Kővágóörs | Ecséri (vagy ecsérpusztai) templomrom

Az ecsérpusztai templomromot a szakirodalom száz éve tartja számon. Először Rómer Flóris írta és rajzolta le 1861-ben, majd az ő leírását újabb adatokkal egészítette ki Békefi Rémig, legújabban pedig már valamennyi Balaton környékkel foglalkozó szakkönyvünk megemlíti. A rom első alaprajzát valószínűleg a Rómerrel itt járt Berg Károly felmérése nyomán Békefi közölte. Az alaprajz háromhajós, íves szentélyű, keletelt románkori templomot ábrázol, nyugati végén zömök toronnyal. A középkori falu helyéről, a rom közvetlen környékéről korábbi, őskori és római kori életre utaló nyomaink is vannak. A templomromból négy feliratos római kő került elő. Ma a 49. számú vasúti őrház mellett fennálló középkori fal mögött négyszög alaprajzú építmény falnyomai láthatók. Közelében római cserepeket találtak. Valószínű, hogy római épület állt itt. A római köveket valószínűleg erről a területről hordták el a középkori templom építéséhez.

Az írott történeti adatok, szűkszavúan bár, de tájékoztatnak bennünket a falu életéről. Az 1082-es Szent Lászlónak tulajdonított hamis oklevél említi először Ecsér falut a veszprémi káptalan birtokai között. Az Ecsér falura vonatkozó hiteles írott történeti adatok sorát az 1329-ből való Ábrahám és Rendes faluk határjárásáról szóló oklevél nyitja meg. Ebben hallunk először a falu egyik birtokosáról, Benedekről. A falu zömében helyi nemeseké lehetett, bár, a veszprémi káptalannak is volt itt birtokrésze. A templom első kegyurai is az ecséri nemesek közül kerültek ki. A helybeli egyház papjáról 1333-ban hallunk először. A XIV. század első felében birtokperek zajlanak a helyi nemesek és a veszprémi káptalan között. Az 1353-as oklevélből megtudjuk, melyik területen van a perben szereplő négy telek: három a helybeli egyház oldalán, a Balaton felőli részen, egy a plébános curiája mellett, a falu nyugati oldalán. Ez az ecséri templom első okleveles említése. Az oklevélből tudjuk, hogy a plébánosnak is külön háza van a templomtól nyugatra. A XIV — XV. század fordulóján részbirtokos volt Ecséren a kapornaki apátság is.

Az ecséri család felemelkedésének tetőpontját Péter fia László éri el, aki országos méltóságra emelkedik; altárnokmester lesz. Zsigmond király kíséretében 1433-ban Rómában is jár és IV. Jenő pápától búcsúengedélyt hoz a falu Szűz Mária tiszteletére szentelt temploma számára. A török megszállás a falu életében is döntő változást hoz. A hódoltság alatti időkről a XVI — XVII. századból fennmaradt rovásadó-összeírások tájékoztatnak. A Mohács utáni időkből származó első feljegyzésünk 1531-ből való, amely a felsorolt falut elhagyott, puszta helyként jelöli meg. 1533-tól 1545-ig különböző kisnemesek nevét találjuk Ecsér birtokosai között. 1545-től a dunántúli oligarcha, Csoron András neve szerepel a listában. A XVI. században végig a Csoron örökösök birtokában marad a falu. 1563 és 1566 között a csobánci nahijehez tartozik a falu, tehát adót fizet a töröknek. 1577-ben török portyázás pusztíthatott a faluban. Teljesen elhagyottnak veszik fel ebben az évben az összeírásba. 1566-ban, Veszprém visszafoglalásának évében porták száma is növekedik. A számadatokból is kitűnik, hogy 1567 körül megpróbálják újratelepíteni a falut. 1572-től újból a töröké lesz a vidék. Ecsért 1593-ban írják utoljára össze, mint elhagyott települést. A tihanyi apátság XVII. századi összeírásaiban má csak pusztaként szerepel.

1714-ben találkozunk még Ecsérpuszta említésével a tihanyi apátsághoz tartozó Fülöp falu határának leírásánál. A középkori falu tehát a XVI. század végére lakatlan lesz, temploma rom, melyről a fenti említéseken kívül semmit sem tudunk egészen a XIX. század közepéig. Amikor Rómer Flóris 1861-ben a templomromnál jár, Ecsér Kővágóörshöz tartozó puszta. Tulajdonosa ekkor Csőkör András. Akkor még állt a templom tornya, csak legfelsőbb emelete hiányzott. Az apszis boltozva volt, az ajtó- és ablaknyílások és hajókat elválasztó ívsorok is megvoltak. Rómer toldaléképületekről is említést tesz az északkeleti és déli oldalon. Leírja és lerajzolja a nyugati homlokfal nagy méretű freskóját és Szent Kristóffal azonosítja. Megemlíti, hogv a torony délnyugati falában feliratos római kő van. Tudósít a templom belső kifestéséről is. A torony felső ablakait reneszánsz korinak minősíti. Ír a templomot övező cinterem kerítőfaláról, és megállapítja, hogy „házhelyek mindenfelé észlelhetők” a szántóföldön, a középkori falu területén.

A templomrom műemléki helyreállítását megelőző régészeti feltárásra 1962-ben került sor. Révfülöp közelében, támpillérekkel erősített ovális körítőfalon belül háromhajós és félköríves szentélyű, keletelt román kori templom romja, déli előcsarnokokkal, északi sekrestyével és csontházzal. Bejárata az alacsony falakkal megmaradt előcsarnokon át nyílik amelyet az 1960-as évek elején végzett műemléki helyreállítás alkalmával tetővel fedtek. Ebben helyezték el a rom feltárásakor előkerült, eredeti helyükre vissza nem helyezhető, faragottkő építészeti részleteket. A templom hajójában két sorban három-három négyzetes pillér áll, a déli pillérsoron rekonstruált áthidaló ívekkel. A nyugati pillérpár mellett az utólag beépített tornyot tartó karzatpillérek helyezkednek el, a torony alsó része a magasan megmaradt nyugati oromfal tetején látható. Az északi oldalhajóban a torony alatti karzatra vezető lépcső indítása. Az egyenesen záródó mellékhajók keleti végfalánál mellékoltárok tömbjei, a három lépcsővel emelt apszis közepén a főoltár alapozása. Az apszis északi oldalán az ugyancsak tetővel fedett sekrestye, a benne talált római oltárkővel.
A körítófalon kívül, a bejárat mellett középkori ház bemutatott alapfalai, amely a plébániaház lehetett.

Forrás:
SZ. CZEGLÉDY ILONA – KOPPÁNY TIBOR: A középkori Ecsér falu és temploma (In.: Archaeologiai Értesítő, 91 – 1964.)