyen visszabontották, s teljesen elbontották a sírkamra területén. A román kori templomhoz délről hozzáépítették az előcsarnokot, amelyből lépcsőn lehetett lejutni a szentélyhez hozzáépített sírkamrába. A román kori templom megépítését megelőzően már temetkeztek ezen a területen. A ságpusztai templom, temető és épület-együttes feltárására a zánkai Úttörőváros, ma Zánkai Gyermek és Ifjúsági Centrum építésével kapcsolatban került sor. A 71-es számú közlekedési úttól délre, a balatonakaii határba eső, egyébként már régen ismert lelőhelyre tervezték a gyermekcentrum vízművét. Az 1967-ben, az 1968-ban és az 1969-ben a Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság által végzett feltárásokat a Magyar Nemzeti Múzeum Adattára, a DUNABER, mint beruházó és az Országos Műemléki Felügyelőség (OMF) finanszírozta. Az 1970-es és az 1971-es tereprendezés ill. a romkonzerválás ugyancsak az OMF-nek volt köszönhető. Kisebb áttervezések után ma a kutak körülkerített védőterületén belül, előzetes egyeztetés után, megtekinthetők a templom, a cinteremfal, a középkori lakóházak konzervált falmaradványai.

Forrás:
K. PALÁGYI SYLVIA: Balatonakali-Ságpuszta A középkori templom, település és a római kori épületek maradványai I.