Hegyfalu | Harangtorony

Hegyfalu nevét egyesek személynévből származtatják, mivel a XIII. században a Hegy szó személynévként is előfordult. Mások a térszíni formát jelentő főnévből eredeztetik, összefüggésben azzal, hogy az eléggé ingoványos környéken csak a kiemelkedéseken lehetett biztonságosan építkezni. Ezt látszik megerősíteni a templom elhelyezkedése, amelyet a korai források, mint kisebb magaslaton állót említettek. A középkori történetéhez tartozik az a feltevés, hogy két fontos közút találkozásánál való elhelyezkedésénél fogva kiemelt szerepe lehetett. Éppen ezért 1053-ban, a fenyegető német betörést visszaverni akaró, de már halálosan sebesült I. Béla király elhunytét is a kastéllyal szemben levő halmon álló egykori kis várba helyezik.

A település első okleveles említése 1337-ből maradt fenn Hegfalu, Hygfalu formában. Korai története során lakói a sárvári vár királyi várbirtokához tartoztak. A király a Ják nemzetség tagjainak adományozta, majd a több családra szakadozó nemzetség Kanizsai nevet felvevő ágának a tulajdonába került. 1390-ben Zsigmond király a kegyvesztett Kanizsaiaktól elvette, és Sárvárral együtt, bizalmi emberének és hadvezérének, Filippo Scolarinak (Ozorai Pipo) adta, aki 1424-ben megegyezett a korábbi tulajdonosokkal, és Simontornya uradalmáért elcserélte velük. 1533-ban Kanizsai Orsolyával kötött házassága révén kapta meg Nádasdy Tamás. A Nádasdyak a XVII. század elején a határban található Seregélyháza-majort építették ki, ahol 166 holdon és egy háromkerekű malomban a sárvári uradalom számára termeltettek. A nagybirtok mellett a köz- és kisnemesek is szereztek birtokokat a faluban. A XVII. század közepén a Szala, Sennyei, Trombitás és Bezerédj családok 24 portájával szemben a Nádasdyak csak 11-et bírtak egészen a Wesselényi-összeesküvésben részt vett Nádasdy Ferenc országbíró 1671. évi kivégzéséig. Ekkor a kincstár foglalta le, majd I. Lipót 1677- ben Draskovics Miklós grófnak – Nádasdy Krisztina férjének – adományozta Sárvárt és tartozékait, így Hegyfalu egy részét is.

1815-ben épült a klasszicista stílusú új templomépület a faluban. Egyes források szerint Hegyfalunkak templomerődje volt, mint ahogy Jáknak, Velemérnek, és a Sárvárhoz tartozó Saárnak és Rábasömjénnek is. Nádasdy Ferenc írta fiának, Tamásnak 1532 közepén, hogy Saár, Sömjén, Hegyfalu a török támadásai ellenére állnak, sőt még a Körmend szomszédságában levő Nádasd malma is, — erős, vastag falaival — megmaradt. Hegyfalu egykori templomerődjéből egy kis tornyocska a község főútvonalán még ma is látható. A támpilléres toronyrom, XV. századi templom maradványa. A volt Széchenyi-kastély földszintes, XVIII. századi épület, ma szociális otthon, parkjában nagy páfrányfenyő áll. 

Forrás:
Bajzik Zsolt: A hegyfalui kastély és park története In.: Vasi Szemle 2009 (63. évfolyam, 1-6. szám) 2009 / 1. szám
Vas Népe, 1983. március (28. évfolyam, 50-76. szám)
Turista Magazin 1975-09-01 / 9. szám
Fotó: Zempléni Múzeum, Szerencs – képeslapok / Magyar települések 1945 után kiadott hazai képeslapokon