Balatonszőlős | Református templom

Az őskortól kezdve lakott vidéken római kori és jelentős késő avarkori emlékeket találtak. A mai falu területén Árpád-kori településnyomokat is megfigyeltek. A Vérbulcsu nemzetség birtokterületéről kora Árpád-kori okleveles adatokkal nem rendelkezünk. Nem tudjuk, hogy a királyság megszervezésekor milyen birtok lett a terület, a falu nevéből csak az itteni szőlőtermelésre következtethetünk. Először I. András hamis tihanyi oklevelében szerepel „Zeuleus”. Ezen oklevél Győrffy György szerint a XIV. század középső évtizedeiben készült. A hiteles tihanyi alapítólevélben nem szerepel a falu, tehát az apátság csak később szerzett ott birtokot. Szent László 1082-re datált oklevelében a falu a veszprémi Szent Mihály egyház birtokaként szerepel. Ez az oklevél is egy XIV. századi átiratban maradt ránk, így nem tudjuk, hogy adatai mennyiben XI. századiak.

A XII. század elejére a vidék leghatalmasabb világi urai már az Atyusz nemzetség tagjai. Gazdagságukat mutatja, hogy Bánd fia Atyusz — apja végakaratának megfelelően — az almádi monostornak jelentős birtokokat adományozott Szőlősön. Monostorapáti mellett a hegyen levő, ma már csak romjaiban látható egykori bencés apátság 1121. évi alapítólevelében hallunk először hitelesen Szőlősről. 1211-ben Oros apát összeíratta a tihanyi apátság addig kapott birtokait, és azokra II. Andrástól megerősítő oklevetet kért. Egy 1222-ből származó oklevél szerint ekkor Szőlősön birtokolt a veszprémi káptalan is, de már korábban is volt a faluban szőlője. Az Árpád-kor végén, 1300-ban tűnt fel először a veszprémi káptalan nemes jobbágya, a Biliegéről való Erdős fia Ányos. A falu középkori történetében ő volt a legnagyobb birtokszerző. A szomszédok között ekkor tűnt fel először a fehérvári káptalan és a zalavári apátság mint birtokos. 1313 nyarán Dénes ispán eladott a káptalan engedélyével Ányosnak két hold földet, amely a szőlősi „capella Virginis Marie” fölött feküdt, tőle északra. Dénes a helybéli kápolnában levő részének a felét is Ányosnak adta.

A kápolna az oklevél szerint világi birtokos, Dénes ispán és sógorai földjén állt. A forrás egyértelműen kőből, fallal átépítendő kápolnáról beszél, az előző épület fából volt. Az 1309. évi végrendeletben nincs szó templomról, és 1313-ban át akarják építeni, így a fatemplom csak e két időpont között épülhetett, a kőtemplom pedig csak 1313 után. A XIV. század elején Szőlős szomszédságában volt Lőrinte nemzetségből való Lőrinte ispán birtoka. Az ő kezén volt egyebek között Essegvár is. A XV. század folyamán a vázsonyi pálosok és a Rozgonyiak is birtokoltak földet Szőlősön. Nem tudjuk pontosan, hogy a templom mikortól plébániás egyház. A pápai tizedjegyzékben nem szerepel. A Mohács utáni években több adóösszeírásban szerepelt Szőlős. Mindegyik a falu fokozatos elszegényedését mutatta. Egyházi birtokosok a XVI. század első felében: a veszprémi és a fehérvári káptalan, a tihanyi és a zirci apátság. Közülük a zirci apátság 1575-ben kilép, elzálogosítja birtokát Thury Benedeknek és Farkasnak. Az időközben protestánssá lett templomot 1796-ban átépítették. Rómer Flóris 1861-ben járt Szőlősön és feljegyzéseket készített a templomról. Utoljára 1943-ban tatarozták az épületet.

A falu közepén, újkori kerítésfallal körülvett telken áll a református templom. Mellette a parókia épülete. A téglalap alaprajzú keletelt templom déli homlokzatának nyugati harmadában, sarkain ferde támpillérekkel támasztott torony áll. A templom déli oldalán a toronytól keletre egy, az északi oldalon pedig két támpillér látható. A boltozott toronyalj két oldalán kő ülőpadok vannak. Közöttük nyílik a templom egyetlen, vörös homokkőből faragott csúcsíves keretű ajtaja, amelyen kívül középkorra utaló műrészlet nincs az épületen. A teremszerű belső tér fiókos dongaboltozattal fedett. A nyugati és a keleti végében egy-egy lapos ívű karzat áll. A karzatok szintjén nyugatra és délre, ill. keletre és délre kisméretű íves ablakok nyílnak. A két végfalon a földszinten is van két hasonló nyüás. Az északi falon nagyméretű ablak, tőle keletre az előbbiekkel egyező kis nyüás van. A déli falban, a toronyhoz kívülről támaszkodó toronyfeljáró mellett nagyméretű ablak nyílik. A templomban betonpadló, a karzatokon téglaburkolat van. A márványlapos úrasztala a múlt században, a többi jellegtelen belső berendezés (padok, szószék) 1943-ban készült.

Forrás: 
László Csaba: A balatonszőlősi református templom kutatása (In.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 15. – Történelem (Veszprém, 1980))