Református templom
Nagybarca
Régi árpádkori községünk, amelyről azonban csak a XII. századból van okleveles emlékünk. Ma a községhez tartozik Kisbarca is, ebben az időben azonban Kisbarca önálló község. Kisbarcával szemben a községre eleinte nem alkalmazták a Nagybarca elnevezést, hanem csak Barcának nevezték. Domokos bán birtoka volt, de III. Béla a borsodi vár kötelékéből kivéve Pélyt, elcserélte Nagybarcával. Ekkor nevét Borcha, később Barcha, Parcha alakban írják, de a község neve Barcz is. A pápai tizedlajstromok Borcha néven említik s 4—5 garas pápai tizedet fizetett, a rossz esztendőben 1335-ben 3 garast. A XV. században a Balai-család birtoka, de házasság révén a Hangácsiak és Pinkeiek is birtokrészeket kapnak. A Balai-család a következő században is birtokos és nagy szerepet játszik a község történetében, amelynek neve kezd lassan kialakulni. A XVI. század elején említését már Nagh Barcza alakban találjuk, de azért a régi Barcza név is megmarad és ugyancsak sok gondot okoz a kutatóknak.
Leányágon a Dobó család is birtokosa lesz, az összeírásokban azonban, ahol a község nevét Nagy Barcya, Nagybarcza, Nag Barcya, Nagy Barcya, Nag Barcha, Nagbarcza, Nagy Barcza formában írják s már a teljesen kialakult névvel van dolgunk, a Balai-családot említik csupán, vagyis ez volt az igazi jelentős tényező. De házasság folytán nemsokára a vagyon igen darabolódott s így a XVII. századbeli földesurai közül a Vetésiz, Berentey, Bizáki, Puky é s a Pukyak révén a Zákány és Hartyáni 10 családok tűnnek ki, a későbbiek közül pedig a Bernáth-, Máriássy-, Urai- és Pécsycsaládok említendők. Hódoltsági terület volt Nagybarca is, de előzőleg 1554-ben a török felégette. Adója 60 forint volt, ámde ehhez még sok mellékszolgáltatás is járult.
Szép románkori templomával együtt Nagybarca hamar a reformáció híve lett, már 1597-ben egyház, de csak leányegyház volt. Templomát kőkerítés vette körül s tornyának négy oldalán szép románkori ikerablakok, toronysisakja alatt pedig körülfutó, deszkázott folyosó volt. De szép volt a belseje is. A szószék felett faragott, áttört korona ragyogott s ennek tetején fiát etető pelikán-madár volt kifaragva. Bár a templomot többször átalakították s 1808-ban újra kifestették, 1903-ban még jobbára eredeti állapotában volt, de 1905-ben teljesen újjáépítették, mikor is eltűntek a románkori szentély és a torony románkori ikerablakai, a festett mennyezet, a szószék pelikán-madara. A torony is teljesen új s a mostani templom egyszerű, szentély nélküli, négyszögletes épület, de eltűntek az oldaltámfalak is, úgy, hogy műemlék jellegét teljesen elvesztette. Csak középkori harangja maradt meg, amelyen gótikus betűkkel: „O rex glorie veni cum pace“ felirat fut körül háromszor s a balatoni és kisgyőri haranggal együtt ez a három a legrégibb borsodmegyei harang.
Forrás:
Csíkvári Antal (szerk.): Vármegyei Szociográfiák V. – Borsod vármegye (Miskolc, 1939) IV. rész: Dr. Klein Gáspár-Péchy-Horváth Rezső: Községi adattár