Református templom
Méra
A település és környéke feltehetően már a honfoglalás előtt is lakott hely volt, melyre bizonyítékul a határában található ősi földvár szolgál. Első említése egy 1256-ból származó oklevelében fordul elő, Mera néven. A település az Árpád-korra valószínűleg túlnépesedett. Erre abból következtethetünk, hogy a XIII. századra a település kettéosztódásából két, egymás mellett elhelyezkedő Méra nevű község alakult ki: Felméra és Almára. 1273-ban Wlmera nevét, 1332-ben pedig már Almira és Holmere {Felmérd) nevét is külön-külön említik a korabeli oklevelekben. Ugyancsak 1332-ben különféle dokumentumokban már szerepel a középkori román stílusú templom, mely Felső-Mérán állott. A települések korán reformátussá lett lakossága használta a templomot, melyről egy 1595. évi jelentésből értesülünk.
A mérai gyülekezetek pontos létrejöttének ideje nem ismert, azonban egy 1614 előtti egyházlátogatási jegyzőkönyvi bejegyzés is arról tanúskodik, hogy a XVI. századra már református volt a település. Ez az irat Alsó-Mérát mint .Alsó Mera filialis” említi. A filia leányegyházközséget jelent, amely ugyan nem rendelkezik önálló lelkipásztorral, közigazgatási szempontból különálló egységet képez. Az ilyen típusú gyülekezet egy közeli anyaegyházhoz tartozik, a mérai gyülekezetek esetében Alsó-Méra filiaként a felső-mérai anyaegyházhoz. Erre az állapotra az Alsó-Méra társegyház kifejezést használják a korabeli gyülekezeti iratanyagban.
Bár a törökök pusztítása Méra lakosságát is megtizedelte, 1696-ban is a reformátusok használták a felső-mérai templomot. Az 1715-ös Conscriptio szerint Felső-Méra „totaliter deserta” — teljesen elpusztult —, ami talán annak tudható be, hogy a békés időszakokban oly kedvező földrajzi elhelyezkedése a Kassát és Miskolcot összekötő kereskedelmi útvonal mentén háborús időben könnyű prédává tette a települést. Az elnéptelenedett állapotot az 1723. évi országgyűlés három törvénycikkelyben próbálta rendezni a térségben kereskedők és kézművesek betelepítésével, hat évi adómentességet ígérve nekik. A telepítés sikerrel járt, a Görög Demeter és Márton József által 1802 és 1811 között készített statisztikai felmérésben ismét szerepel mindkét település „A. és F. Méra, Abaúj” formátumban.
A háborúk és tűzvészek a felső-mérai templomon is nyomokat hagytak: 1794-ben a templom és a parókia is leégett, csak a templom falai maradtak meg, még harangja is elolvadt. A templom 1795 és 1811 között épült újjá, ezáltal elnyerve mai külső formáját. Ami az alsó-mérai templomot illeti, a középkori Almérán 1302-ben építettek kápolnát, melyet a XVI. században a reformátussá lett lakosság vett használatba. Ez azonban a XVIII. századra annyira leromlott állapotba került, hogy helyére inkább egy paticsfalú templomot építettek, mely körülbelül száz évig szolgálta a gyülekezetét. Végül 1893-ban épült fel a jelenlegi alsó-mérai templom a felső-mérai mintájára. A mai Méra község 1950-ben jött létre, amikor az addig különálló Alsóméra és Felsöméra egyesültek, és ideiglenesen az utóbbi nevét használták. Mai nevét 1951-ben kapta. Ami a két gyülekezetét illeti, Alsóméra mint egykori társegyház fokozatosan összeolvadt a felső-mérai gyülekezettel, azonban az istentiszteleteket tekintve mindkét templom használatban van, a gyülekezeti tagok a földrajzi közelség alapján járnak egyik vagy másik templomba.
A templom külső felújítása 2017-ben kezdődött, a település református egyházközségének felkérésére. Ezzel 2018-ban végeztek a szakemberek, majd 2021 májusban kezdődött a belső tér felújítást megelőző kutatása. Ekkor nagy méretű, rendkívül jó állapotban lévő, 13–14. századi freskók kerültek elő a mérai református templom felújítása során. Egyelőre három jelenet részleteit tudták megmenteni egy vastag fal mögül a szakemberek. Az egyik Jézus levétele a keresztről, a másikon a „Köpönyeges Mária” kompozíció részletei bontakoztak ki, a harmadik felületen pedig Szent László király életnagyságú, páncélos alakjának a széle. A kutatás során megtalálták az egykori sekrestye ajtaját, két délre néző résablakot és egy gazdagon faragott szentségtartó fülkét az egykori szentélyben. A roncsolásos munka során igazolódott be az a gyanú, hogy a templomhajó északi fala nem egyrétegű, hanem itt két, egymást fedő falréteg található. A mostani, valószínűleg 15. századi „belső” fal mögött található, 13. századi falon nagy méretű, igen jó megtartású, máig élénk színű freskók láttak napvilágot. Kiderült az is, hogy a 15. századi falat annak idején azért építették, mert meg akarták növelni a templom magasságát, az eredeti, Árpád-kori falakat azonban ehhez alighanem gyengének tartották.
Forrás:
Kusnyír Éva: „Első volt, aki segélykérésünk szavát meghallgatta, koronás királyunk, I. Ferencz József”. Az alsó-mérai református templom építésének története In.: Sárospataki Füzetek 21. (2017)
Boon: Két fal közé zárt szentek 2021. 09.30.