Hegyhátszentjakab | Szent Jakab-templom

A község területe már a római korban is lakott volt. Ezt bizonyítják a határában megtalált sírok. A települést az írott források 1310-ben említik először, nevét templomának védőszentjéről kapta. A hagyomány szerint lakói egykor a Pusztaszentmárton nevű faluban éltek, melyet a török pusztított el. Lakói ezután vándoroltak volna a mai helyre. A falut ezután Kosárházának nevezték, mert holmijukat kosarakban hozták át ide. Ezután 1664-ben egy Jakab nevű vitéz kapta volna a falut a szentgotthárdi csatában szerzett érdemeiért.

A falu a Telekes-i és a családból eredő Baso, Bogár, Byki, Bedeuch, Győrffy, Petheu, Török és Szepetki családok birtoka volt az 1600-as évek végéig. A települést az írott források 1310-ben említik először, nevét templomának védőszentjéről kapta. 1310-ben Szentjakabi Tima fia Gergely részt vesz a Szőczeiek birtok beiktatásán. Máshol, Telekesi Tima fia és Gergelynek nevezik őket. 1387-ben birtokvita során meghallgatják Szentjakabfalui Gergely fia Petheut és Baso fia Miklóst. 1410-ben Telekesi Baso fia Miklós elzálogosítja Szentjakabfalu-i birtoka egy részét, ekkor már malom működik a Monyoros patak mentén. 1423-ben Zenth Jacabfalwa néven szerepel egy a Festetics család keszthelyi levéltárában található oklevélben. A templom 13. századi eredetű, eredetileg román stílusú. 1477-ben per során meghallgatják Szentjakabfalu-i Baso Györgyöt és Andrást, a szövegben ” Domine nemodicti Plebano Rotundemarie..”

Kerekboldogasszonyfalva plébánosát név nélkül említi. 1522-ben Szentjakabfalu-i Baso Gergely zálogba adja Kerelkoldogasszonyfalva-i birtokát Sárffy Imrének. 1552-ben harangot öntenek a templom számára. Felirata: „Óh dicsőség királya jöjj el hozzánk békével” , ekkor a birtokosok már áttértek a református hitre. A török hódoltság miatt kettős adózással sújtott faluban az élet egyre nehezebb, a Rába vonala fölé költöznek, a falu pusztulásnak indul. Kerekboldogasszonyfalva 1563-ban elpusztult a török támadás következtében. Templomának romjai valahol másfél kilométerre délre lehet az erdőben. A török kiűzése után régi tulajdonosai nem tudják visszaszerezni birtokaikat. A falu lakatlan, temploma romos, tornyában egy harang lakik. A 18. század első felében az Eszterházy, majd a század közepétől a Sigray család birtoka.

A ma pár száz lakosú, szép fekvésű településen keresztülfutó országút körbekerüli a magas templomdombot, amelyen a XIII. századi műemlékegyház látható. Félköríves szentélyét kelet felé tájolták, a hajó nyugati végén áll a négyszögletű torony. Emeletén kettős ikerablakok nyílnak, s szintén román kori a déli oldal tölcsérablaka. Az 1969-ben végzett régészeti kutatás sok ismeretlen részletet tárt fel: előkerültek a hajó külsejét díszítő, nagy ívű vakárkádok, a szentélyt függőlegesen tagoló faloszlopok, megtalálták a karzat alapját és több, különböző rendeltetésű falfülkét. A legszebb „lelet” azonban a déli oldal eredeti, később befalazott kapuja, amelynek kőkeretét indás szőlőfürtökkel faragta végig a XIII. századi mester. A falu és a Szent Jakab-templom régi történetéről alig van adat. Bronzharangja 1552-ben készült (az egyház 1966-ban eladta a Nemzeti Múzeumnak). Az 1700-as években a templom kegyurai az Esterházyi, majd a Sigray-család tagjai közül kerültek ki, ebből a korból való az oltár és több felszerelési tárgy. A déli oldalon lévő sekrestye a XIX. században épült.

Forrás:
Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában I–IV.
Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III.
Ludwig Emil: Magyar Nemzet, 2001. november (64. évfolyam, 255-279. szám)