Kázsmárk | Református templom

A mai templom hajója románkori, mely a XII-XIII. századokban épült. A hajónál valamivel keskenyebb támpilléres, gótikus, keletelt szentélye a nyolcszög három oldalával zárul. A templomot 1500-ban kerítés vette körül. 1640-ben Alsó- és Felsőkázsmárk puszta volt. A visszatelepült református lakói 1667-ben újjáépítették a templomot. Ezt igazolja a templom északi falán lévő latin írás: E boldog szentegyházat közmegegyezéssel Kázsmárk készíttette tisztelendő alsóvályi Kalas v. Márton működése idején, Márton Ágost Bernát, Tapolcsányi György, Deák András, Simon Pál, Péczeli Imre idejében, az 1667. évben. Nem tudjuk, hogy a templom törökvilág-végi pusztulását mi okozta, mert 1696-ban fatemplomot találtak itt az összeírók. 1721-re ismét helyreállították a reformátusok a kőtemplomot és használják mind e mai napig. A karzatok mellvédjeit 1760-ban különlegesen szép, egymástól eltérő festett ábrázolásokkal díszítették. A nyugati homlokzat előtti torony 1873-ban épült. A belső mennyezete vakolt, dongaboltozatos. Van a templomban egy ismeretlen időben falba vésett felirat: „Az Isten Temploma van az hív Lélekben / A Bárány vérével meghintetett Szívben, / Áldott Szent Háromság lakozzál ez Helyben / Kérünk hogy ez Háznak romlása ne légyen.” A középkorban temető vette körül a templomot, de ma már csak egy síremléknek a nyoma látható.