Szögliget | Sarlós Boldogasszony-templom

A falu a 13. század második felében magyar lakosságú településként szerepelt az oklevelekben, a falu Szádvárral együtt jött létre, lakói a vár jobbágyai voltak. A várat 1686-ban rombolták le a bécsi udvar utasítására. Ezután az uradalmi központ Bódvaszilasra került át. A vár alatt haladt a kereskedésre használt derenki szekérút. A falu római katolikus temploma is a várral egy időben épülhetett a 13. század második felében. 1549 körül Szögliget meglehetősen nagy falu volt 20 jobbágy- és 12 zsellér portával, 6 pusztatelekkel, 7 urasági szolgálatvállalóval és két bíróval. Föltehetőleg a várral egyidőben épült fel a vár lábánál elterülő Szögliget falu még román kori építészeti jegyeket viselő, keletéit temploma, egyeneszáródású, dongaboltozatos szentélyével, félköríves nyugati kapujával és jellegzetesen román kori, keskeny nyílású, ívelt, tölcsérbélletes ablakaival. A templom feltűnően nagy mérete kizárja, hogy az csupán egy falu számára épült volna, de az ispáni vár odatartozása már indokolja a templom méreteit.

1400. november 9.-én IX. Bonifác pápa búcsúkiváltságot adott Szögliget templomának — ennek értelmében részleges bűnbocsánatot nyertek azok, aki a pápai bullában felsorolt ünnepek valamelyikén keresték fel. „Egyedül a nagyhatalmú és a legfontosabb országnagyok közé számító Bebekek szádvári birtoklása indokolja azt a pápai kegyet is, amellyel IX. Bonifác pápa 1400. november 9-én búcsú kiváltságot adott a Szádvár alatt elterülő Szögliget templomának, ahova ünnepeken a vár urai is lejártak, hogy tudniillik aki a templomot a pápai bullában felsorolt nagyszámú ünnepek bármelyikén felkeresi, az részleges bűnbocsánatot nyer.”

A középkorban a templomot szent Péter és Pál tiszteletére szentelték. Az 1561–62-e egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint még katolikus volt, de a reformáció előretörésével (ezt a folyamatot a Bebek család is támogatta) a reformátusok kapták meg; 1595-ben már biztosan az övék volt. A plébánia megszűnt, a maradék híveket a bódvaszilasi anyaegyházhoz csatolták. A katolikusok az ellenreformáció után, II. József egyházügyi reformjainak eredményeként került vissza, majd ezt 1810 körül plébánia rangjára emelték. Jelenlegi, copf külsejét az 1788–1790-es átépítés eredményeként kapta. Ekkor építették a tornyát is. Ez után szentelték a templomot Sarlós Boldogasszony tiszteletére. Egyes, román kori részletei fennmaradtak; ezeket a 20. századi helyreállítás közben találták meg. Legutóbb 2011-ben újították fel.

Lekerekített sarkú, párkányokkal tagolt, szép vonalú tornya a főhomlokzat előtt áll. A torony alatti előtér csehsüvegboltozatos. A belső tér egyhajós, síkmennyezettel fedett. A hajó bejárat felőli végén van a karzat, amit oszlopok támasztanak alá. A keskeny, egyenesen záródó szentély dongaboltozatos. A szentély végén két, a hajó déli oldalán egy ablak, illetve az egykori déli bejárat befalazott kőkerete román kori. A szögligeti templomnak az 1975-ös felújítását az azóta elhunyt Kovács József esperes-plébános kezdeményezte, melyet jórészt helyi erőből valósítottak meg, ekkor kerültek felszínre az ősi templomépület Árpád-kori részletei is.

Forrás:
Dénes György: A Bódvaszilasi-medence 700 éves története (Borsodi Kismonográfiák 16. Miskolc, 1983)
Hadobás S., 2003: Az Aggteleki Nemzeti Park és környéke kultúrtörténeti értékei I. Építészeti emlékek